– Már óvodáskoromban döntöttem el, hogy ezt a szakmát választom – kezdte történetét István. Annak idején apukámmal jártunk férfifodrászhoz és már kisgyerekként magával ragadott az ottani légkör. Borbélyüzlet hangulata ámulatba ejtett, imádtam mindent megfogni, kipróbálni. Mindent tudni akartam és mindent meg is kérdeztem, szerencsére a tulajdonos, Toncsi bácsi nagy partner volt benne. Ha úgy éreztem, hogy régen voltunk már a fodrászüzletben, egyszerűen csak belevágtam a hajamba, hogy biztos mennünk kelljen kijavítani azt – mondta nevetve, majd hozzátette, hogy később Toncsi bácsi biztosította afelől, hogy enélkül is szívesen látja, bármikor.

Általános iskolai éveit a sport határozta meg, a kézilabda szerelmeseként kemény edzések és eredményekkel teli meccsek határozták meg mindennapjait. Aztán a középiskolai időszak újra a fodrászat felé terelte őt. A fodrász tanulmányait Baján végezte, majd 24 évesen fodrászmester vizsgát tett. Szülei próbálták ugyan más irányba is terelni az érdeklődését, de István kitartott céljai mellett, ahogyan ez a mai napig is így van.

– Makacs ember vagyok, akinek mindig voltak és ma is vannak rövid és hosszú távú céljai. Szerencsére a képességem is megvan hozzá, hogy megvalósítsam azokat. A fodrászképzést akkor harminchárman teljesítettük, közülük ketten maradtunk a szakmába – foglalta össze a motivációit István. 

22 éve a családalapítás okán érkezett meg városunkba. A települést és a félegyháziakat nagyon hamar megszerette, bár tapasztalatai szerint a bajaiak picit nyitottabbak és nyugodtabbak, amit a vízpart közelségének tud be.

– Nálunk minden a Sugovica parton történt. Kisgyermekként ott játszottunk, felnőttként ott töltöttük az összes szabadidőnket, beleértve a hétköznapi ebédszüneteket is. Ez és a víz nagyon hiányzik nekem. Szüleimhez gyakran hazalátogatok, ilyenkor mindent megkapok, amit Baja adhat: meleg otthont, békés vízpartot, nyugalmat és hamisítatlan, igazi halászlét.

István az elmúlt év szakmai sikereit a folyamatos tanulásnak és a fejlődés iránti vágyának tudja be.

– A szakmánk, ahogyan a technológia folyamatosan változik, ezért elengedhetetlen a tanulás – vallja. Egy fodrász nem elégedhet meg azzal, hogy megszerzi a képesítést és azt érzi készen van. Bár a divatfrizurák évtizedenként visszatérnek, azok elkészítési technológiája mindig változik, amivel muszáj tisztában lennünk.

Mindezek mellett folyamatosan azok tevékenykedik, hogyan tud vendégeinek még nagyobb elégedettséget biztosítani, és olyan frizurákat készíteni, amely otthon is elkészíthető és kezelhető. A minőség számára szent és ez nemcsak a használt alapanyagokra és az elkészült frizurákra értendő, hanem adott beszélgetésre is, amely közte és a hozzá betérők között zajlik. 

– Egy kis pszichológia van a mi szakmánkban. Az, hogy én a helyzeteket hogyan tudom kezelni, hogyan tudok csatlakozni az adott vendéghez, elsősorban hatalmas önismeret kérdése. Nekem és a vendégnek is minden nap más érzelmi állapota van, viszont az enyém az a küszöbön kívül marad, minden alkalommal. Azért jönnek hozzám, hogy szépüljenek, értük dolgozom. A megérkezésük után, másodperceken belül, egy-két kérdés segítségével meg tudom ítélni, hogy mire van szüksége. Ez lehet aznap egy mély lelki beszélgetés, vagy jóleső csend – mindig változik. Nekünk, fodrászoknak ezt másodpercek alatt le kell vennünk, hogy az, aki beül a székbe, aznap mire vágyik. Úgy tudsz sikert elérni, ha gyorsan tudsz alkalmazkodni szituációkhoz – mondta el.

A harminc éves pályája során Istvánt mára már országosan jegyzi a szakma: oktat, előadásokat tart, fodrászversenyek vizsgaelnöke, egy olasz cég magyarországi oktatási vezetője és néhány éve tanulókat is fogad üzletében. Ahogy fogalmazott: ez számára misszió szakmán belül, feladatának tartja értéket és példát mutatni a mai generációnak.

– Nekem nem az a feladatom, hogy megtanítsam őket, hanem hogy előhozzam belőlük azt a fajta tudást, ami a sikeres szakmai útjukhoz vezet. Ez lehet érzelmi állapot, szakmai fejlődés, egy látásmód, és ezek kombinációja együtt. Célom a jövőben, hogy minél több diáknak, és minél több felnőtt fodrásznak – akiknek továbbképzést tartok – tudjak elengedőt adni és tudjam segíteni a szakmai előrejutásukat. Rendkívül büszke vagyok azokra a tanulókra, akik nálam végeztek és már dolgoznak a szakmában.

Végezetül, arra a kérdésre, hogy újra ugyanígy döntene-e, ha most kéne választania szakmát, határozott igennel felel. Elégedett és boldog embernek vallja magát, aki szeretett munkája mellett ma már olyan környezetben él, ahol a természet közelsége, a kertészkedés, a ház körüli teendők, az állatok gondozása tökéletes módon ellensúlyozza a hétköznapok fáradtságát.

– Sokrétű a munkám, amely során inkább szellemileg fáradok el, mint fizikálisan. Erre a tanyasi lét tökéletes gyógyír. Engem feltöltenek az otthoni teendőim, amelyek megadják nekem a békét. A hétköznapok pedig ugyanolyan lendülettel és örömmel telnek. A 20 éves fiam szokta mondogatni, hogy milyen büszke rám, mert én nem dolgozni járok, hanem a hobbim végzem. Ez pontosan így van és ez nagyszerű érzés.