A program egy egész hetes rendezvénysorozat záróeseménye volt, ami a forradalom emlékét idézte fel. A város több helyszínén is kapcsolódhattak az érdeklődők az eseményekhez. A hét során vendég volt Tóth Péter Lóránt Versvándor, majd a legkisebbek Móra Ferenc A vak Csiha furulyája című történet részesei lehettek, az érdeklődőket ezen túl még előadásokon és beszélgetéseken tudhattak meg többet a korról, a pénteki Kokárda flashmob pedig fiatalokkal töltötte meg a belvárost.

A szombati séta első állomása a Petőfi Emlékház volt. Itt a résztvevők azt is megtudhatták, hogy bár az épület főszárnyát a szabadságharc után Boczonádi Szabó Sándor – a város első szabadon választott országgyűlési képviselője – építtette, az északi falakban ma is megtalálhatók az eredeti kövek. Ezek között a falak között töltötte gyermekkorának fontos éveit Petőfi Sándor, amikor szülei a közelben mészárszéket béreltek. A hely később a városi megemlékezések egyik fontos helyszínévé vált: 1867 után itt tartották az első hivatalos március 15-i ünnepségeket.

A csoport innen az Ótemplom felé indult tovább, ahol a szabadságharc utolsó időszakáról esett szó. 1849. július 28-án a városba bevonultak Julius Jacob von Haynau csapatai, akik itt várták be az orosz seregeket, mielőtt Arad felé indultak volna. Ez a két nap a város történetének egyik legfeszültebb időszaka volt.

A séta következő állomása a Hattyúház és a mellette álló Kossuth-kő volt. Itt idézték fel azt az 1848. október 6-i napot, amikor Kossuth Lajos Szegedről Pest felé tartva megállt Kiskunfélegyházán pihenni és lovat váltani. A hagyomány szerint ekkor mondott lelkesítő beszédet a város lakóinak.

A történelmi séta végállomása a főtéri Petőfi-szobor volt. Az alkotást eredetileg Segesváron állították fel 1897-ben, de az első világháború idején menekíteni kellett. A szobor végül 1922-ben került Kiskunfélegyházára, és azóta a városi megemlékezések egyik fontos helyszíne lett. Az 1923-as Petőfi-centenárium óta különösen fontos szerepet tölt be a város ünnepi életében.