Újabb kulturális mérföldkőhöz érkezett városunk. A városháza impozáns dísztermében – ahol már korábban helyet kapott Kossuth Lajos, dr. Holló Lajos és Petőfi Sándor emléke – méltó helyére került a település szülöttének és díszpolgárának, Móra Ferencnek a portréja is.

A rendezvény életre hívását egy néhány héttel ezelőtti kezdeményezés alapozta meg: Rosta Ferenc kultúráért felelős alpolgármester azzal a gondolattal kereste meg a művelődési központot, hogy a különleges festménynek a városháza dísztermében kellene otthonra lelnie. A csodálatosan felújított, restaurált portré Kis László munkájának köszönhetően nyerte vissza eredeti fényét.

Az igazgató beszédében részletesen ismertette Bazilidesz Sándor festőművész életét és a kép kalandos történetét.

Megtudtuk, hogy Bazilidesz Sándor 1901-ben született és 1980-ban halt meg. A Basilidesz családban mind a négy gyermeket művészpályára szánták, közülük ketten lettek festők. A Képzőművészeti Főiskolát 1928-ban végezte el, de már 1925-től kiállított, részben a Spirituális Művészek Társaságának tagjaként. 1934-ben római ösztöndíjat kapott. 1938-tól tanított; alapítója volt a Pedagógus Művészeti Stúdiónak és a vörösberényi pedagógus művésztelepnek. 1928-ban megnősült, Gergelyi Alice-t vette feleségül. 1930-tól több egyesületbe is belépett: Benczúr Társaság, Céhbeliek, Kupeczky Társaság, Magyar Képzőművészek Egyesülete. 1936-tól 1938-ig a budapesti Iparrajziskola ideiglenes tanára volt, gobelin-tervezést, házi-szövést tanított. 1939–1940-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt, 1940-től vezette a Budapesti Fővárosi Gobelin-szövőt. 1942 és 1968 között a Képző- és Iparművészeti Gimnázium rendes tanára volt, 1953-tól a Pedagógus Képzőművészeti Stúdió és a Vörösberényi Pedagógus Művésztelep tagja. 1968-ban vonult nyugdíjba.

Kovács-Csonka Szilvia azt is elmondta, hogy a Móra-portré a város Mórához kötődő emlékeinek egyik korai képzőművészeti darabja, melyet Bazilidesz Sándor dr. Zsubory Bélának ajándékozott. A rendelkezésre álló helytörténeti adatok szerint a Basilidesz Sándor festőművész által készített Móra Ferenc-portré olajfestményt dr. Zsubory Béla 1934-ben ajándékozta a városnak, aki maga is Móra-kultusz jeles támogatója volt, aktívan részt vett a város Móra-emlékeinek ápolásában.

Az ajándékozás a város kulturális ünnepségeihez és a Móra-kultusz erősödéséhez kapcsolódott abban az időszakban, amikor Kiskunfélegyházán több rendezvény és emlékezés is foglalkozott az író emlékével. A kép később a helyi gyűjteményekben, illetve a Mórához kapcsolódó emlékanyagban kapott helyet, valamint a városházán.

A rendelkezésre álló forrásokban dr. Zsubori Béla nevéről viszonylag kevés közvetlen adat található, de a fennmaradt utalások alapján lehet róla tudni, hogy kapcsolódása Kiskunfélegyházához igen jelentős, hiszen a Kiskunfélegyházi Állami Tanítóképző Intézet növendéke volt és 1919. június 16-án kapta meg a tanítói oklevelét. 1952–1954 között a kiskunfélegyházi tanítóképzőben tanított, kiemelkedő kiskunfélegyházi pedagógus volt és a Móra-kultusz jeles támogatója. 1976-ban hunyt el és a Felsőtemetőben került végső nyughelyére.

A beszédet követően Rosta Ferenc alpolgármester és Kapus Béláné, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület és a Móra Ferenc Társaság örökös, tiszteletbeli elnöke ünnepélyesen leplezték le a festményt.