A megjelenteket Kovács-Csonka Szilvia, a művelődési központ igazgatója köszöntötte. Elmondta: a tárlaton Apró-Tőzsér Bernadett nemezkészítő és Apró-Tőzsér Tamás fafaragó alkotásait ismerheti meg a közönség. A kiállítás október 13-ig látogatható.

Hagyomány és agrárium

Csányi József polgármester köszöntőjében hangsúlyozta: Kiskunfélegyháza az Alföld szívében immár több mint 252 éve mezővárosként él és fejlődik, miközben a rohanó világ változásai ellenére is szorosan kötődik az agráriumhoz.

Mint mondta, a város és az Integrál Zrt. már a kezdetektől felismerte, hogy támogatni kell egy olyan rendezvényt, amely összekapcsolja a kultúrát és a mezőgazdaságot. Ehhez később szakmai konferencia is társult, amely országosan is egyedülálló módon járul hozzá a víziszárnyas-ágazat fejlődéséhez.

A polgármester szerint az önkormányzat és az Integrál Zrt. együttműködése teszi lehetővé, hogy a színvonalas rendezvény évről évre megvalósuljon, és méltó módon ünnepelje a víziszárnyas-ágazatban dolgozók munkáját.

Csányi József kiemelte a Kiskunfélegyházi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképzőiskolában folyó oktatást is. Elmondta, hogy a hazánkban működő 52 mezőgazdasági szakképző intézmény közül a félegyházi iskola a három legjobb között van. Az itt folyó képzés fontos szerepet játszik abban, hogy az agrárium számára megfelelően képzett szakemberek álljanak rendelkezésre.

A liba évszázados félegyházi hagyománya

Dr. Kovács Gyula, a térség országgyűlési képviselője arról beszélt, hogy a Libafesztivál nem csupán Bács-Kiskun vármegye és Kiskunfélegyháza egyik legnagyobb gasztronómiai és kulturális rendezvénye, hanem az itt élők identitásának, szorgalmának és hagyományainak évről évre visszatérő ünnepe is.

Felidézte, hogy az első Márton-napi libatort 1999-ben rendezte meg a Móra Ferenc Művelődési Központ. Akkor még novemberben, Márton napján tartották az eseményt, ám a novemberi időjárás miatt később szeptemberre helyezték át.

De miért éppen a liba vált a fesztivál főszereplőjévé?

A válasz évszázadokra nyúlik vissza. Kiskunfélegyházán és a környező településeken, tanyákon a liba mindig is a legjellegzetesebb haszonállatok közé tartozott. Korabeli források szerint már az 1800-as évek elején hatalmas csapatokban jártak a libák az úgynevezett lúdpástokon.

A helyiek tudásának, szorgalmának és kitartásának köszönhetően idővel kiváló minőségű, magas hozzáadott értékű termékek készültek a hízott libából. A félegyházi termékek már a 19. század közepén eljutottak külföldre is, karácsony táján pedig Európa számos országába exportáltak hízottliba-termékeket. A század végére a libatermékek és a libatoll az óceánon túlra is eljutottak. New Yorkban például szinte minden kalapot kiskunfélegyházi libatoll díszített.

A 20. század elején ifjabb Holló József, a város egyik büszkesége, kormánymegbízottként külföldi fórumokon is képviselte az ágazatot.

A hízottliba-termékek 2013-ban hungarikummá váltak. Dr. Kovács Gyula szerint ez a hosszú és sikeres történet elsősorban a helyiek tudásának, szorgalmának és kitartásának köszönhető.

Az országgyűlési képviselő az ágazat előtt álló kihívásokról is szólt. Mint mondta, az érintettek ezekben a nehézségekben nincsenek egyedül: segítségével a szakma hangja a döntéshozókhoz is eljuthat.

„Nem a mesterséges intelligencia győz, hanem mi, emberek”

Dr. Horváth Sándor elnök-vezérigazgató arról beszélt, hogy a Libafesztivál évről évre bizonyítja: az emberi teljesítménynek, a közösségnek és a hagyományoknak a mesterséges intelligencia korában is megvan a helyük.

Reményét fejezte ki, hogy „a mesterséges intelligencia világában nem a mesterséges intelligencia győz, hanem mi, emberek”.

Mint mondta, a fesztivál is ezt bizonyítja, hiszen minden korosztály képviselteti magát rajta. A rendezvény egy olyan értéket ünnepel, amelyet a városban és a vármegyében élő, az ágazatban dolgozó emberek teremtenek meg.

A hízott libamáj és a hízott libából készülő termékek jelentős hozzáadott értéket képviselnek, mögöttük pedig évszázadok tapasztalata és felhalmozott tudása áll. Ugyanez a gondolat jelenik meg a művelődési központban látható kiállításon is: két alkotó mutatja meg, hogyan lehet a természet adta anyagokból értéket és érzelmeket formálni.

Harmónia fában és gyapjúban

Az Élet az agyagban – szálak és erezet című kiállítást Kriskó János kulturális-televíziós újságíró nyitotta meg. Elmondta, Apró-Tőzsér Tamást gyermekkora óta ismeri, és végigkísérte művészi pályájának kibontakozását. Felidézte, hogy Tamás annak idején a néhai Bánszki Pál, a megyei múzeum igazgatója segítségével indult el ezen az úton. Már korán megmutatkozott erős vonzalma a képzőművészet iránt.

Kriskó János szerint Tamás művészetének két fontos forrásvidéke a népművészet és a naiv művészet. Munkássága az évek során egyre inkább eljutott oda, hogy alkotásait már autonóm képzőművészeti munkákként is értelmezhetjük.

Különösen foglalkoztatja a fa természetes struktúrája: erezete, görcsei és az anyagban rejlő „üzenetek”. Ezeket nem elrejti, hanem beépíti alkotásaiba, így a fa természetes karaktere a művek szerves részévé válik.

Feleségével, Apró-Tőzsér Bernadettel olyan összhangot találtak egymással, amely a közös kiállításon is jól érzékelhető. Kriskó János szerint ugyanazt keresik a saját alapanyagukban: azt, amit a természet eleve beléjük helyezett.

Bernadett a Vidák-házaspártól tanulta a nemezelés mesterségét, majd népi nemezkészítővé vált. Ahogy Tamás a fához, ő a gyapjúhoz fordul úgy, hogy közben hagyja az anyagot „mesélni”. Munkái között mély gondolatokat közvetítő alkotások és a gyermeki szívhez közel álló művek egyaránt megtalálhatók.

Kriskó János szerint Bernadett művészetében egyszerre van jelen a hagyományos megfogalmazás és a kortárs látásmód. A nemezből készült képek és figurák a mai szobrászat eszköztárát is megidézik.

A két alkotó munkájában pedig jól tetten érhető az egymásra figyelés és az egymásra gyakorolt hatás. „Ők ketten tényleg harmóniában élnek, figyelnek egymásra, hatnak egymásra, és úgy fogalmaznak a saját anyaguk nyelvén, hogy ott nem lehet nem észrevenni a közöttük lévő harmóniát” – fogalmazott Kriskó János.

A fesztivál megnyitóját Bakos Zorka népdalénekes előadása tette igazán ünnepivé.