A látható arcokon túl – Hermkens Edit kiállítása nyílt meg a könyvtárban

A kiállítás két, folyamatosan bővülő sorozaton keresztül mutatja be a félegyházi alkotó művészi gondolkodását. A Tágra zárt szemek című sorozat a portréfestészet eszközeivel vizsgálja a tekintet szerepét, míg a Characters című műegyüttes állati figurák segítségével fogalmaz meg társadalomkritikát. Groteszk karakterek, maszkok és viselkedések jelennek meg, néha játékosan, néha ironikusan, néha zavarba ejtően. A két sorozat közös kiindulópontja maga a társadalom, annak változásai, az emberi viselkedés és a kapcsolatainkat alakító ellentmondások.
A tárlatot megnyitó dr. Rad Szilvia művészettörténésztől megtudtuk, hogy Hermkens Edit alkotásai két művészi síkon mozognak: a portréfestészet és a társadalomkritika területén. – Az alkotó megfogja a befogadó kezét, és bevezeti saját művészi világába, nem hagyja magára a nézőt a képek értelmezésében – mondta. Hozzátette, hogy a sorozatok mögött komoly szellemi és intellektuális munka áll. A művész nyitott szemmel jár a világban, megfigyeli környezetét, információkat gyűjt, majd ezeket saját vizuális nyelvén dolgozza fel.
A tekintet, amely többet rejt, mint amennyit megmutat
– A Tágra zárt szemek portréin a tekintet válik a legfontosabb kifejezőeszközzé. A képek visszafogott, letisztult formavilágában kevés részlet segíti a nézőt az arcok értelmezésében. Az alkotó tudatosan egyszerűsíti a vonásokat, és a hangsúlyt a szemekre, illetve az általuk közvetített karakterre helyezi. Ezek a portrék a hagyományos, részletező ábrázolás helyett minimális információval dolgoznak. A személyiség felismeréséhez nem feltétlenül van szükség részletek sokaságára. Olykor néhány jól megválasztott forma és egy tekintet is elegendő ahhoz, hogy ismerős karakter rajzolódjon ki előttünk – fogalmazott.
A portrék a művész közvetlen környezetéből merítenek. Barátok, ismerősök és lánya, Anna is megjelenik a képeken. Dr. Rad Szilvia külön kitért a fiatal generáció ábrázolására, amelynek tekinteteiben egyszerre fedezhető fel a távolságtartás és a sajátos érzékenység. Mint mondta, a digitális világba beleszületett fiatalok másként működnek, mint a korábbi generációk, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének érzéseik vagy komoly gondolataik. Inkább egyfajta „kódra” van szükség ahhoz, hogy közelebb kerüljünk hozzájuk és megértsük a világukat.
Állati figurák az emberi társadalom tükrében
A Characters című sorozatban állati figurák veszik át az emberek szerepét. A groteszk, olykor kedvesnek tűnő alakok különböző társadalmi típusokat és viselkedésmintákat jelenítenek meg. Az alkotások például a sznobizmust, a luxuséletmódot, a vagyon felhalmozását vagy a mindennapi megélhetésért folytatott küzdelmet idézik meg. A játékos és ironikus megközelítés mögött komoly kérdések húzódnak meg: mit tesz velünk az anyagi javak hajszolása, hogyan távolodhatunk el egymástól, és milyen következményekkel járhat, ha a tárgyak fontosabbá válnak az emberi kapcsolatainknál?
– A sorozat záróképeként értelmezett Noé bárkája különös összegzést ad a műveknek. A figura itt is anyagi javakkal veszi körül magát, ám a tárgyak halmaza nem oldja fel a magányát. A társadalomban emberi kapcsolatok nélkül mit sem érünk. A kompozícióban megjelenő fény ugyanakkor a remény és a kiút lehetőségét is felveti. Az alkotás arra emlékeztet, hogy az elszigetelődésből lehet visszaút, ha képesek vagyunk újra kapcsolódni egymáshoz – összegezte a művészettörténész.
Az Ami nem látszik című kiállítás két sorozata eltérő eszközökkel, mégis közös kérdésfelvetéssel közelít a nézőhöz. A portrék a tekintet mögött rejlő személyiséget keresik, az állati karakterek pedig az emberi viselkedés ellentmondásait teszik láthatóvá. A tárlat arra ösztönöz, hogy a felszín mögé nézzünk, és ne csak azt figyeljük, amit első pillantásra látunk, hanem azt is, ami az arcok, a szerepek és a tárgyak mögött rejtőzik.
A tárlat 2026. november 21-ig látogatható a Petőfi Sándor Városi Könyvtár nyitvatartási idejében.






