A rendezvény elején Geszler Péter atya köszöntötte a megjelenteket, és felidézte a kápolna jelentőségét. Mint elmondta, az évforduló alkalmat ad arra, hogy megemlékezzenek az építtetőkről, az intézmény működését és fennmaradását segítőkről, valamint mindazokról, akik az elmúlt másfél évszázadban hozzájárultak a közösség életéhez. Hangsúlyozta, hogy egy templomot nemcsak felépíteni kell, hanem folyamatosan gondozni és megőrizni is, hogy a következő generációk számára is örökség maradhasson.

Mészáros Márta előadásában Kalmár József és felesége, Fazekas Anna életútján keresztül ismertette a kápolna létrejöttének körülményeit. Mindkét család régi, jelentős múlttal rendelkezett Félegyházán, őseik a város történetének korai időszakában is meghatározó szerepet töltöttek be. A családok tagjai később a város közéletében és igazgatásában is részt vállaltak.

Kalmár József 1801-ben született, jogi tanulmányai után előbb Kunszentmártonban dolgozott, majd 1830-ban hazatért Félegyházára. Hivatali munkája mellett a város közéletében is aktív szerepet vállalt, és részt vett az 1848–49-es szabadságharcban nemzetőrként. Később a helyi közigazgatásban is feladatokat látott el.

Felesége, Fazekas Anna szintén jelentős félegyházi családból származott. A házaspár életét azonban súlyos családi tragédiák árnyékolták be. Az 1860-as évektől több közeli hozzátartozójukat, köztük két fiukat is elveszítették. A történtek meghatározó szerepet játszhattak abban, hogy később egy olyan emlékhely létrehozását határozták el, amely egyszerre szolgálhatta családjuk emlékezetét és a helyi közösséget.

A kápolna építésének előkészítése 1875-ben kezdődött. A fennmaradt iratok szerint a házaspár áprilisban kapott engedélyt az egyházi vezetéstől a tervezett építkezésre. Eredeti elképzelésük szerint saját birtokukon emeltek volna kápolnát, amelyhez sírbolt és temetkezési hely is kapcsolódott volna. A város vezetése azonban azt javasolta, hogy az épület közterületen, a főút mellett, a tér keleti végében kapjon helyet. A házaspár elfogadta a javaslatot, Kalmár József pedig megvásárolta az építkezéshez szükséges területet.

A munkálatok 1875-ben indultak el. Az épület november 15-ére készült el, a korabeli feljegyzések szerint a kőművesmunkákra 14 800 forintot fordítottak. A kápolna belső berendezése ezt követően készült el, oltárképét Than Mór festette. A Kalmár-kápolnát 1876. november 1-jén szentelték fel Szent Alajos tiszteletére.

Az alapítók nem csupán egy családi emlékhelyet kívántak létrehozni. A kápolnát a közösség előtt is nyitott, önálló egyházi helyként képzelték el, amely az istentisztelet mellett a gyermekek hitoktatását és nevelését is szolgálja. Ennek érdekében alapítványt hoztak létre, és gondoskodni kívántak a kápolna működéséhez szükséges személyi és anyagi feltételekről is. Az alapítványi rendelkezéseket 1877-ben fogalmazták meg, végleges szövegük 1878-ban készült el, a város pedig 1879-ben fogadta el azokat.

Kalmár József 1884-ben bekövetkezett halála után felesége, Fazekas Anna vitte tovább a kápolna és az alapítvány ügyeit. Az asszony később más, a város javát szolgáló célokat is támogatott. Vagyonát végrendeletében Kiskunfélegyházára hagyta, az általa létrehozott alapítványok pedig az oktatást, a leánynevelést és a közkórház ügyét is segítették. Az alapítók öröksége így a kápolna falain túl is hozzájárult a város fejlődéséhez.

Az előadás végén Geszler Péter atya beszélt az évfordulóra készült emlékkiadvány létrejöttéről. A kiadvány összeállításában többek között a múzeum, a könyvtár és a levéltárak munkatársai is közreműködtek. A legnagyobb szerepet dr. Luchmann Zsuszanna és Kis László vállalták, akiket a rendezvényen meg is ajándékoztak munkájuk elismeréseképpen.  A szerkesztők korabeli dokumentumokat és fényképeket gyűjtöttek össze, hogy minél átfogóbb képet adjanak a kápolna másfél évszázados történetéről.

A jubileumi program énekes zsolozsmával és ünnepi szentmisével folytatódott. Az emlékkiadvány a plébánián és a kápolnánál is elérhetővé vált.