„Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat” – idézte Berzsenyi Dániel sorait Magony Ádám a megemlékezés kezdetén. Mint fogalmazott, október 6-a a magyar nemzet gyásznapja, amikor nem egyszerűen tizenhárom honvédtiszt és Batthyány Lajos emléke előtt hajtunk fejet, hanem egy olyan történelmi vereségre is emlékezünk, amelynek áldozatai végül életükkel fizettek a szabadságért.

Felidézte, hogy 1849 őszén a szabadságharc katonai értelemben már véget ért. A világosi fegyverletételt követően megkezdődött a megtorlás, október 6-án pedig Aradon négy honvédtisztet golyó által, kilencet kötél által végeztek ki. Ugyanezen a napon Pesten Batthyány Lajos, Magyarország első felelős kormányának miniszterelnöke is kivégzés áldozata lett.

Magony Ádám szerint a megtorlás célja nem csupán a büntetés volt, hanem az elrettentés is. A zsarnokság egyik legerősebb fegyvere a félelem, az aradi vértanúk azonban éppen haláluk pillanatában mutatták meg, hogy az ember szabadságvágyát nem lehet pusztán erővel elvenni.

– Az életüket elvehették, de az ideát nem – fogalmazott.

A megemlékezés egyik fontos gondolata volt, hogy Arad története nem is olyan távoli Kiskunfélegyházától, mint elsőre gondolnánk. Magony Ádám felidézte, hogy 1849 nyarán Haynau, a megtorlás későbbi irányítója Félegyházára is eljutott, és három napot töltött a városban, a Sarlós Boldogasszony Ótemplom plébániáján. Az aradi vár foglyai között pedig egy félegyházi ember, Boczonádi Szabó József hadnagy is ott volt.

– Ennek a szabadságharcnak itt, a mi utcáinkon, a mi városunkban is volt története és ára – hangsúlyozta a szónok.

A beszédben elhangzott, hogy október 6-án nem csupán tizenhárom nevet idézünk fel. Olyan emberekre emlékezünk, akik tudták, hogy veszíthetnek, és tisztában voltak azzal is, hogy fogság, ítélet, akár halál várhat rájuk. Mégis vállalták azt, amiben hittek.

A megemlékezés zárásaként Magony Ádám János evangéliumának sorait idézte: „A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.”

A rendezvényen Tóth Gyula és dr. Tóth Ákos zenei műsorral közreműködött, majd a résztvevők közösen koszorúzták meg a Kiskun Múzeummal szemben álló aradi vértanúk-emlékoszlopot, tisztelegve az 1848–49-es forradalom és szabadságharc mártírjai előtt.