Olvasónk tollából: Trianon emlékezete

Trianon
Nekünk magyaroknak mit jelent Trianon?
Szívbemarkoló, mérhetetlen fájdalom.
Országunkat, melyet a Kárpátok védtek,
Idegen hatalmak öt darabba téptek.
Megpecsételt sors, törvénytelen rendelet.
Gyalázatos tett, mit feledni nem lehet.
Olyan érzés ez, melyre nincsenek szavak.
Fájó emléke, még ma is könnyet fakaszt.
"Négy tollvonás", egy nemzetet tettek tönkre.
Emberi méltósággal mit sem törődve.
Zúgtak, zúgtak a harangok, gyászt hírdettek.
A fájdalomtól megroppantak a lelkek.
Ők a győztesek, ítélkeztek felettünk!
Mi áldozatok, tűrtünk mi mást tehettünk?
Egy átoksúly alatt embernek maradni!
Nehézségek között is tovább haladni!
Gondolok arra a sok magyar testvérre,
Kiknek akkor vált pokollá földi léte.
Mert egy új hazában idegenné lettek.
Kisebbségi sorsban, ott sokat szenvedtek.
Több mint százesztendő az idő kerekén.
Ma élők mit tehetünk? Ezt kérdezem én.
Hát azt, hogy nyújtsunk egymásnak testvérkezet!
Egyesítsük újjá a magyar nemzetet!
Ha van emlékezet és él a magyar szó!
Addig a nemzetünk el nem tiporható!
Hisz gyökerünk közös, együvé tartozunk!
Mutassuk meg bátran: Mi élni akarunk!
Mutassuk meg együtt a többi nemzetnek,
Hogy aki erős, semmitől sem retten meg!
Hittel, reménnyel tekintsük a jövőbe!
Emelt fővel büszkén, mindig csak előre!
Praczu Mihályné Sánta Hevér Nóra
Kiskunfélegyháza 2026 március 15






