Az újonnan létrejött pénzügyi tárca azonnal saját pénzkibocsátásba kezdett így jöttek létre a sokak által ismert Kossuth-bankók, amelyek papírpénzek voltak, viszont váltópénzre is szükség volt. 1848-ban a Batthyány-kormány dukátot, valamint ezüst 20 és 10 krajcárosokat bocsátott ki, amelyeken akkor még V. Ferdinánd szerepel, mivel még a trónfosztás magyar részről nem történt meg. Az Habsburg érméken már Mária Terézia 1766-ban elrendelte a verdék alfabetikus jelölését, így Körmöcbánya jele lett a B. míg Nagybányáé a G. A szabadságharc alatt azonban visszavezették a történelmi hagyományokra alapuló „KB”: Körmöcbánya és az „NB” Nagybánya jelöléseket. 1849. április 14-én a magyar országgyűlés kormányzóvá választotta Kossuth Lajost kimondta Magyarország függetlenségét és a Habsburg-ház trónfosztását. Az 1849-ben vert réz egy és három, továbbá ezüst hat krajcároson, így már csak a nemzeti kiscímerünk kapott helyet. A Kiskun Múzeum numizmatikai gyűjteményében őrzünk egy és három krajcáros rézpénzt is. Hátlapjukon látható a magyar kiscímer, körben a felirat: magyar királyi váltó pénz”, előlapjukon pedig a pénznem megnevezése a régies krajczár felirattal, a kibocsátás éve: 1849 és a verde rövidítése N. B. amely azt jelenti, hogy ezeket az érméket Nagybányán verték.

Soós Roland
régész, muzeológus
Kiskun Múzeum