Tarjányi Mihály elmondta, a kép régi családi örökség. Tudomása szerint dédszülei kapták ajándékba, miután 1925-ben ökrös szekerükkel segítettek felhúzni a Szent István-templom harangjait a toronyba. Bár a család féltve őrizte a képet az elmúlt évtizedek során, most úgy érzi, elérkezett az idő, hogy megváljon tőle. Azt szeretné, ha a kép méltó helyre kerülne, akár olyan tulajdonoshoz, aki a restaurálását is vállalni tudja.

Egy élet a hivatás szolgálatában

A különleges kép kapcsán felidézzük Zámbó Dezső életútját, a Kiskunfélegyháza díszpolgárait bemutató kiadvány alapján.

Zámbó Dezső 1863. december 21-én született Kiskunfélegyházán. Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd többek között Kiskunhalason, Kecskeméten, Kassán és Vácott folytatta. Érettségi után a Műegyetemen tanult, ám végül a papi hivatást választotta. 1891. január 7-én szentelték pappá Schuszter Constantin által. Pályáját káplánként kezdte Nógrádban és Újszászon, majd rövid ideig a félegyházi Kalmár-kápolnában szolgált. Később Hódmezővásárhelyen és Szegváron folytatta munkáját.

Küzdelmek és visszatérés szülővárosába

1895-ben visszatért Kiskunfélegyházára, ahol a főgimnázium hittanáraként dolgozott. Amikor 1899-ben megüresedett az Ótemplom plébánosi széke, ő is pályázott, ám végül nem őt választották. A döntés csalódással töltötte el, ezért ismét más városokban szolgált, többek között Hatvanban, Kecskeméten és Szentesen.1904-ben Örkény plébánosa lett, majd 1911-ben – több pályázó közül – visszahívták Kiskunfélegyházára, ahol a Szent István-templom plébánosává választották. Beiktatására augusztus 20-án került sor. 

Közösségépítés és ökumenikus szemlélet

Munkásságát már kezdetektől a közösségépítés és az együttműködés jellemezte. Beiktatása alkalmából tartott ünnepségen elhangzott beszédek is kiemelték ökumenikus szemléletét, vagyis azt a törekvést, hogy a különböző felekezetek között párbeszéd és együttműködés alakuljon ki.

Harangok, háború és összefogás

Az első világháború idején a templom harangjait hadicélokra elvitték, így a torony hosszú időre elnémult. Zámbó Dezső többször próbált támogatást szerezni az új harangokra, de kezdetben sikertelenül. Végül 1923-ban személyesen járta végig a várost, és adományokat gyűjtött. Erőfeszítéseinek köszönhetően jelentős összeget sikerült összegyűjteni, amelyhez a város vezetése is hozzájárult. Az új harangok 1925. szeptember 27-én szólaltak meg újra, hatalmas örömet szerezve a híveknek.

Iskolák építése és jövőépítés

A10-es évek elején dr. Holló Lajos, valamint Toldy Jenő vezetésével 15 tanyasiiskolát szerettek volna a közoktatás fejlesztése céljából Félegyházán felállítani. Ebben a munkában Zámbó Dezső is részt vett. Az első világháború miatt az iskolák építése elmaradt, csak a háborút követően került előtérbe ismét az oktatás fejlesztése. Zámbó Dezső kulcsszerepet vállalt a tanyasi iskolák létrehozásában. Irányításával 1925-ben két, 1926-ban pedig további négy iskola épült. A kezdeményezések hosszú távon is sikeresnek bizonyultak: 1941-re már 35 tanyasi iskola működött Kiskunfélegyháza térségében.

Elismerés és életének utolsó évei

Zámbó Dezső 1941-ben ünnepelte pappá szentelésének 50. évfordulóját. E jeles alkalomból Kiskunfélegyháza képviselő-testülete díszpolgári címmel tüntette ki, elismerve több évtizedes szolgálatát és a közösségért végzett munkáját. A díszközgyűlésen így vallott életcéljáról: „amikor 50 évvel ezelőtt a papi rendbe léptem hármas feladatot tűztem magam elé, Isten dicsőségét szolgálni, a lelkeket Isten felé emelni, s hazámat minden erőből szolgálni.” A második világháború idején, 1944 őszén Budapestre került gyógykezelésre. 1945. március 23-án hunyt el a Szent László Kórház falai között. Nyughelye a Kerepesi temetőben van.