Mészáros Márta az est nyitásaként elmondta, hogy minden év júliusában két különleges személyiségre emlékezik Kiskunfélegyháza: Móra Ferenc születésnapjára és Petőfi Sándor halálának évfordulójára. A két személy élete több ponton is összekapcsolódik, hiszen Móra Ferenc mindig büszke volt arra, hogy abban a városban cseperedett fel és azokon az utcákon játszott, ahol Petőfi Sándor is. Mezősi Károly későbbi Petőfi kutatásainak és Móra diákkori verseinek tanulmányozása során mindezt többszörösen alá is támasztotta. Mezősi Károly mindig is úgy emlegette Móra Ferencet, hogy nála nagyobb hódolója nincs Petőfinek.

Az esemény kezdetén Gombás Bende segítségével megidézték Móra Ferenc húszévesen írt vezércikkét Petőfi Sándorról, amely mintegy indítása volt a beszélgetésnek. Mórának nagyon fiatalon olvashatunk publikált hazafias írásait, amelyet a helyi sajtó közre is adott.

Az elhangzottak kapcsán Vészits Andrea elmondta, hogy ükapja, Móra Márton 14 éves volt a 48-49-es forradalom és szabadságharc idején, amely őt valamilyen különös oknál fogva elvarázsolta. Későbbi gondolkodásmódja is a Petőfiét tükrözte: hitt a szabadság, egyenlőség, testvériség szellemében. A világszabadság vágya munkált benne, éltette Kossuthot, királyellenessége írásaiban is visszaköszönt. Nyilvánvalóan ez akkoriban hátrányként jelent meg a család életében, ennek ellenére ő szenvedélyesen kitartott hite mellett. Ezt bizonyítja Móra Ferenc életének az a mozzanata is, amikor 1911-ben felvételét kérte a szegedi szabadkőműves páholyba. Akkor így nyilatkozott a családjáról: mindent otthonról, hoztam, mindent a szüleimnek köszönhetek, azt az „öntudatlan liberalizmust és humanizmust”, amit soha nem tékozoltam el.

Ez a szellemiség Móra Ferenc életét is végig meghatározta és fontos indítása volt pályájának. Édesapjához hasonlóan, írásaiban élesen kritizálta a királyságot, kijelentése, miszerint „a Habsburgok nem Isten kegyelméből, hanem a magyarok türelméből uralkodnak” - peres üggyé is vált. Móra vallotta – ahogyan Petőfi is – hogy a magyar nyelvet, annak szeretetét is Kiskunfélegyházának köszönheti és lánglelkű romantikusként mindketten szerelmesek voltak az Alföldbe. Később megtapasztalta azt is, hogy Petőfi volt az egyetlen közös többszörös, aki ezt a „borzalmas országot” összekötötte. Ahogyan Vészits Andrea fogalmazott: ott, ahol mindenki ellenkezik mindenkivel, gyűlölködnek, ott mégis van egy közös érték, amelyet mindenki szeret, amelyben mindenki egyetért: az Petőfi Sándor öröksége.  Ahogyan Móra írta: nagyon drága helyen lakunk Európában, Európa belvárosában, amely helyet karddal vívtuk ki magunknak. Ma már ez a kard kevés, a környékbeli országok és világ is elvárja tőlünk, hogy ezért a drága helyért kultúrával fizessünk. Ebben a kultúrában pedig egy nagyon fontos cégér Petőfi. Móra egyetlen nagy példaképe volt ő, hiszen ebben a kapcsolódásban nemcsak az író, hanem az ember is találkozott.

A megjelentek megismerhettek a Móra családról olyan történeteket is, amelyek a köztudatban másképpen élnek. Vészits Andrea elárulta, hogy – bár Móra Ferenc írásaiban lánya, Panka aranyos, tündéri, kedves kislányként volt ábrázolva – emlékeiben nem egy kedves nagymamaként él. Hangsúlyozta: az író víziója, hogy Panka egyetemre megy és írni fog, végül nem valósult meg. Panka élete nem így alakult, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a dédnagymama nevelése nélkülözte az irodalmat és a kultúrát. Panka nem tanult tovább, nagyon hamar férjhez ment, született két gyermeke, akiket nevelőnőkre bízott.

– Nekem nincs róla jó élményem. Ő egy olyan világot hozott, ami számomra idegen volt. Anyai nagyszüleim melegszívűek voltak, szerettek engem, olvasásra biztattak – nekem ez volt a mérce – fogalmazott a dédunoka.

Vészits Andrea számára kisgyermekként már természetes volt Móra Ferenc szellemisége. Abban a budapesti lakásban nőtt fel, ahol dédapja holmijai, könyvei, képei sorakoztak, akinek Móra-meséket olvastak esténként. Bár Móra Ferenc halála az ő születése előtt sok évvel bekövetkezett – ahogy fogalmazott–  élő családtagként van jelen életében, aki része a családi történeteknek mindenkor. Ő pszichológusi diplomát szerzett, amely szakmában néhány évig tevékenykedett, ám az élet másfelé sodorta. Életének további harminc évében már dédapja nyomdokait követte: Balázs Béla- és Tömörkény-díjas magyar író, forgatókönyvíró, dramaturg és filmproducer lett, aki kiemelkedő alakja ma a kortárs magyar ifjúsági- és gyerekirodalomnak. A Móra család nagykövete, akinek segítségével a Petőfi-asztaltársaság eseménye egy meghitt megemlékezéssé vált és akinek történetei még közelebb vitték a félegyházi közönséget Móra Ferenchez.