Az '56 gyermekei. Rajzok egy innsbrucki diákotthonból című kiállítás 1958-ban született rajzok, naplók és egyéb kordokumentumok segítségével mutatja be a fiatalok gondolatait és emlékeit a forradalomról.

A kiállítás nem csupán történelmi emlékezetünk egy különleges dokumentumegyüttesét tárja elénk. Arra is lehetőséget ad, hogy a történelmet egy másik nézőpontból lássuk, azoknak a gyerekeknek a szemével, akiknek nem volt hatalmuk alakítani az eseményeket, de akiknek az életét ezek az események alapvetően megváltoztatták– mondta Bódis Kriszta nemzeti társadalompolitikai stratégiáért felelős felelős kormánybiztos a tárlat megnyitóján.

A kormánybiztos különösen megrendítőnek nevezte, hogy ezek a rajzok már nem Magyarországon, hanem egy innsbrucki, magyar menekültek számára megnyitott iskolában születtek 1958-ban. Akkor, amikor az 1956-os forradalom eseményei már a múlt részévé váltak, de a gyerekek számára a következményei még a jelenhez tartoztak – fűzte hozzá.

Felidézte a rajzok történetét, a hozzájuk kapcsolódó személyeket, így Ruth Anderson amerikai tanárnőt, aki önkéntes nevelői szolgálatot vállalt az innsbrucki magyar menekültek között, de szólt Török Sándor rajztanárról, aki kiállítást szervezett a gyerekrajzokból, a Somody lánytestvérekről, akik a rajzokat megőrizték és Magyarországra juttatták, valamint kitért a sikertelen amerikai adománygyűjtésre is.

A forradalom 70. évfordulóján nemcsak arra emlékezünk, hogy mi történt 1956-ban, hanem arra is lehetőségünk van, hogy megkérdezzük, mit tanultunk azóta az emberi kiszolgáltatottságról, a veszteségről, a menekülésről és a gyermeki biztonság jelentőségéről - emelte ki.

Zsigmond Gábor, a múzeum főigazgatója elmondta, hogy a tárlat középpontjában személyes történetek állnak, olyan gyerekeké, akiknek a forradalom leverése után el kellett hagyniuk otthonukat, a családjukat, az iskolájukat, a megszokott hétköznapi életüket.

A kiállítás rajzai megmutatják, milyen traumatikus élményekben volt részük. A papíron megjelentek harckocsik, lerombolt épületek, az utcai harcok és a menekülés képei, látható az a világ, amelyet maguk mögött hagytak, de amelytől lélekben nem tudtak elszakadni - mutatott rá a főigazgató, hozzátéve: a gyermekrajz itt nem pusztán történeti forrás, nem is műalkotás, hanem az emlékezés, az önkifejezés és a lelki feldolgozás eszköze.

A rajzok 1958-ban, a forradalom leverése után mintegy másfél évvel készültek – emlékeztetett, hozzátéve: nem közvetlen dokumentumai tehát az 1956-os utcai eseményeknek, hanem annak őrzői. Azt mutatják be, ahogyan ezek a gyermekek emlékeztek, amilyen képeket megőriztek magukban– mutatott rá.

A rajzok fennmaradását figyelemre méltó történetként jellemezte, felidézve: a művek az innsbrucki magyar iskolában oktató Török Sándor rajztanár felhívására keletkeztek, Ruth Anderson amerikai tanárnő őrizte évtizedeken keresztül, végül a Somody testvérek közreműködésével kerülhettek vissza Európába, majd a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe.

A 2027. január 30-ig látogatható tárlat a rajzok mellett többek között gyerekek naplóit is bemutatja.

Forrás és fotó: MTI