A tó eredet

A kiskunfélegyházi Lóúsztatót, amelyet ma Petőfi lakótelepi záportóként vagy horgásztóként is ismernek, Kiskunfélegyháza Város Önkormányzatának Képviselő-testülete 2024-ben helyi jelentőségű védett természeti területté nyilvánította.

A tó nevét egykori rendeltetéséről kapta: a helyiek az 1950-es években és az azt megelőző időszakban a háztáji lovak megúsztatására, hűtésére és tisztítására használták. Az évtizedek során ez a gyakorlat megszűnt, a tórendszert pedig a horgászok vették birtokba.

A több medencéből álló tórendszer medreit gyaloghidak kötik össze. A terület ma a Kiskunsági Horgász Egyesület kezelésében áll, és rendszeresen rendeznek itt horgászversenyeket is. A Lóúsztató emellett fontos szerepet tölthet be Kiskunfélegyháza vízmegtartási törekvéseiben és természeti értékeinek megőrzésében.

A nyári szárazság majdnem eltüntette a tavat

A nyár folyamán komoly veszélybe került a Lóúsztató, miután a tartós szárazság és a talajvíz szintjének csökkenése miatt jelentősen visszahúzódott a tó vize. A helyzet rendezése érdekében az egyesület tagjai munkához láttak, az önkormányzat pedig hozzájárult a korábban kialakított kút felújításához. Az augusztusban elkészült vízvételi pontnak köszönhetően megkezdődhetett a vízpótlás, amelynek során a medreket is összekötötték, hogy a beérkező víz nagyobb területen oszolhasson el.

A kút hosszú ideje használaton kívül volt, korábban azonban már alkalmazták a tó vízszintjének emelésére. A felújításával ismét lehetőség nyílt arra, hogy szükség esetén mesterségesen pótolják a vizet. A beruházást az önkormányzat finanszírozta, és a vízpótlás költségeihez is segítséget nyújtott.

– A tó vízszintje mindig összefüggött a talajvíz állapotával. Amikor csökken a talajvíz, a Lóúsztatóból is fogy a víz, a nagy meleg pedig tovább rontja a helyzetet. Korábban nem volt szükség ilyen beavatkozásra, az utóbbi évek száraz időszakai azonban megmutatták, hogy muszáj felkészülnünk erre is – mondta el az egyesület vezetése.

A vízpótlásnak komoly költsége van

Bár a kút újra használható, a vízszint hosszú távú fenntartása továbbra is kihívást jelent. A szivattyú működtetése jelentős villamosenergia-költséggel jár, amelyet az egyesületnek a rendelkezésére álló forrásokból kell kigazdálkodnia. A beszélgetés során elhangzott, hogy a vízpótlás időszakában a havi villanyszámla akár 150–200 ezer forintot is elérhet.

Ez a kiadás különösen nagy terhet jelent egy olyan közösségnek, amelynek a tó környezetének fenntartásáról, a halállomány gondozásáról és a horgászati feltételek biztosításáról is gondoskodnia kell. Az egyesület szerint ezért nem elegendő, ha minden nyáron újra elindítják a szivattyút, hosszabb távon gazdaságosabb megoldásra van szükség.

A tervek között szerepel, hogy a szennyvíztisztító felől érkező tisztított víz visszaduzzasztásával a Lóúsztatót második záportározóként is bevonják a vízgazdálkodásba. Ez lehetőséget teremthetne a vízszint fenntartására, és mérsékelhetné a folyamatos szivattyúzás szükségességét. A megoldás részleteinek kidolgozása azonban további tervezést és egyeztetést igényel.

A munkából sokan csak annyit látnak, hogy a lakótelep mellett található egy kisebb tó, azt azonban kevesebben tudják, mennyi feladat kapcsolódik a fenntartásához. A rendszeres karbantartás mellett a horgászati lehetőségek biztosítása is az egyesület felelőssége.

A szervezethez a Lóúsztatón kívül a Tanyasori út környékén található két kisebb tórész is tartozik. Ezek állapota ugyanakkor már jóval több kívánnivalót hagy maga után. A területek rendben tartására jelenleg nincs elegendő pénz és kapacitás, így a gondozásuk csak korlátozottan oldható meg. Bár egyes részeken továbbra is lehet horgászni, a környezet rendezése komolyabb beavatkozást igényelne.

Az egyesület számára tehát nemcsak a vízhiány jelent kihívást. A rendelkezésre álló anyagi források és a szükséges munkák összehangolása folyamatos feladat, miközben a tavak állapotának megőrzése a helyi horgászközösség és a város számára egyaránt fontos.

Hosszú távú megoldásra van szükség

A Lóúsztató megmentése fontos eredmény, de az egyesület vezetői szerint a munka ezzel nem ért véget. A felújított kút biztonságot jelent arra az esetre, ha ismét csökkenne a vízszint, ám a következő évek időjárását és a talajvíz alakulását nem lehet előre megjósolni. Ezért a fenntartható vízpótlás kialakítása továbbra is kiemelt cél.

A tó jövője szempontjából meghatározó lehet az önkormányzat, a szakemberek és az egyesület együttműködése. A mostani összefogás megmutatta, hogy közös munkával még egy fenyegető helyzetben is lehet eredményt elérni. A következő időszak feladata az lesz, hogy a Lóúsztató ne csak a jelenlegi szárazságot vészelje át, hanem hosszú távon is megőrizhető értéke maradjon Kiskunfélegyházának.