Június 4. csütörtök, Bulcsú
2026. április 12., 16:00

Költészet napi városi séta versekkel, történetekkel

A magyar költészet napja alkalmából városi sétára hívta az érdeklődőket a Petőfi Sándor Városi Könyvtár április 11-én, szombaton.

A megjelenteket Seres Judit, helyismereti könyvtáros köszöntötte, aki hangsúlyozta, hogy a magyar költészet napján József Attila mellett Márai Sándor születésnapját is ünnepeljük. A jeles napon megvalósult sétát a könyvtár – mint a kultúra, irodalom és költészet közvetítője – küldetéseként tűzte ki egy tavaly felvetődött gondolat alapján. Hozzátette: olyan emlékhelyeket látogatnak meg, amelyek neves félegyházi személyekhez kötődnek, majd az első állomásra, a Petőfi-térre invitálta a megjelenteket. Költőnk szobra mellett Seres Judit részletesen beszélt a Petőfi családról, Kiskunfélegyházához kötődő szálairól és természetesen szó esett a szülőhely-vitáról is. Magony Ádám, a Móra Ferenc Művelődési Központ munkatársának tolmácsolásában több ismert vers elhangzott, köztük az 1847-ben, Szalontán írt Gólya címűnek is egy részlete.

Sokféle a madár, s egyik ezt, másik azt
Leginkább kedveli,
Ezt ékes szólása, amazt pedig tarka
Tolla kedvelteti.
Kit én választottam, a dal-mesterséghez
Nem ért az a madár.S egyszerű, mint magam... félig feketében,
Félig fejérben jár. 

Nekem valamennyi között legkedvesebb
Madaram a gólya,
Édes szülőföldem, a drága szép alföld
Hűséges lakója.
Tán ezért szeretem annyira, mert vele
Együtt növekedtem;
Még mikor bölcsőmben sírtam, ő már akkor
Kerepölt fölöttem. 

Vele töltöttem a gyermekesztendőket.
Komoly fiú valék.
Míg társim a hazatérő tehéncsordát
Estenként kergeték:
Én udvarunkon a nádkúp oldalánál
Húztam meg magamat,
S némán szemléltem a szárnyokat-próbáló
Kis gólyafiakat. 

És elgondolkodtam. Jól tudom, az gyakran
Fordult meg fejembe':
Miért hogy az ember nincs úgy, mint a madár,
Szárnyakkal teremtve?
Csak a messzeséget járhatni meg lábbal
S nem a magasságot;
Mit ér nekem, mit a messzeség? mikor én
A magasba vágyok. 

Fölfelé vágytam én. Ah, ugy irigyeltem
Sorsáért a napot,
A föld fejére ő tesz világosságból
Szőtt arany kalapot.De fájt, hogy estenkén megszúrják... mert hiszen
Foly keblébül a vér;
Gondolám: hát így van? hát aki világít,
Ilyen jutalmat nyér? - -

A séta Falu Tamás, Móra Ferenc és Móra István emléktábláinál folytatódott, ahol szintén történetek és versek hangzottak el, Seres Judit és Magony Ádám jóvoltából. Az esemény a Petőfi Sándor Városi Könyvtár helyismereti gyűjteményében egy kellemes beszélgetéssel és könyvajánlóval zárult.

Z. A.
Fotó: Z. A.
Kövessen minket a Facebookon is!
chevron-down linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram