A megjelenteket Kállainé Vereb Mária nyugalmazott könyvtárigazgató, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület elnöke köszöntötte, majd megidézte a Petőfi Népe 1976. augusztus 14-ei számának néhány sorát:

„Amikor a hírügynökségek szombaton szétküldték a hírt, hogy Holló László meghalt, bizonyára sokan félretették egyéb dolgukat-gondjukat, s legalább rövid időre eltűnődtek a szomorú értesülésen. A szülőföld, a szűkebb haza, az ország és a nagyvilág egy időben hallotta meg a lehangoló hírt, hogy Holló László nincs többé. S bármennyire furcsa is a matuzsálemi életkort megért művész halálhírét értetlenül fogadni – hisz kevés híján kilencvenéves korában távozott el örökre - , mégis: magyarázza ezt személyiségének varázsa, lényéből kisugárzó fiatalossága. Aki egyszer is találkozott vele, nehezen felejti el a vele töltött órákat.”

Az esemény folytatásában Kertész Jánosné, a Szakmaközi Művelődési Ház nyugalmazott igazgatója, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület tiszteletbeli tagja méltatta városunk díszpolgára, a Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész, Holló László életútját és munkásságát.

– Holló László 1887. Március 6-án látta meg a napvilágot Kiskunfélegyházán. Szülőházát ma – amely helyi védettségű érték – emléktábla jelzi. Jó gyermek volt. Édesapjától már öt évesen lovakat és ábrázoló képeskönyvet kért. Édesanyját, Kocsis Júliát 6 éves korában vesztette el. Kisdiák korában sok fejfájást okozott tanárainak, de rajzolásban mindig társai fölé emelkedett. Amikor rendkívüli tehetségét Kuntz Béla rajztanár felismerte és festőállványt, valamint festőkészletet kapott, sorsa észrevétlenül eldőlt. A kiskunfélegyházi Főgimnáziumban érettségizett, majd a budapesti Mintarajziskolában tanult, ahol mesterei Székely Bertalan és Szinyei Merse Pál voltak. Ezt követően tanulmányait Münchenben, Hollósy Simon iskolájában folytatta.

Művészi látókörét 1911-től párizsi, spanyolországi és itáliai tanulmányutak gazdagították, amelyeket a Kalmár Józsefné által alapított ösztöndíjak támogattak. Az ifjú Holló köszönetét több képeslap is őrzi a félegyházi levéltárban.

1914-ben Debrecenben telepedett le, ahol házasságot kötött első feleségével, Hrabéczi Annával. Anna halála után 1961-ben újraházasodott, Maksa Olgát vette el, aki több rajzán múzsaként jelenik meg a későbbiekben. Olga töretlen életerejével segítette a gondoktól gyötört művész életét, lehetővé téve számára, hogy festői szenvedélyének élhessen. Életének 89 esztendejéből alig két évtizedet töltött városunkban, szülőhelye és az innen hozott gyökerek mindvégig meghatározó ihletforrásai maradtak művészetének.

„ Innen vittem magammal szeretteimnek s Félegyháza szorgalmas parasztjainak, kofáinak, játszótársaimnak mozdulatait s mindig megújuló emlékeit. S bármerre jártam, ha életem könnyebb vagy nehezebb szakaszát éltem át, táplált egy láthatatlan erőforrás: a hozzátok tartozás titkos szála! Rögös utamon, mint élő, ragyogó valóság vitt tovább, és tovább, és a legnagyobb örömöm az volt, ha e drága emlékekből, napfényből, ragyogásból valamit vissza tudtam adni képeimen.”

Két alkalommal is szeretett volna szülővárosában letelepedni, de ez sajnos egyik alkalommal sem valósult meg.

Fekete János helytörténész 1961-ben találkozott Holló Lászlóval, első kiállításán. Ugyanebben az évben a művész egy szakköri foglalkozáson vett részt a Szakmaközi Művelődési Házban. Bodor Miklós az 50-es évek végén szakkörbe szervezte az ügyes kezű, rajzolgató és festegető fiatalokat, szakmunkás tanulókat, majd levélben kérte, hogy felvehessék Holló László nevét. A Holló László Képzőművész Kör, a galéria azóta ápolja névadója emlékét, példaértékűen van jelen Kiskunfélegyháza képzőművészeti életében. Ennek része a Kiskunfélegyházi Képző- és Iparművészek Egyesülete is.

1970-ben, a Kiskun Napok rendezvénysorozat Petőfi-kiállításán hangzott el Fekete János kérése, amelyben egy Petőfi Sándor portrét kért a művésztől. Holló László azonnal igent mondott, sőt megígérte, hogy kedves barátjának, rokonának, Móra Ferencnek a portréját is elkészíti szeretett városának. Ezek az alkotások 1974-ben és 1975-ben el is készültek, dr. Falu Tibor szállította Kiskunfélegyházára. A műveket ma a Petőfi Sándor Városi Könyvtár és a Batthyány Általános Iskola őrzi.

1974. Február 4-én Holló László átvette szülővárosának díszpolgári oklevelét. A Kiskun Múzeum első, állandó képzőművészeti kiállítása 1969-ben nyílt meg a művész alkotásaiból, ezen alkalommal – és utána többször is – számos művét ajándékozta Kiskunfélegyházának. 

A Móra Ferenc Gimnáziumban 1999 óta elhelyezett emléktábla őrzi emlékét. Születésének 100. Évfordulója alkalmából Hollóné Maksa Olga szobrot adományozott a városnak, amelyet Hondromatidisz Rigasz görög szobrászművész készített. A város, a Holló László Képzőművész Kör, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület, a közművelődési intézmények, a civil szervezetek minden évben megemlékeznek születésének és halálának napjáról. Kiskunfélegyháza helyismereti könyvében külön fejezetben olvashatunk életútjáról, a Móra Ferenc Művelődési Központ 107-es terme ma is Holló László nevét viseli, ahol grafikai szakköri foglalkozásokat is tartanak.

Idén, a magyar kultúra napján Mi Alföldünk címmel nyílt kiállítás kiskunfélegyházi alkotók munkáiból, amely a művész halálának 50. évfordulója előtt tisztelgett, és ugyenezen napon helyeztek el Holló László festményeket a polgármesteri hivatal tanácstermében is.

Holló László halála után dr. Ujváry Zoltán professzor és a festő özvegye, Maksa Olga létrehozták a Holló László-díjat, amelynek odaítélésének jogát 2017-ben Kiskunfélegyháza vette át. A díjazottakat a félegyházi kuratórium javaslatára kétévente az önkormányzat képviselő-testülete választja meg.

A beszéd végén Kertész Jánosné felidézte a művész temetésének megrendítő pillanatait, majd Szabó Magda soraival zárta emlékezését:

A megemlékezés Holló László sírjánál folytatódott, ahol Kiskunfélegyháza Város Önkormányzata, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület és a Holló László Képzőművész Kör elhelyezte koszorúit.