A Kiskun Múzeum gyűjteményében található egy ceruzával írt feljegyzés, mely a legteljesebb lakodalmi leírás, vőfélyi teendőkkel és versekkel együtt, a 19. század végéről. Szerzője korrajznak szánta és Veterán aláírással jegyezte. A Régi kun lakodalmas (Adattár 99. 5.1.) írója Jászárokszállási Móczár Andor volt, aki a helyi sajtóban Veterán néven írt, de Félegyháza jeles és újító gazdálkodójaként és szőlőnemesítőként tartották számon. Hivatali feladatokat is ellátott, segítve szaktudásával városunkat. Móczár Andor 1906. szeptember 19-én 58 évesen hunyt el, de sajátos humorú írásai és e kézirata megőrződött.

A lakodalom Félegyházán a 18. század végén még háromnapos „vígalom” volt, amelyet később rendelettel tiltottak is a „kárlátók” hangos muzsikálása és a lövöldözések miatt. A 19. század végére már lerövidült egy naposra a menyegző, melynek előkészülete a hét közepén a rostélyos perec, a kalács és a kenyér sütésével kezdődött.

A korabeli lakodalmak egyik jelképe és különleges tiszteletnek örvendő étele volt a rostélyos kalács. A legrangosabb ünnepi tésztának számított, melyet nem csak a vőfély üvegének a nyakára akasztottak, hanem ágyvitelkor az utcai bámészkodókat is ezzel kínálták, valamint vacsora előtt minden vendég kapott belőle.

A vőfély a következő verssel kínálta fel a rózsává piritott illatos rostélyos kalácsot:

„Töltsük vígan ezt az estét, behoztam a Krisztus testét,

            A szép rostélyos kalácsot, ezt a mennyországi rácsot.

            Fehér kacsó dagasztotta, borsot hozzá angyal hozta,

            Pék stemplije nincs rá sütve, kakastejjel van kisütve,

            Tündér szép nyoszolyó lányok legszebb munka vár reátok,

            Vegyétek e szent kalácsot, kínáljátok a szakácsot,

            Vőfélyt, vőlegényt, násznagyot, harapjon ki-ki jó nagyot.

            Minden vendég legyen basa, domborodjon ki a hasa.”

Félegyháza és környéke lakodalmaiban elmaradhatatlan lakodalmi kulcsos kalácsot, rostélyosnak nevezték. A tanyán, háznál tartott lakodalmakra a ház apraja-nagyja tette a dolgát. A család asszonyai készítették el összefogva az ünnepi étkeket. Külön készült a vőlegényes és külön a menyasszonyos ház. A vacsora a vőlegényes, a befogadó háznál volt, így az asztalra kerülő tésztákat is ott sütötték. Egy nagyobb, díszesebb kalács, viszont a menyasszony és családjának volt az ajándéka, ebből minden vendég kapott.

A természet rendjéhez igazodó gazdasági év nagy körforgásához a városi ember már másképp kapcsolódik. Az ünnepi idő és az ünnep szokásai is megváltoztak. A leírások, korrajzok, receptek azonban lehetőséget adnak arra, hogy hagyományainkat megőrizzük és életben tartsuk.

Mészáros Márta
Kiskun Múzeum