Endre László neve Kiskunfélegyháza és Petőfiszállás múltjához egyaránt kötődik. A helyi vonatkozásokon túl azonban életútjának legsúlyosabb fejezete is megkerülhetetlen: a szélsőjobboldali politikus a magyarországi holokauszt végrehajtásában vállalt meghatározó szerepet. A volt belügyi államtitkár feljegyzései közelebb visznek annak megértéséhez, hogyan kapcsolódtak össze a szélsőséges nézetek, a hivatali döntések és a tömeges jogfosztás.

Dr. Szabó Imre 2021-ben kezdett foglalkozni Endre László életével, mivel ő maga is Petőfiszálláson él. Kutatásának egyik kiindulópontja az a történészi állítás volt, hogy az Endre család petőfiszállási, szentkúti birtokán, 1944. április 22-én tartott találkozón döntöttek a teljes magyarországi zsidóság deportálásáról. A kutató a hivatkozott forrásokat keresve jutott el a naplókhoz, majd azok vizsgálatával igyekezett tisztázni, mi támasztható alá a dokumentumokkal.

Két napló, fontos különbségekkel

A kutatás egyik lényeges felismerése, hogy Endre László 1944-ben kétféle naplót vezetett. A határidőnapló elsősorban a programokat és találkozókat rögzítette, míg az eseménynapló részletesebb bejegyzéseket tartalmazott. A két forrás együttes vizsgálata pontosabb képet adhat a történtekről, ugyanakkor a rövid feljegyzések nem minden esetben árulják el, miről tárgyaltak az érintettek, vagy milyen döntés született.

Az előadás a családi háttér és a helyi kapcsolatok bemutatására is kitért. Endre László édesapja, Endre Zsigmond szintén jelentős szerepet töltött be a térség közéletében. A család történetét fényképek és korabeli dokumentumok segítségével idézte fel a kutató, majd bemutatta fia politikai pályájának fontosabb állomásait.

Endre László közigazgatási karrierje során egyre szélsőségesebb antiszemita nézeteket képviselt. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjaként hivatali hatalmát a zsidóság jogainak korlátozására használta. Már a német megszállás előtt különféle rendeletekkel, ellenőrzésekkel és hatósági intézkedésekkel igyekezett kiszorítani a zsidó lakosságot a gazdasági és társadalmi életből. 1944 márciusában, a német megszállás után a Belügyminisztérium államtitkára lett, és részt vett a gettósítás, valamint a deportálások megszervezésében.

Mit bizonyít a szentkúti találkozó?

Az előadás központi kérdése az 1944. április 22-i szentkúti megbeszélés történelmi jelentősége volt. A találkozón magas rangú magyar és német tisztviselők is részt vettek, ám a naplóbejegyzések önmagukban nem bizonyítják, hogy ott határoztak volna a teljes magyarországi zsidóság deportálásáról.

Dr. Szabó Imre hangsúlyozta a forráskritika fontosságát: külön kell választani a dokumentumokkal igazolható tényeket a későbbi értelmezésektől. A találkozó megtörténtét a feljegyzések alátámasztják, a résztvevők pontos szándékairól és az ott elhangzottakról azonban nem adnak teljes képet. A kutató szerint a deportálások előkészítése már korábban megindult, ezért a történteket a korabeli iratok és a későbbi tanúvallomások együttes vizsgálatával lehet rekonstruálni.

A naplók a deportálások gyakorlati lebonyolításába is betekintést nyújtanak. A bejegyzésekből kirajzolódik, hogy Endre László ellenőrző körutakat tett a gettókban és gyűjtőhelyeken, egyeztetett a helyi vezetőkkel, valamint részt vett a szállítások megszervezésében. A kutató példákkal szemléltette, miként működött együtt a belügyi és csendőri apparátus a zsidó lakosság összegyűjtésében és elhurcolásában.

A deportálások történetének megértéséhez ezért nem elegendő kizárólag a német megszállást és a náci vezetés szerepét vizsgálni. A magyar állami és közigazgatási szervek közreműködése szintén alapvető jelentőségű volt. Endre László feljegyzései a folyamat hivatali hátterének feltárásához szolgáltatnak fontos adatokat.

A helyi múlt országos tragédiával kapcsolódik össze

Az Endre László államtitkár naplói (1944-1945) című kötet nem csupán egy szélsőjobboldali politikus életútját dokumentálja. A korabeli feljegyzések révén az is vizsgálhatóvá válik, miként épültek be a diszkriminatív intézkedések a mindennapi közigazgatás működésébe, és hogyan járultak hozzá a tömeges üldözéshez.

A dokumentumok értelmezése ugyanakkor körültekintést igényel: egy-egy bejegyzés önmagában nem feltétlenül ad teljes magyarázatot az eseményekre. A különböző források összevetése segíthet feltárni a döntések hátterét és az egyes szereplők felelősségét.

A Kiskunfélegyházához és a petőfiszállási szentkúti birtokhoz kötődő történet így túlmutat a helyi családtörténeten. Egy országos tragédia hátterét világítja meg, és arra is emlékeztet, hogy a tömeges jogfosztás és deportálás végrehajtásában a hivatalok, a rendeletek és az azokat működtető emberek döntéseinek is súlyos következményei voltak.

A kötetről korábban az alábbi cikk jelent meg a Félegyházi Közlöny oldalán: https://felegyhazikozlony.hu/hir/a-szentkuti-kuriatol-auschwitzig-a-tortenet-amely-felbolygatta-a-multat/