A megnyitón Rátkai Zsuzsa köszöntötte a megjelenteket, a rendezvény hangulatát pedig Gulyás László vándormuzsikus zenéje alapozta meg. Gulyás Réka verssel és a művészethez kapcsolódó gondolatokkal köszöntötte a kiállítókat és a közönséget. A megnyitón elhangzott, hogy a három alkotó munkái több ponton is kapcsolódnak egymáshoz, hiszen mindegyikük különböző anyagokkal és technikákkal dolgozik, mégis közös bennük az alkotás öröme és az egyedi, kézzel készített tárgyak iránti elkötelezettség.

Feketéné-Papp Éva 1984-ben végzett tanárképző főiskolán matematika-rajz szakon, később pedig Szegeden sajátította el a tűzzománcozás alapjait. 2002-ben tűzzománcozott ötvöstárgy-készítő képzésen vett részt, azóta pedig az alkotás mellett a tűzzománc oktatásával is foglalkozik. 2011 óta tagja a Holló László Képzőművész Körnek. Mint elmondta, számára a tűzzománc nem csupán egy technika, hanem a kifejezés egyik eszköze is.

A mostani tárlaton olyan munkái láthatók, amelyekben többféle anyag, köztük ezüst, vörösréz, tűzzománc és muránói üveg kapcsolódik össze. Alkotásai közül különösen fontos számára az az elismerés, amelyet 2014-ben a Néprajzi Múzeumban kapott.

Vakulyáné Varga Erika eredetileg logopédusként dolgozott, negyven éven át foglalkozott gyermekekkel és felnőttekkel. A képzőművészet felé nyugdíjba vonulása előtt kezdett nyitni. 2011-ben csatlakozott a Holló László Képzőművész Körhöz, ahol először rajzolni kezdett, majd később megtalálta a selyemfestést is. Kezdetben kisebb munkákat, mandalákat és kendőket készített, később pedig egyre nagyobb sálakon és textíliákon dolgozott.

A kiállítás létrejöttének története is hozzá kapcsolódik. Tavaly workshopokat kezdett tartani, amelyek során tudását másokkal is megosztotta. Egy ilyen alkalommal született meg az ötlet, hogy a résztvevők munkáiból kiállítást rendezzenek. Mivel idővel sok alkotó kapcsolódott be a workshopokba, végül Feketéné-Papp Évával és Papp Gáspárral közösen döntöttek úgy, hogy a kör „iparosai” egy közös tárlaton mutatkoznak be.

Vakulyáné Varga Erika beszédében külön megemlékezett Rádi András “Bandi bácsiról”, akinek az eredeti ötletet köszönhették. A kiállítás így egyben emléket is állít annak, akinek kezdeményezéséből elindult a közös gondolat.

A tárlat bejárati részén a workshopokon részt vevő hölgyek sálai és kendői is helyet kaptak, míg a kiállítás további részén a három alkotó saját munkái láthatók. Vakulyáné Varga Erika szerint története azt is példázza, hogy a hivatás mellett vagy akár azt követően is érdemes új területeket kipróbálni, hiszen az alkotásban az idősebb korosztály tagjai is megtalálhatják a kiteljesedés lehetőségét.

Papp Gáspár a kerámiával már kamaszkorában kapcsolatba került, majd évtizedekkel később, egy gerincműtét előtt talált vissza ehhez a műfajhoz. Egy fazekasműhelyben látottak hatására ismét elkezdett foglalkozni az agyaggal. Elmondása szerint az első időszakban nem volt könnyű dolga, az anyaggal való kapcsolatot fokozatosan kellett kialakítania, de kitartó munkával egyre több sikerélmény érte.

Később a Holló László Képzőművész Kör kiállításain is bemutathatta munkáit, majd megyei és országos tárlatokon is szerepelt. Többek között művelődési házakban, a Magyarság Házában, valamint múzeumi és egyházi helyszíneken is láthatta a közönség alkotásait. Az elismerések további lendületet adtak számára, hogy új technikákkal és formákkal kísérletezzen.

A „Divat-Stílus-Művészet” című kiállítás így három különböző alkotói világ találkozásán keresztül mutatja meg, hogyan válhat a mindennapi használati tárgyból személyes és művészi értéket hordozó alkotás. A tűzzománc, a selyem és a kerámia más-más módon, de ugyanazt az alkotói gondolatot közvetíti: az anyag akkor kap igazán új életet, amikor az alkotó elképzelése és keze nyomán megszületik belőle valami egyedi.