A megjelenteket Keresztes Tünde, az önkormányzat kulturális szakreferense köszöntötte, aki mindenkit emlékeztetett arra, hogy őseinktől ránk hagyott szabadságot minden nap óvnunk kell.

– 1956. október 23-án a magyar nép megmutatta, hogy a szabadság és az igazság ereje képes áttörni a legfélelmetesebb diktatúra falait is. Egy aprócska, de elszánt nemzet felemelte hangját és nemet mondott az elnyomásra. Ezen a napon nemcsak politikai események láncolatára emlékezünk, hanem az emberi tartásra is. Arra a pillanatra, amikor egyetemi hallgatók, gyári munkások, anyák, apák és fiatalok politikai vagy társadalmi hovatartozásuktól függetlenül egymásra találtak az budapesti utcákon. Nem fegyverekkel a kezükben indultak el, hanem a szívükben hordozott tiszta vággyal egy szabadabb, igazságosabb Magyarországért. Mi akik, ma itt állunk, a szabadságot már készen kaptuk örökségül, a mi faladatunk és felelősségünk nem az, hogy fegyverrel harcoljunk érte, hanem hogy megőrözzük és megbecsüljük. Úgy maradhatunk hűek az 56-osok emlékéhez, ha mindennapjainkban is értékeljük a függetlenséget és összefogással egymásra figyeléssel építjük a jövőt – fogalmazott.

Csányi József polgármester beszédében a forradalom és szabadságharc vidéki hőseire is emlékezett:

– Városunkban is vannak nevek, egyének és családok, események, amiket megaláztatásban sok-sok éven át végig szenvedtek a résztvevők, akiknek bujdosniuk kellett, sőt akik életveszélyben is voltak. Gondoljunk csak arra a Kovács Ákosra, aki ennek az iskolának volt a tanulója, aki néhány éve még itt ült köztünk és könnyes szemmel emlékezett, és akit az oroszok annak idején halálra kerestek a félegyházi tanyavilágban. Szerencsére nem találták meg.

Egy másik tragikus sors: az egykori tanítóképzőben volt egy becsületes igazi magyar ember, egy nagy formátumú zenetanár, akinek hat gyermeke volt. Fiát is Vizi Jánosnak hívták és egy nagyon kedves aranyos fiatalember volt, érettségi előtt állt. A pesti osztálytársaival a Magyar Rádióhoz mentek nézelődni amikor kezdődött a zavargás. Egy eltévedt lövedék, az egyik ávós puskájából eltalálta. Ő lett a pesti srácok első mártírja, hősi halottja. Lyukas zászlóval takarták le, szemfödélnek pedig a Corvin-közben harcoló leánytestvérének esküvői fátylát helyezték. Kevés ennél megindítóbb jelenet lehetett akkoriban.

De a legtragikusabb egy brutális sortűz volt, amely itt a szomszédos kisvárosban, Tiszakécskén történt, ahol tüntetőkre lőttek vadászrepülőkből. A vérengzés 18 halottat és a 110 sebesültet hagyott maga után. Az áldozatokat a félegyházi, a kecskeméti, és a nagykőrösi kórházakba vitték a teherautók vérben úszó platóján. Csak egy telefon mentette meg a félegyháziakat is ettől a sortűztől, melyet egy vérengző parancsnok rendelt el – idézte fel a történéseket a polgármester. Beszéde folytatásában minden megjelentet, köztük a diákokat is arra kérte, ne engedjék kialudni az emlékezés lángját, együtt őrizzük meg a ránk hagyott békét azzal, hogy kölcsönösen tiszteljük embertársainkat.

– Ez a mi és a ti felelősségetek a rohanó időben, hogy ezt a múltat felvállaljátok és megértsétek mert ez azt jelenti, hogy a jövőnket biztosítjuk. Az 1956-os forradalom és szabadságharcunk olyan történelmi esemény, amelyet mi írtunk az európai történelem lapjaira, és a külföldet is megdöbbentette. Egy rövid időre megrázta a világot függetlenül attól, hogy a nagy politika miatt nem lehet többet elérni. De egy biztos, egy történelem viharában megtépázott kis nép megmutatta néhány napra elemi erejű szabadságvágyát.

70 évvel ezelőtt szüleink és nagyszüleink életüket és vérüket adták a mi mai szabadságunkért, a békés világért amiben élünk. Éppen ezért a mai nap üzenete, hogy a békét és a szabadságot, mint örökségünket, kötelességünk megőrizni és kötelességünk egy olyan világot építeni ahol embertársaink tisztelete elemi része mindennapjainknak. E nélkül se béke se szabadság nem lesz országunkban! – zárta szavait a városvezető.

Az ünnepségen közreműködött a Magyar Örökség-díjas Credo Együttes, Simó Ferenc, a PG 11/A osztályos tanulója és Móra Ferenc Gimnázium négy diákja.

Az esemény zárásaként a megemlékezők koszorúkat helyeztek el a Hősök Parkjában, az 56-os emlékműnél, valamint a Polgármesteri Hivatal aulájában található Czakó József-emléktáblánál.