Faragó Dezső 1925. március 9-én született, Csongrádon. Szülei egyszerű emberek voltak, igyekeztek mindent megadni neki. Gyermekkorában több helyen éltek, végül Kiskunfélegyházán telepedtek le, ahol iskoláit is elkezdte. Édesanyja azt szerette volna, ha „nadrágos ember” válik belőle, aki saját erejéből boldogul.

A Tanítóképző elvégzése után a háború megszakította tanulmányait. 1944-ben „Önkéntes Diák Munkatáborba” hívták be, majd az orosz megszállás után kis híján málenkij robotra vitték, de szerencsésen megszökött. 1946-ban megszerezte tanítói diplomáját, majd Tömörkényen kezdett tanítani.

1950-ben feleségével együtt a Szegedi Tanárképző Főiskolán folytatta tanulmányait, ahol kémia–fizika–matematika szakon végzett. Később Kunszálláson, majd Kiskunfélegyházán, a 608. Ipari Szakmunkásképző Iskolában oktatott, ahol 24 évet töltött el. Tanítványai számára nemcsak tudást, hanem életre szóló élményeket is adott, például a nyári túrákon.

Nyugdíjazása után idejét unokáival és kertészkedéssel töltötte. 72 évig élt szeretetben feleségével, akit 2020-ban veszített el. Idős korában is aktív maradt, sok figyelmet és törődést kap családjától. 2020-ban megkapta a Szakma Nagykövete Életmű Díjat, 2021-ben pedig a Pedagógusi Gránit Diplomát.

Száz év távlatából hálával gondol vissza életére, tele örömmel, nehézségekkel, gyarapodással és veszteségekkel, de mindig előre tekintve. Életútja szép példája a gondolatnak: „Legyél az ok, ami miatt valaki azt gondolja, érdemes hinni az emberekben!”

Mindazok, akik ismerték és szerették Faragó Dezsőt, végső búcsút vehetnek tőle július 16-án 7 órakor a Szent István templomban és 13 órakor a kiskunfélegyházi Alsótemetőben.