Li Zhen Árpád különleges életútja két kultúra találkozásának története. Munkásságával évtizedek óta azon dolgozik, hogy a magyar irodalom, mindenekelőtt Petőfi Sándor költészete hiteles formában jusson el a kínai olvasókhoz. Vallja: egy vers nem csupán szavak összessége, hanem egy nemzet lelkének lenyomata.

Egy véletlen döntésből életre szóló küldetés

– Újságíróként és műfordítóként Ön különleges szerepet tölt be: hidat épít a magyar és a kínai kultúra között. Nevét ráadásul egy történelmi magyar keresztnévvel, az Árpáddal egészítette ki. Honnan ered ez a mély kötődés Magyarországhoz, és hogyan indult el ezen a rendhagyó pályán?

– Életem alakulása tulajdonképpen a véletlenek különös játékának köszönhető. Már középiskolásként is erősen vonzódtam az idegen nyelvekhez, angolul és japánul is tanultam. Kínában akkoriban a Pekingi Idegennyelvi Egyetem számított a legmagasabb szintű nyelvi képzés egyik központjának. A felvételi rendszer azonban szigorú regionális kvóták alapján működött: 1988-ban Senhszi tartományból mindössze néhány hallgatót vehettek fel az intézménybe, kizárólag angol és magyar szakra.

Egy hirtelen jött döntés alapján végül a magyar szak mellett tettem le a voksomat. Akkoriban egész Kínában csak ezen az egyetemen oktatták a magyar nyelvet, és ott sem indult minden évben képzés. Az évfolyamunk mindössze tizenhét főből állt, a négyéves, rendkívül intenzív tanulmányok végén pedig tizennégyen vehettük át diplománkat.

Azóta természetesen sok minden megváltozott. A magyar–kínai kapcsolatok fejlődésének köszönhetően ma már több kínai felsőoktatási intézményben is működik magyar nyelvi és kulturális képzés.

„Megmenteni” Petőfit a kínai nyelv számára

– Petőfi Sándor a magyar szabadság és szerelem költője, akinek versei generációk óta meghatározzák a magyar identitást. Hogyan találkozott először a költészetével, és mi indította arra, hogy műveit kínai nyelven is bemutassa?

– Amikor közelebbi kapcsolatba kerültem a magyar nyelvvel, természetes módon kezdtem el mélyebben tanulmányozni Magyarország kultúráját, irodalmát és történelmét. Petőfi Kínában már korábban is ismert és nagyra becsült költő volt, ugyanakkor kutatásaim során hamar szembesültem azzal, hogy számos fordítás nem tudta teljes egészében visszaadni műveinek eredeti szépségét.

A közvetítő nyelveken keresztül készült fordítások gyakran jelentős veszteségekkel jártak, de még a közvetlen magyarból történő átültetések között is akadtak olyanok, amelyekből hiányzott a magyar kulturális háttér mély ismerete.

Egy versfordítónak ugyanis nem elegendő csupán jól ismernie a nyelvet. Éreznie kell a vers mögött rejlő gondolatokat, érzelmeket és azt a kulturális közeget is, amelyből megszületett. Egy-egy költői kép mögött ott van egy egész világ.

Az én küldetésem éppen ezért az, hogy „megmentsem” Petőfit a kínai nyelv számára. Arra törekszem, hogy a kínai olvasókhoz úgy jusson el minden egyes sora, ahogyan azt a költő eredetileg megálmodta. Ez óriási felelősség.

A két nyelv találkozásának kihívásai

– A magyar és a kínai nyelv szerkezete, ritmikája és képalkotása rendkívül eltérő. Milyen nehézségekkel találkozott Petőfi verseinek fordítása során?

– Nyelvészeti szempontból a líra fordítása szinte lehetetlen feladat. A költészet igazán mindig az eredeti nyelvi és kulturális közegében létezik. Úgy gondolom például, hogy a klasszikus kínai költészet teljes szépségét bármely más nyelven visszaadni rendkívül nehéz lenne.

Petőfi verseinek kínai átültetésénél a legnagyobb kihívást a ritmus és a forma jelentette. A magyar verselés sajátosságait nem mindig lehet tökéletesen átültetni, de törekedtem arra, hogy a rímszerkezeteket – például az xaxa vagy az aabb formákat – megőrizzem.

A kínai nyelv szerencsére rendkívül gazdag és árnyalt, ezért hosszú gondolkodás után mindig sikerült megtalálnom azokat a megoldásokat, amelyek egyszerre feleltek meg a tartalmi és művészi követelményeknek.

A költői képek átültetése talán valamivel könnyebb feladat, hiszen azok jelentése gyakran más kulturális közegben is érthetővé tehető. A munkám során mindig arra törekedtem, hogy a nyelvi pontosság mellett az irodalmi szépség is megmaradjon.

Petőfi üzenete ma is megszólítja a kínai olvasókat

– Hogyan fogadják ma Kínában Petőfi gondolatait? Érthető és közel áll az ottani olvasókhoz a szabadság és a hazaszeretet üzenete?

– A szabadság iránti vágy és a nemzeti értékek tisztelete egyetemes emberi gondolatok. Bár a magyar forradalom és a kínai történelem eseményei különböző korszakokhoz kötődnek, a szabadság eszméje mindkét nép számára fontos érték.

Petőfi személyét Kínában ma is nagy tisztelet övezi. Ezt jól mutatja, hogy jelenleg öt Petőfi-szobor található négy kínai nagyvárosban, alakja és versei pedig kortárs művészeti alkotásokban, színpadi művekben és televíziós produkciókban is megjelentek.

Az irodalom a nemzetek közötti párbeszéd egyik legerősebb eszköze

– A magyar–kínai kulturális kapcsolatok ápolásában végzett munkáját nemzetközi szinten is elismerik. Ön szerint milyen szerepe lehet az irodalomnak két távoli ország közeledésében?

– Egy nemzet lelkét leginkább az irodalmán keresztül lehet megismerni. A turizmus, az építészet vagy a kulturális rendezvények fontosak, de ezek inkább első benyomásokat adnak. Az irodalom ennél mélyebbre vezet.

Kína és a világ közötti kulturális kapcsolatok történetében az irodalom mindig meghatározó szerepet játszott. Petőfi Sándor már a 20. század elején bekerült a modern kínai irodalmi gondolkodásba, és azóta is fontos része a kulturális párbeszédnek.

Úgy gondolom, hogy az irodalmon belül a költészetnek talán még nagyobb ereje van, mint a prózának. Egy regényt az ember általában egyszer olvas el, egy vers azonban elkísérheti egész életén át. Újra és újra visszatérhetünk hozzá, gondolkodhatunk rajta, és részévé válhat a mindennapjainknak.

Kiskunfélegyháza és Petőfi öröksége

– Nemrég Kiskunfélegyházán, Petőfi szülővárosában vehette át a Petőfi Emlékérmet. Mit jelent Önnek ez az elismerés?

– Rendkívül nagy megtiszteltetés számomra. Szeretném megköszönni Kiskunfélegyházának, hogy elismeri a versfordításaimat és a kulturális munkámat.

A város különleges szerepet tölt be a magyar–kínai kulturális kapcsolatokban. Petőfi Kínában talán legismertebb verse a Szabadság, szerelem, amelynek híres kínai fordítója, Bai Mang előtt 2024-ben Kiskunfélegyházán szobrot avattak. Később Bai Mang szülővárosában is közös emlékművet állítottak a kínai fordító és Petőfi tiszteletére.

Ez gyönyörű példája annak, hogyan kapcsolódhat össze két kultúra közös szellemi öröksége.

Egy város, amelyet a szívében hordoz

– Csányi József polgármester ünnepi beszédében arról szólt, hogy a várost azok az emberek teszik naggyá, akik szívükkel őrzik és munkájukkal építik azt. Hogyan érzi, Ön hogyan kapcsolódik ehhez a gondolathoz?

– Petőfi zsenialitása, valamint a félegyházi emberek kedvessége és szeretete miatt vált számomra különösen fontossá ez a város. Kiskunfélegyháza lett az a magyar település, amelyet életem során a legtöbbször látogattam meg.

Petőfi öröksége örök érték. Mindannyiunk közös felelőssége, hogy ezt a szellemi kincset megőrizzük és továbbadjuk. Büszkeséggel és mély alázattal tölt el, hogy én is részese lehetek ennek a munkának.

A küldetés folytatódik

– A Petőfi Emlékérem fontos mérföldkő az eddigi munkájában, de a kulturális missziója természetesen nem ér véget. Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

– Petőfi Sándor műveinek fordítása és kutatása továbbra is életem egyik legfontosabb feladata marad. Jelenleg egy nagyszabású új köteten dolgozom, amely közel háromszáz új Petőfi-fordítást tartalmaz majd, emellett saját kutatási tanulmányokat és történelmi dokumentumokat is közread.

A célom az, hogy a kínai olvasók ne csupán Petőfi verseivel találkozzanak, hanem megismerhessék életútját és műveinek kínai recepciótörténetét is.

A kötet már a nyomdai előkészítés szakaszában van, terjedelme pedig várhatóan meghaladja majd a nyolcszáz oldalt. Bízom benne, hogy újabb fontos lépést jelent majd a magyar és a kínai kultúra közötti híd építésében.

Fotó: archív