Az ünnepélyes megnyitón a vendégeket Mészáros Márta, a Kiskun Múzeum igazgatója köszöntötte. Felidézte, hogy az első kiállítás 2019-ben, Magyari Béla halála után egy évvel nyílt meg a múzeum földszintjén. A tárlat alapját a család által Kiskunfélegyházának adományozott, több mint háromezer darabból álló gyűjtemény adja.

Mint mondta, az értékes anyagnak korábban csak egy része kerülhetett a látogatók elé, ezért szerették volna a kiállítást megújítani, és újabb darabokat is bemutatni a gazdag gyűjteményből.

– Egy olyan életút-kiállítást szerettünk volna összeállítani, amelyből a félegyházi fiatalok is láthatják: aki nagyot mer álmodni, az valóban eljuthat akár a csillagokig is. Akarattal és kitartással egy gazdag, tartalmas és példaértékű életutat lehet bejárni – fogalmazott az igazgató.

Csányi József polgármester köszöntőjében hangsúlyozta: a megújult tárlat nem csupán egy kiállítás, hanem tisztelgés egy olyan ember előtt, akinek neve összeforrt a bátorsággal, a tudással, a hazaszeretettel és azzal a rendkívüli emberi tartással, amely a nagy teljesítmények mögött áll.

– Magyari Béla a magyar űrkutatás történetének kiemelkedő alakja volt. Olyan nemzedékhez tartozott, amely nem a könnyebb utat kereste, hanem vállalta a legnehezebb kihívásokat is – mondta.

A városvezető szerint Magyari Béla életútja arra is példát ad, hogy a kitartás, a fegyelem, a hivatástudat és a közösség iránti felelősség miként emelhet valakit valódi példaképpé. A kiállítás pedig nemcsak az életút megismerésére ad lehetőséget, hanem arra is, hogy a látogatók közelebb kerüljenek ahhoz a korszakhoz, amelyben Magyari Béla élt és dolgozott.

– A bemutatott dokumentumok, emlékek, tárgyak és fotók mind azt segítik, hogy ne pusztán egy névvel találkozzunk, hanem egy emberrel, egy pályával és egy örökséggel. Mert az emlékezés akkor teljes, ha nemcsak tisztelgünk, hanem tanulunk is belőle – hangsúlyozta Csányi József.

A polgármester kiemelte azt is, hogy a fiatalabb generációk számára különösen fontosak azok a példaképek, akik megmutatják: a tudás érték, a munka becsület, az álom pedig akkor válhat valóra, ha kellő akarattal párosul.

„Az álma az volt, hogy vadászpilóta legyen”

Magyari Béla fia, Magyari Gábor személyes hangvételű beszédében édesapja életútjának legfontosabb állomásait idézte fel.

Mint elmondta, édesapja már 15 évesen elkezdett repülni a félegyházi repülőklubban. Ehhez akkor külön szülői és központi engedélyre is szükség volt.

– Ez az egyetlen tény többet elárul róla, mint bármelyik tárgy ebben a teremben. Már gyerekként is olyasmit akart, amihez engedélyt kellett kérni. És megszerezte az engedélyt – fogalmazott.

Magyari Gábor hangsúlyozta: édesapja álma ekkor még nem az volt, hogy a világűrbe jusson, hanem az, hogy vadászpilóta legyen. Ezt az álmát pedig maradéktalanul megvalósította.

1972-ben hadnaggyá avatták, 1977-ben pedig első osztályú vadászrepülő lett. Ugyanebben az évben 94 társával együtt jelentkezett arra a válogatásra, amelyről korábban nem is tudta, hogy egyáltalán létezni fog. 1978 tavaszára már csak ketten maradtak.

Családjával együtt kiköltözött Csillagvárosba, ahol két éven keresztül olyan kiképzésben részesült, amilyenben előtte magyar ember még nem. 1980 májusában azonban már csak egyikük repülhetett az űrbe. A döntés nem Magyari Béla felkészültségén múlt, és nem is Magyarországon született meg.

– Ő maga később ennyi iróniával beszélt erről: „Egy napig voltam a Magyar Népköztársaság első számú űrhajósa” – idézte fel fia.

Magyari Gábor szerint azonban édesapja történetének talán nem is ez a legfontosabb része. Sokkal inkább az, ahogyan azzal az álommal és lehetőséggel élt tovább, amely végül nem valósult meg.

– Egy embert megmérnek a sikerei, de igazán az mutatja meg, hogy mit kezd azzal, ami nem sikerült. Édesapám nem lett keserű ember. Nem magyarázkodott, nem hibáztatott senkit, és nem élt abból, ami elmaradt. Dolgozott tovább mérnökként, katonaként, pilótaként – mondta.

Élete végéig gyűjtötte, rendszerezte és őrizte mindazt, ami ehhez a történethez tartozott. Több mint háromezer tárgyat gyűjtött össze, amelyeket végül nem magának és nem is családjának, hanem Kiskunfélegyházának szánt.

– Mert ő nem attól volt félegyházi, hogy itt született, hanem attól, hogy ide mindig visszajött – fogalmazott Magyari Gábor.

2018 áprilisában veszítették el. Hamvait – végakaratának megfelelően – repülőgépről szórták szét a félegyházi repülőtér fölött, onnan, ahonnan 15 évesen először szállt fel.

– Ott ért véget, ahol elkezdődött – mondta.

Magyari Gábor szerint ezért is találó a kiállítás címe: az akarat Magyari Béláé volt, az álom pedig – az, amelyet 15 évesen megfogalmazott magának – beteljesedett.

Beszédét a fiatalokhoz intézett gondolatokkal zárta. Arra biztatta a látogatókat, hogy gyermekeiket is hozzák el a kiállításra.

– Ne azért, hogy megtudják, ki volt Magyari Béla, hanem azért, hogy lássák: egy félegyházi gyerek, aki 15 évesen felült egy vitorlázó gépre, eljuthat oda, ahonnan a világűr is karnyújtásnyira van. Nem összeköttetéssel, nem szerencsével, hanem akarattal.

Az új kiállítást dr. Farkas Csaba történész-muzeológus mutatta be a megnyitó vendégeinek, akik a megújult tárlatból számos érdekességet tudhattak meg Kiskunfélegyháza díszpolgáráról. Többek között azt is, hogy Magyari Béla emlékét egy kisbolygó is őrzi: a 541618 Magyaribéla nevű égitestet a magyar űrhajósjelölt tiszteletére nevezték el. A kiállításon emellett dokumentumok, személyes tárgyak, fényképek és egyéb emlékek segítségével ismerhetik meg közelebbről Magyari Béla életét és pályáját.

A megújult tárlat a Kiskun Múzeum börtönépületének emeletén várja az érdeklődőket.