A színházterem előtti átriumban megnyílt tárlatot Kovács-Csonka Szilvia, a művelődési központ igazgatója köszöntője vezette fel. Beszédében elmondta, hogy Kovácsné Doroghy Dóra számára a művészet és az önkifejezés régóta meghatározó szerepet tölt be az életében. Több mint tizenöt éve táncol, a fotográfiával pedig körülbelül öt évvel ezelőtt, férje biztatására kezdett el foglalkozni. Idővel ebben a művészeti ágban is megtalálta a lehetőséget saját gondolatainak, érzéseinek és egyéni látásmódjának kifejezésére.

Az alkotót elsősorban a szokatlan, elgondolkodtató témák érdeklik, valamint mindaz, ami a látható felszín mögött rejtőzik. Képeivel nem feltétlenül válaszokat kíván adni, sokkal inkább érzéseket és gondolatokat szeretne ébreszteni a nézőkben. A Lenyomatok című sorozat ennek a szemléletnek a jegyében született.

Kovácsné Doroghy Dóra a megnyitón személyes gondolatait is megosztotta a közönséggel. Mint elmondta, a tizenkét kép számára egy összefüggő történetet alkot, amelyben saját elmúlt tíz évének útkeresése, belső vívódásai és az önmagához való közeledés folyamata is megjelenik.

A sorozat azt járja körül, hogyan hagynak nyomot az emberben a különböző élethelyzetek, kapcsolatok, veszteségek és kimondott vagy kimondatlan mondatok. Ezek az élmények akkor is hatással lehetnek az önmagunkról alkotott képünkre és a másokhoz fűződő kapcsolatainkra, amikor kívülről már semmi nem árulkodik róluk.

Az alkotó hangsúlyozta, hogy nem minden fotó kötődik egyetlen konkrét eseményhez, több kép inkább egy-egy nehezen megfogalmazható érzést vagy lelkiállapotot őriz. Bár a képek olykor sötét és nyugtalanító világba vezetnek, számára a remény is jelen van bennük. Úgy fogalmazott, már az is fontos lépés, ha képesek vagyunk szembenézni azzal, ami fáj, és megpróbáljuk megérteni a bennünk zajló folyamatokat.

A kiállítás nem kínál kész értelmezéseket. Kovácsné Doroghy Dóra arra biztatta a látogatókat, hogy saját érzéseik és tapasztalataik alapján fedezzék fel az alkotásokat, és hagyjanak időt maguknak a képekkel való találkozásra. Mint kiemelte, nem az a fontos, hogy mindenki ugyanazt lássa bele a portrékba, hanem az, hogy azok milyen gondolatokat és emlékeket hívnak elő belőlük.