Dr. Tarjányi József kiskunfélegyházi otthonában fogadott bennünket, ahol minden tárgy beszédes és mindennek története van: könyvek, kiadványok, fotók, feljegyzések, festmények és szobrok mutatják meg, hogy számára mit jelent szülővárosa, annak múltja és természetesen jelene. Az interjú kezdetén hangsúlyozta, hogy a számára megítélt díszpolgári címet minden ősének is köszönheti. Azoknak, akik annak idején Heves községből egy szekéren megérkeztek Kiskunfélegyházára és beköltöztek az ősi Tarjányi-házba, az Oskola utcában. Közöttük később találunk bírót, tanítót, patikust, a Tarjányi név a kiskunfélegyházi történelemben nagyon sok területen előfordul. Apai nagyapja gazdálkodó volt a Csólyosi úton, az ő testvére a Tarjányi-patika tulajdonosa lett. Anyai oldalon, az asztalosként tevékenykedő Gampel dédnagyapja egy sikeres pályázat útján részt vehetett az új városháza építésénél, így a ma látható ajtók, ablakok, valamint a díszterem berendezésének famunkái az ő keze munkáját dicsérik. Édesapja a családi patikát vitte tovább, édesanyja tanítóként dolgozott 25 éven át a Bankfaluban. Három gyermekes családban nevelkedett, ahol a kemény munkát, a kitűzött célok következetes megvalósításának útját már kisgyermekként láthatta és megtapasztalhatta.

– Emlékszem kisgyermekként éjjelente a varrógépek hangjára. Sokszor 11 óráig is varrt édesanyám és nagyanyám másodállásban csak azért, hogy minket  nyelvekre, zenére taníttathasson. Rengeteget dolgoztak mindenért, engem édesanyám pofozott a rendes irányba. Hálás köszönettel tartozom szüleimnek, a Petőfi iskola tanítóinak és a PG tanárainak: ők faragtak belőlem embert. Móra szavaival: „ nekem Félegyháza jelenti az apámat, az ő derűjét és az anyám simogató kezét, jelenti azt a hűséget, amely elkísér a sírig: mindent jelent nekem...” – mondta dr. Tarjányi József.

Általános iskolai tanulmányait a Petőfi Általános Iskolában, középiskolai tanulmányait a PG-ben – akkor még általános gimnázium volt – végezte. Tanítói, tanárai személyisége örökös példaként áll előtte, szavaikat ma is idézi. Az ötvenes évek elején az Oskola utcai Tarjányi házat kártérítés nélkül államosították, ahogyan a Batthyány utca sarkán lévő patikát is, a családnak egyik napról a másikra költözni kellett, így később a Deák Ferenc utcában találtak otthonra. Ahogy dr. Tarjányi József fogalmazott: furcsa világ volt, amellyel együtt fantasztikus emlékeim vannak. Megtudtuk tőle, hogy harangozni járt és ministrált, a temetéseken a keresztet vitte rendszeresen és nem létezett olyan tanya, ahol ne fordult volna meg nyaranta tyúkot oltani. Az alaposságot és kétkezi munkát hamar megtanulta: gátéri kubikos csapatban dolgozott érettségi után és tehenészként is tevékenykedett a Csongrádi úton. A sport mindig is szerves része volt életének: a kosárlabdában és teniszben találta meg saját kedvelt mozgásformáját – utóbbit a mai napig szívesen űzi.

Sokáig vágyott az állatorvosi hivatásra, ám az élet más irányba terelte, végül növényorvos lett. Debrecenben szerzett diplomát az Agrártudományi Egyetemen, majd külgazdasági szakmérnöki oklevél következett a Budapesti Közgazdasági Egyetemen és a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Növényvédelemből doktorált, PhD-fokozatát a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Növényvédelmi Intézetének doktori iskolájában védte meg. Munkásságát címzetes egyetemi docensként is elismerték a mosonmagyaróvári és a kaposvári egyetemeken. Munkája és tanulmányai során több ország több városában talált olyan közösségre és barátokra, amelyek ma is meghatározzák mindennapjait. Barátaival 50 éve alapította meg Budapesten a Növényvédelmi klubot, amelynek több mint 20 éve elnöke. Havonta van összejövetelük, ahová tudósokat, gyakorlati szakembereket hívnak meg előadónak.

– Félegyházán itthon vagyok, Sásonyban, Debrecenben és Kaposváron otthon vagyok. Mi kell még? Létünkben ciklusok vannak: érettségi, egyetem, színházlátogatás és sport. Aztán következik a nehéz munka, fel kell építened az egzisztenciádat. Mindannyian tapasztaljuk, hogy életünk során van körülbelül 25 év, amikor ritkán tudunk jelen lenni társadalmi és kulturális rendezvényeken, mert egész egyszerűen nincs rá időnk. Bár egész életemet áthatotta az érzés, a tevékeny lokálpatriotizmus a nyugdíjas éveim első napján kezdődött. Ez nem baj, ezt tudomásul kell venni – fogalmazott.

A kérdésre, hogy honnan van ennyi energiája nevetve csak annyit felel: Nem tudom, de ez a normális, nem? Később elárulja, hogy amikor lehetősége van rá, ebéd után beiktat egy fél óra pihenőt. Ez segíti az egész napos szellemi frissességét, valamint ma is fontosnak tartja a testmozgást. Elszánt gyűjtő, az általa meglátogatott országokból például olyan csengőkkel tér haza, amelyeket a helyi állattenyésztők szarvasmarhák, birkák, csikók vagy kecskék nyakában használnak jelzőként. Ezenkívül  könyv- és néprajzi gyűjteménnyel is rendelkezik, valamint minden olyan tárgyat beszerez lehetősége szerint, amely valamiképpen kapcsolódik Kiskunfélegyháza múltjához. Szenvedélyes utazó, aki nyitott és barátságos, ennek köszönhetően a világból sokszor olyan részleteket is megtapasztalt már, ami a turisták számára láthatatlan. Ha teheti, úti célja keletre vezeti: Mongóliában már például háromszor járt, ahol munkájának eredményeképpen megvalósulhatott egy Petőfi-emléktábla is. Utazásairól a félegyháziaknak a földrajzi szabadegyetem előadásain számol be.

Dr. Tarjányi József neve összekapcsolódik a Kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Alma Mater Társasággal, a Kiskunfélegyházi PG Alapítvánnyal, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesülettel, a felvidéki Királyfiakarcsai Petőfi Baráti Társulással, az Országos Petőfi Sándor Társasággal, a Bács-Kiskun Vármegyei Honismereti Egyesülettel, valamint a Kiskunfélegyházi Petőfi Emlékbizottsággal is. Sok megvalósítandó terve van, amelyekből néhányat nekünk is elárult. Dolgozik a kommunizmus üldözötteinek kiskunfélegyházi emlékoszlopán, a kórház udvarán található egykori malom épületének méltó megőrzésén, valamint egy QR-kódos utcanév ismertetőn is. Emellett találkozhatunk vele a Petőfi Sándor Városi Könyvtár Félegyházáról indultak című beszélgetéssorozatán – itt a szerkesztő-moderátor feladatait vállalta magára – , valamint a Petőfi Sándor Emlékházban a Petőfi asztaltársaság havi összejövetelein is társszervezőként tevékenykedik.

Dr. Tarjányi József Kiskunfélegyháza díszpolgárainak sorát gazdagítja. Küldetéssel érkezett ősei által városunkba, munkája örök érték a ma és a jövő generációi számára. Ő maga hatalmas megtiszteltetésnek nevezi az elismerést. A beszélgetésünket Holló László festőművész, egykor neki címzett levelének részletével zárta:

„Most, hogy hazaérkeztünk Félegyházáról, ahol szörnyű nagy ünnepségek közt díszpolgárrá avattak; nem mondom, elég jó társaságba keveredtem ezáltal, mert Kossuth Lajos, Móra Ferenc és drága nagybátyám, Holló Lajos díszpolgárok között foglalok helyet!”