– Tordaiként mit jelent Önnek Kiskunfélegyháza, a testvérvárosi kapcsolat?

Számomra az otthon nemcsak Torda, hanem Kiskunfélegyháza is. Egy olyan hely, ahova jó hazatérni, mert az ajtaja mindig nyitva áll. Egy közösség, amelyhez jó tartozni, ahol az együtt megélt pillanatokból emlékek, az ismeretségekből pedig barátságok születnek. Az elmúlt húsz év során Kiskunfélegyháza az életem részévé vált: emlékek, ismerős arcok, barátságok és közös történetek kötnek hozzá. Olyan hely ez számomra, ahova megérkezve mindig azt érzem: hazaértem.

– Mikor és hogyan vált a testvárosi együttműködés az élete részévé?

– 2005 óta vagyok a Tordai Polgármesteri Hivatal munkatársa, 2006-tól pedig néhai Ádámosy Klára, egykori RMDSZ-elnök és képviselő felkérésére kapcsolódtam be aktívan a testvérvárosi kapcsolatok ápolásába. Hálás vagyok neki, hogy annak idején elindított ezen az úton, amely azóta is a munkám és az életem fontos részévé vált. A hivatalos kinevezést erre a feladatra jóval később kaptam meg, ezért köszönettel tartozom Cristian-Octavian MATEI polgármester úrnak is, hogy lehetőséget adott ennek a fontos feladatnak a folytatására.

– Hogyan látja a két település kapcsolatának alakulását az elmúlt években? Melyek a legszebb személyes élményei?

– A kezdeti, elsősorban önkormányzati szintű együttműködés az évek során folyamatosan bővült és mélyült. Fontos, hogy önkormányzati szinten a mai napig kifejezetten jó és szoros kapcsolatot ápolunk. Az évek során azonban ez már nem csupán hivatalos kapcsolat maradt: személyes kapcsolatok és barátságok is kialakultak. Ez a jó kapcsolat stabil alapot biztosít a közös kezdeményezésekhez.

Számos közös esemény, találkozó és program erősítette kapcsolatainkat. Az általunk szervezett Városnapokra, Mezőgazdasági Napokra, testvérvárosi találkozókra és a Tordai Magyar Napokra is számos alkalommal érkeztek vendégek Kiskunfélegyházáról. A két város közötti együttműködésért nagyon sok félegyházi tett, akiknek hálás köszönettel tartozunk az együttműködésért, a támogatásért és a közösen megélt élményekért.

A kultúra és művészet terén Szűts Tamás szobrászművész, a Széljáró Balladás, a Kiskunfélegyházi Zenebarátok Kórusa, a Credo Verséneklő Együttes, Benedek-Tein Edina és Trombitás Emese, valamint a Padkaporos Táncegyüttes képviselte Félegyházát. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy két alkalommal is kiállíthattuk Szűts Tamás alkotásait Tordán, így a tordai közönség is megismerhette művészetét. A Kiskunfélegyházi Zenebarátok Kórusa nagy sikerű koncertet adott a Sóbányában, és felejthetetlen élménnyel ajándékozta meg a közönséget. A kultúra áthidalja a nyelvi és nemzeti különbségeket, és olyan közös élményeket teremt, amelyek közelebb hozzák egymáshoz az embereket.

A hagyományőrzés és a népi kultúra terén is értékes kapcsolatokat alakítottunk ki. A Dinnyés Gyula által vezetett Turul-Koppány Íjászai Hagyományőrző Egyesület tagjai a középkori rendezvényünkön vettek részt, és autentikus öltözetükkel, bemutatóikkal lenyűgözték a látogatókat. Tapasztalatukkal és segítőkészségükkel nekem is sokat segítettek a rendezvény lebonyolításában. Mivel több fiatal is érdeklődött az íjászat iránt, nagy meglepetésünkre Dinnyés Gyula a rendezvény után Tordára visszatérve megajándékozta a 122. Jósika Miklós cserkészcsapatot az íjászathoz szükséges felszerelésekkel. Ezt ezúton is hálásan köszönjük.

A hagyományos ízek kóstolóján Kiskunfélegyházát néhai Lord Bojtor Tibor királyi főszakács képviselte. Nagy élmény volt számomra, hogy a finomságok kóstolója után a Szakácsklub tiszteletbeli tagjává avatott, és én is magamra ölthettem a királyi viseletet. Ez egy igazán különleges és emlékezetes pillanat volt számomra, amelyre mindig szívesen fogok visszagondolni.

A gazdasági és vállalkozói kapcsolatok terén Makai Lászlóné Marica, a Vállalkozók Ipartestületének elnöke, Ilyés Gyula vállalkozó, valamint Locskai Mátyás, a Bácsvíz Zrt. képviselője vett részt konferenciáinkon. Aktív közreműködésükkel és tapasztalataikkal hozzájárultak kapcsolataink gazdagításához.

A Határtalanul program keretében a Dózsa György Általános Iskola, valamint a Batthyány Lajos Általános Iskola hetedik osztályos diákjai minden évben meglátogatják a Sóbányát. Fontos számomra, hogy a fiatalokban is kialakuljon az érzés: Torda egy testvérváros, egy olyan hely, ahová jó visszatérni. Bízom benne, hogy az itt szerzett élmények megmaradnak bennük, és felnőttként is visszalátogatnak majd Tordára.

Oktatás terén kiemelném, hogy a Dózsa György Általános Iskola és a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum testvériskolai kapcsolatot ápol. Ennek köszönhetően a kiskunfélegyházi diákok minden évben ellátogatnak a tordai magyar iskolába is, ahol találkozhatnak és megismerkedhetnek a hetedikes tordai diákokkal. Ezekből a találkozásokból barátságok is születhetnek, így a két város kapcsolata a következő generációk között is tovább élhet.

A Testvérvárosi Egyesületből Herédi Éva és Szűts Tamás azok, akik lelkesedésükkel, odaadásukkal és kitartó munkájukkal nagyon sokat tettek azért, hogy a két város közötti kapcsolat valóban élő és tartalmas maradjon.

– Ezek alapján a testvérvárosi kapcsolat nemcsak hivatalos együttműködés, hanem személyes emberi kapcsolatok sora is. Mi hozza igazán közel egymáshoz Torda és Kiskunfélegyháza lakóit?

– Elsősorban a személyes találkozások és a közösen megélt élmények, de fontos a közös nyelv, a közös értékek és az egymás iránti nyitottság is. Az évek során számtalan olyan kapcsolat alakult ki, amely már régen túllépett a hivatalos együttműködésen. Barátságok születtek, családok kerültek közelebb egymáshoz, és egyre több olyan ember van, aki már nem egyszerűen egy testvérvárosként tekint a másik településre, hanem olyan helyként, ahol ismerősök és barátok várják.

– Turisztikai és idegenforgalmi referensként, illetve irodavezetőként milyen lehetőségeket lát Torda és Kiskunfélegyháza jövőbeni együttműködésében? Milyen új területeken lehetne tovább erősíteni a kapcsolatot?

– A turizmusban még nagyon sok lehetőséget látok. A két város közösen is képes lehet arra, hogy egymás turisztikai kínálatát népszerűsítse, és kölcsönösen felhívja a figyelmet a másik település értékeire. Érdemes lenne nagyobb figyelmet fordítani a gasztronómiára, a kulturális örökségre, a családi programokra és az aktív turizmusra is.

A fiatalok bevonását szintén kiemelten fontosnak tartom, hiszen így már fiatal korban kialakulhat bennük a kötődés, a kíváncsiság és az érdeklődés egymás kultúrája és hagyományai iránt. Erre nagyon jó példa a Kiskunfélegyháza által kezdeményezett Hungarikum pályázat, amelynek keretében városunk diákjai a kiskunfélegyházi és kisoroszi fiatalokkal együtt ismerhették meg egymás értékeit, hagyományait és hagyományos ízeit. A fiatalok nemcsak hallanak egymásról, hanem személyesen is találkoznak, közös élményeket szereznek és barátságokat köthetnek. A kezdeményezésért külön köszönet illeti Kárpáti Ritát, hiszen az ilyen élmények azok, amelyek hosszú távon is életben tartják és tovább erősítik Torda és Kiskunfélegyháza kapcsolatát.

– Mit jelentett Önnek a „Kiskunfélegyháza tiszteletbeli polgára” kitüntetés? Tordai emberként hogyan élte meg, hogy egy magyarországi testvérváros ilyen formában ismerte el a munkáját?

– Tordai emberként különösen megható volt számomra, hogy egy magyarországi testvérváros közössége ilyen módon fogadott a soraiba. Köszönöm, hogy tiszteletbeli polgárukká választottak és a polgáraik közé fogadtak. Ez a kitüntetés számomra nagyon nagy megtiszteltetés, de nemcsak egy kitüntetésnek érzem, hanem egy olyan megtisztelő köteléknek is, amelyet szívből magaménak érzek. Ugyanakkor ez az elismerés felelősséget is jelent. Azt üzeni, hogy amit eddig felépítettünk, azt érdemes tovább folytatni, és a jövőben is tenni kell azért, hogy ez a kapcsolat minél több ember számára jelentsen értéket.

Ezt a kitüntetést egyben Torda és Kiskunfélegyháza közös sikereként is értékelem. Amit ezen a területen végzünk, azt nem egyetlen ember hozza létre: mögötte ott vannak a kollégák, a közösségek, a civil szervezetek, az önkormányzatok és mindazok, akik hisznek a kapcsolat fontosságában. Hálás vagyok mindenkinek, aki az elmúlt években bármilyen formában részese volt ennek a közös történetnek, és hozzájárult ahhoz, hogy Torda és Kiskunfélegyháza között ilyen szoros és különleges kapcsolat alakulhatott ki.

– Ha a jövőbe tekintünk, milyen legyen Torda és Kiskunfélegyháza kapcsolata 10–20 év múlva? Mit tart a legfontosabbnak ahhoz, hogy ez a kötelék a következő generációk számára is megmaradjon?

– Azt szeretném, ha 10–20 év múlva is ugyanolyan élő és szoros kapcsolat lenne, mint amilyet az elmúlt évek során közösen építettünk. Sőt, bízom benne, hogy addig még több személyes kapcsolat, barátság és közös élmény köt majd össze bennünket.

Egy testvérvárosi kapcsolat akkor tud hosszú életű lenni, ha nemcsak az intézmények őrzik, hanem az emberek is a magukénak érzik. Azt szeretném, ha Torda és Kiskunfélegyháza kapcsolata a jövőben még inkább egy olyan élő közösségi kötelék lenne, amelyet a közös anyanyelv, a barátság, a kölcsönös tisztelet és az egymás iránti érdeklődés tart össze.

Ha a mai fiatalok személyes élményeket, barátságokat és közös emlékeket szereznek Kiskunfélegyházán és Tordán, akkor a jövőben ők lesznek azok, akik továbbviszik ezt a köteléket. Évtizedek múlva is természetes lesz számukra, hogy van egy testvérvárosuk, ahol barátok és ismerősök várják őket. Ha húsz év múlva is lesznek olyan emberek, akik örömmel indulnak el a másik városba, mert tudják, hogy ott barátok várják őket, akkor úgy érzem, valóban jól végeztük a dolgunkat.