A kiegyezést követő évtizedekben a jelentősebb települések történetét feldolgozó munkák sora látott napvilágot. Ebbe az országos trendbe illeszkedett Szerelemhegyi Tivadar munkája is. Az 1882-ben Nagykőrösön, Ottinger Ede nyomdájában kiadott mű a modern tudományos elvárásoknak is megfelelt.

Szerelemhegyi Tivadar Csongrádon született 1857-ben, családjával 10 évesen költöztek Félegyházára. Édesapja a város főjegyzője volt, Károly öccse pedig Félegyháza polgármestere lett (1897–1909). Egyetemi évei végeztével, 1880-ban magyar-latin-görög szakos tanári oklevelet szerzett, ekkor már a kiskunfélegyházi katolikus főgimnáziumban is tanított (1878– 83). Már pályafutása elején tudományos (pedagógiai szakcikkek, ókori történelem) munkák viselték keze nyomát. Érdeklődése a kunok múltja iránt is megmutatkozott: 1883-ban „A jász-kunok nyelve” címmel írt tanulmányt.

Kiskunfélegyháza történetét feldolgozó munkájának megjelenését 1882. május 26-án a városi közgyűlés egyhangúan megszavazta és 368 forint költség mellett 300 példány nyomtatását vállalták. Ennek egyik példányát őrzi múzeumunk könyvtári gyűjteménye.

A „Kis-Kun-Félegyháza monographiája” 314 oldal terjedelemben jelent meg. Szerelemhegyi művét Agócs János félegyházi plébánosnak, kiskun kerületi esperesnek, a városi algimnázium és népiskolák igazgatójának ajánlotta. A munka két nagyobb részből áll. Az első a kunok történetét követi nyomon egészen Magyarországra településükig. A monográfia második részében a magyarországi kunok középkori történetébe kapunk betekintést. Ettől külön kapott helyet Félegyháza története, ahol előbb a történelmi Kiskunság középkori és törökkori eseményeit is számba vette. A város korai történetéről írottak azért is különlegesek, mert Szerelemhegyi a helyi levéltári anyagból (városi jegyzőkönyvek, hivatalos iratok, az Óplébánia Historia Domus-a) is bőségesen merített. Ennek köszönhető, hogy ismertette az 1743-ban ide költöző 218 családfő névlistáját is. Viszont a történeti összefoglalásban helyet kapott a település földrajza, éghajlata, sőt még a nyelvjárások ismertetése is. Betekintést nyerhetünk az egyházak és a Szerelemhegyihez közel álló iskolák életébe is.

Szerelemhegyi nem sokkal művének megjelenése után, 1884-ben főgimnáziumi állást kapott Budapesten, így elköltözött a fővárosba. Itt élt 1942-ben bekövetkezett haláláig. Városának történetét először feldolgozó munkája már önmagában is mérföldkőnek számít. A Kiskun Múzeumban viszont, mindezek mellett az intézményünk gyűjteményét megalapozó gimnáziumi régiségtár őreként (1879-83) is emlékezünk rá.