A rendezvény vendége Dr. Filus Erika múzeumigazgató volt, aki hangsúlyozta: a kultuszápolás nem statikus dolog, hanem folyamatosan változó, élő folyamat. Mint fogalmazott, nem elég ismerni egy nagy költő életművét – fontos, hogy személyes kapcsolatot is ki tudjunk alakítani vele. Ennek érdekében a múzeumok és emlékházak új utakat keresnek, hogy megszólítsák a különböző generációkat.

Kiemelte azt is, hogy a Petőfi-emlékév jelentős fejlesztéseket hozott: megújult kiállításokkal és korszerű környezetben fogadhatták a látogatókat, ami lehetőséget teremtett a magasabb színvonalú programok megvalósítására is.

A beszélgetés során több nézőpont is megjelent a Petőfi-kultusz kapcsán. Volt, aki úgy vélte, az utóbbi évek új megközelítései emberközelibbé tették a költőt, még ha elsőre szokatlannak is hatottak. Mások a köztéri szobrok hitelességét vitatták, megjegyezve, hogy sok ábrázolás idősebbnek mutatja Petőfit annál, mint amilyen valójában volt.

Egy felszólaló szobrász ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy bár számos Petőfit ábrázoló alkotás létezik, nincs két egyforma – minden művész saját szemszögéből közelíti meg a költőt, és ez természetes.

Pedagógusok is részt vettek a programon, akik kiemelték, hogy bár nehéz megfogni a fiatalokat, Petőfit és magát a költészetet is az kortárs művészek alkotásain keresztül könnyebb megközelíteni. 

Az esemény jó lehetőséget teremtett arra, hogy a kultuszápolásban részt vevő intézmények és szakemberek megosszák tapasztalataikat, és közösen gondolkodjanak a jövőről. A résztvevők egyetértettek abban: a kultuszt nem egyszer kell megteremteni, hanem folyamatosan ápolni és új tartalommal megtölteni.