Az eseményt Pocskai Roland bensőséges zenei felvezetése nyitotta meg, majd Kovács-Csonka Szilvia, az intézmény vezetője köszöntötte az egybegyűlteket. Ezt követően Rosta Ferenc alpolgármester méltatta meleg szavakkal a művész munkásságát, külön kitéve és részletesen elemzve néhány kiemelkedő alkotását is.

A nyomdagépektől a kortárs művészet csúcsaiig

Kolozsvári Sándor az 1956-os forradalom évében született Kiskunfélegyházán, tősgyökeres helyi családban. Gyermekéveit a legendás, mára már lebontott Kossuth Lajos Általános Iskolában töltötte, ahol bár a tanulmányi eredményeivel kevéssé, páratlan rajzkészségével és élénk fantáziájával annál inkább kitűnt.

A képzőművészet iránti elhivatottsága vezette a nyomdászpályára, mint a művészethez legközelebb álló mesterségre. Magasnyomó gépmesterként dolgozott a kecskeméti, majd a félegyházi Petőfi Nyomdában; az ott megszerzett tudás végigkísérte teljes művészi útját. A folyamatos keresés és az intenzív alkotómunka mellett a Móra Ferenc Gimnázium esti tagozatán fejezte be középiskolai tanulmányait és érettségizett le.

A sorsfordulót egy rövid cipőgyári kitérő hozta meg számára, ahol rátalált arra az apró, ám szemléletét alapjaiban meghatározó tárgyra: a faszegre. 1985-től betegsége miatt kénytelen volt felhagyni a gyári munkával, s ettől kezdve életét és minden idejét teljesen a képzőművészetnek szentelte.

Mesterek, találkozások és az egyéni hang megtalálása

Kolo szomjazta a kortárs művészeti impulzusokat. Már fiatalon megszállottan járta a fővárosi múzeumokat és tárlatokat. 1982-ben találkozott Gábor Marianne festőművésszel és férjével, Rónai Mihály András esztétával, akik szellemi otthonukban fogadták a fiatal félegyházi tehetséget.

Pályájának talán legmeghatározóbb mentora a nemzetközileg elismert Berczeller Rudolf szobrászművész lett, akivel a Műcsarnok Kisplasztikai Biennáliéja után vette fel a kapcsolatot levélben. „Rudi bácsi” felkarolta a tehetséges fiatalembert, és tanítványává fogadta. Kapcsolatuk a mester 1992-ben bekövetkezett haláláig tartott. Utolsó kiállítását éppen Kiskunfélegyházán, a Szakmaközi Művelődési Házban szervezte meg az extravagáns és újszerű megoldásokat kedvelő tanítványa 1991 áprilisában – egy olyan tárlatot hozva létre, amilyenhez foghatót azóta sem látott a város.

Formavilágának szellemi alapkövét 1976-ban tehette le, amikor megismerte a kortárs amerikai művészetet és a Concept Art szellemi atyja, Joseph Kosuth munkásságát. Kosuth koncepcionális megközelítése végleg kijelölte Kolozsvári Sándor sajátos alkotói útját.

A faszeges motívum kidolgozása során a hagyományos művészettől távol eső anyagok határait feszegette. Kezdetben a fekete színhasználat dominált képein éles, hideg színcsíkokkal, majd átadta helyét az ezüstnek. Ebből az korszakból származnak szürrealista tájképei a maguk csupasz, élettelen fáival. Később női akt torzók, kollázsok, a geometriai absztrakció hideg rendje, majd a lírai absztrakció izgalmas lehetőségei fémjelezték munkásságát. emlékezetes alkotása volt a legendás Piramis diszkó felkérésére készült nagyméretű Vulkán című műve, ahol az összegyűrt, ragasztott vászon és a homok használatával mutatta be a formák és színek felhabzását.

A nemzetközi elismertségtől a szülőváros hűségéig

A '90-es évek elején egy tokiói művész üdvözlőlapja nyomán fordult a postai művészet (Mail Art) és a speciálisan megdolgozott papírképek felé. Ez hozta meg számára a széles körű nemzetközi áttörést: a stockholmi Miniatűr Kiállításon elnyerte az Art Addiction címet, az Ezüst Medál díjat, valamint a VI. Nemzetközi Miniatűr Művészeti Kiállításon Az Év Felfedezettje díjat.

Munkái bejárták a világot: állított ki Barcelonában (Euroart '98), Los Angelesben, Tokióban, a ljubljanai Papír Világfesztiválon, legbüszkébb mégis az 1998-as velencei szereplésére volt, ahol a híres Szent Márk téri Palazzo Correrben mutathatta be képeit. Számos rangos nemzetközi szakfolyóirat, köztük a világszerte terjesztett World of Art is foglalkozott művészetével.

Munkásságáért Kiskunfélegyháza városa ösztöndíjjal, a Kiskunfélegyháza Művészetéért díjjal, valamint később a Holló László-díjjal tüntette ki.

Kolozsvári Sándor minden munkáját rendkívüli tudatosság és tervezés jellemezte. Semmit sem bízott a véletlenre: a színek fokozatos redukálásával (fehér, fekete, barna és a különösen kedvelt arany) egyre letisztultabb formavilágot hozott létre.

A sokoldalú festőművész 2012 márciusában, 25-én hunyt el hosszú, kitartóan viselt betegség után, ám gazdag életműve és szellemi öröksége ma is élénken él a köztudatban. Bár a világ bármely pontján megállta a helyét, Kolozsvári Sándor mindvégig hű maradt szülővárosához. Egyike volt azon ritka alkotóknak, akik úgy tudták nemzetközileg is ismertté tenni Kiskunfélegyházát, hogy gyökereikkel mindvégig a városhoz kötődtek, s legszívesebben mindig a félegyházi közönség előtt mutatták be alkotásaikat. Emelkedett szellemisége, folyamatos megújulni tudása és egyedülálló formavilága örökre beírta őt a magyar és a nemzetközi képzőművészet történetébe.