Az eseményt Kállainé Vereb Mária nyugalmazott könyvtárigazgató, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület elnöke nyitotta meg, aki ismertette, hogy a mozgalommal céljuk, hogy várost, a kerteket és környezetet szépítsék, közösséget formáljanak és inspiráljanak minél több embert arra, hogy örömüket leljék ebben a tevékenységben. Elmondta, hogy a zsűri tagjai, Pap Andrea fővédnök, Drozdik Emese agrármérnök, Fekete Ágnes kertészmérnök,  a polgármesteri hivatal városüzemeltetési osztályának munkatársa és Csányi László, a városi könyvtár munkatársa június és július hónapban együtt járták végig a kerteket, s fotózták és értékelték  a virágosított környezetet. Külön köszöntötte a megjelentek között Kapus Bélánét, egyesületük örökös tiszteletbeli elnökét, és Rátkai Zsuzsát, aki plakátjaik, felhívásaik, plakettjeik és emléklapjaik elkészítését vállalta.

A folytatásban Pap Andrea a Virágos Félegyházáért mozgalom fővédnöke szólt a megjelentekhez. Beszédében hangsúlyozta, hogy az elmúlt 16 évben a mozgalom jelentősége jóval túlmutat az egyszerű kertlátogatásoknál.

– Az évek alatt egyre inkább az volt az érzésünk, hogy nem kerteket bírálunk, hanem történeteket hallgatunk. Örültünk az újaknak, a régieknek pedig még inkább. Mert van abban valami különös, amikor valaki 16 év után is ugyanazzal a lelkesedéssel vár bennünket. Büszkék vagyunk a nagy változásokra, amikor valaki évről-évre átalakítja a kertjét: új növényeket ültet, ötleteket valósít meg. De legalább annyira örülünk annak is, amikor azt látjuk, hogy pont ugyanolyan minden, mint előző években volt. Van ebben valami megnyugtató, hiszen jó tudni, hogy vannak dolgok, amelyek nem változnak. Vannak kertek, amelyek mögött egészen különös történetek vannak. Vannak olyanok, akinek a kert szenvedély, míg másnak kikapcsolódás, menedék, emlékek őrzője és van akinek egyszerűen egy jó érzés, hogy van valami szép, amit ő hozott létre. Néha a kert mögött egy egészen más élet van: egy nehéz időszak, egy veszteség, egy újrakezdés vagy akár egy nagy katasztrófa után újraépített élet. Ezért nem lehet igazán összehasonlítani ezeket a kerteket, mert nem ugyanazokat látjuk bennük. Olyan is előfordul, hogy valaki nem csupán a kert miatt jelentkezett, hanem velünk akart találkozni és mi ennek nagyon örültünk. Mert talán a legfontosabb dolog, ami az elmúlt 16 év alatt alakult, az a nagyszerű közösség, ahol ismerjük egymást, tudjuk ki milyen virágot szeret és milyet ültetett tavaly, kinél lett nagyobb a fa és kinél pusztult ki valami. Ehhez a közösséghez nagyon szívesen várjuk az újakat is. Mert lehet valaki első alkalommal pályázó, ha egyszer velünk tart, jövőre már ismerősként üdvözöljük. Ezért szeretem ezt az egészet. Mert a végén nem az marad meg, hogy melyik kert hány pontot kapott, hanem egy-egy beszélgetés, egy-egy mosoly, egy különleges növény, vagy történet. Szeretném megköszönni mind a 38 pályázónak, hogy megmutatták nekünk a kertjüket és vele együtt egy kicsit önmagukat. Köszönjük, hogy 16 év után is van miért bekopogtatnunk egymáshoz – fogalmazott a fővédnök.

Bensőségesen és családiasan folytatódott az esemény, ahol a zsűritagok minden pályázó kertjéről  meséltek a megjelenteknek, majd emlékplakettet és ajándék növényt nyújtottak át nekik.

Az idei pályázók névsora: 

Apró Dénes – Apró Kovács Marianna, Bárány Krisztina, Berkovits Péterné Babi, Boda  Ferencné Nagy Ágnes, Boda Jánosné Ibolya, Bori Józsefné Marika, Czakó Györgyné Irénke, Dobosné Otília, Dózsa György Általános Iskola Kis Tünde, Fekete Pálné Rózsa, Gera Jánosné, Gondi Kálmánné Tünde, Görög Jánosné Marika, Hevér József, Horel Györgyné Erzsike, Iványiné Magyar Marianna, Iványiné Seres Katalin, Juhász Mihályné Icu, Kása Krisztina, Kecskeméti  Katalin, Kis Istvánné Erzsike, Kisné Juhász Ilona, Kiss-Elek Mihályné  Marika, László Mihály, Molnár Zoltánné Kati, Raffa Rozália, Raffa Ildikó, Réczicza István, Szabó-Hevér Jánosné Ibolya, Szabóné Gulyás Katalin, Szemerédi Sándorné Marika , Tarjányi Melinda, Tóth Györgyné Erzsike, Tóth Sándorné, Török család, Turcsányi Györgyné Kati, Vaskó Antalné Erzsike, Zsikó Szilvia.