Különleges kulturális programra várták az érdeklődőket szeptember 17-én, csütörtökön 17 órakor a Hattyúházban. A Móra Ferenc Közművelődési Egyesület és a Petőfi Sándor Városi Könyvtár közös rendezvényén a 100 éve született Kovács Ferenc (1926–1990) kétszeres Munkácsy-díjas szobrászművész életműve került a középpontba.

Az eseményre zsúfolásig megtelt a Petőfi Sándor Városi Könyvtár előadóterme. A művész családja, barátai, ismerősei és tisztelői gyűltek össze, hogy együtt emlékezzenek a város jeles szülöttére.

A megjelenteket Kállainé Vereb Mária köszöntötte, aki a közönség figyelmébe ajánlotta a közelmúltban megjelent kiadványt is, amely Kovács Ferenc munkásságát összegzi.

Egy életmű, amely megérdemli a figyelmet

Ezt követően Szabó Ildikó művésztanár „Kőbe faragott harmónia” című előadásában mutatta be a szobrászművész életútját és művészetét, különös tekintettel a Kiskunfélegyházához kötődő munkásságára.

Az előadásból kiderült, hogy a félegyházi szobrászművészről mindmáig meglehetősen kevés cikk és publikáció született, holott munkássága jelentős figyelmet érdemel. Szabó Ildikó arról is beszélt, hogy Kovács Ferenc felesége, Magony Ida festőművész volt. A házaspár mindhárom gyermeke a művészeti pályát választotta: Kovács Ida brácsaművész, Kovács Katica ötvösművész, Kovács Ferenc Zoltán pedig hegedű- és trombitaművész, valamint szobrász lett.

Kovács Ferenc művészeti tanulmányait 1947-ben kezdte meg a Képzőművészeti Főiskolán, a Derkovits Gyula Népi Kollégium támogatásával. Szobrásztanárai Beck András, Mikus Sándor és Pátzay Pál voltak. 1956 és 1959 között Derkovits-ösztöndíjban részesült. 1965-től nyugdíjba vonulásáig, 1986-ig az Iparművészeti Főiskola docenseként dolgozott. 1954-től szerepelt szobraival hazai és külföldi kiállításokon.

A realista portréktól a nonfiguratív formákig

Életműve két, egymástól jól elkülöníthető korszakra bontható. Pályája első szakaszában több mint egy évtizeden át a nemzeti hagyományokhoz igazodó, realista portréival és figurális alkotásaival aratott sikereket. 1968-tól azonban új művészi korszak kezdődött: a gépi megmunkálás alkalmazásával egyre inkább a nonfiguratív formavilág felé fordult. Ezt a hetvenes években a színes kőből megmunkált kisplasztikák és díszburkolatok időszaka követte. Munkásságának kiemelkedő darabjai közé tartoznak az egy-egy forma ismétlődésére, illetve variációsorokra épülő faragott kőszobrok. Alkotásai az ország számos pontján és külföldön is megtalálhatók.

Szobrok, amelyek mellett nap mint nap elmegyünk

Szabó Ildikó előadása során virtuális sétára is invitálta a közönséget. A kivetített képek segítségével a résztvevők bejárhatták azokat a félegyházi helyszíneket, ahol Kovács Ferenc alkotásai állnak.

Az első állomás az Alsótemető volt, ahol a művész szüleinek síremléke található. A síremléken az édesapját citerával a kezében ábrázoló szobor áll.

A következő helyszín a Móra tér volt, ahol szintén visszaköszön a citera motívuma. Kovács Ferenc édesapjáról mintázta meg a Citerázó paraszt című szobrát. Ugyancsak itt látható az egykori Békás-kút oszlopa és a mai Békás-kút, amely a művész korábbi alkotásának állít emléket. A Békás-kút eredetileg a mai Nepomuki Szent János-szobor helyén állt.

A virtuális kalandozás ezután Budapestre vezetett, ahol szintén számos Kovács Ferenc-alkotás található. A közönség megismerhette többek között az Olvasó lány és az Olvasó lányok című műveket, a Margitszigeti Szabadtéri Színpad bejárata előtt látható díszítő térplasztikát, valamint a Déli pályaudvar aluljárójában található monumentális domborművet. A bemutatott helyszínek között szerepelt a városligeti szoborpark is.

Egerben az Évszakok című szoborcsoport, Miskolcon, a megyei könyvtár előtt pedig Kovács Ferenc egyik térplasztikája látható. Az előadás során a közönség az ikonikus Magony-fej című alkotást is megismerhette, amelyet a művész feleségéről, Magony Idáról mintázott.

A Békás-kúttól a „Káposztás szökőkútig”

A virtuális séta végül ismét Félegyházára tért vissza, a Kiskun Múzeumba, ahol Kovács Ferenc Saturnus című alkotása látható. A múzeumtól nem messze, az Oskola utca és az 5-ös főút találkozásánál áll a félegyháziak által talán legismertebb és legkedveltebb alkotása, a gömbölyű térforma, amelyet a helyiek „Káposztás szökőkútként” ismernek.

A szökőkút főtérről való elköltöztetését a félegyháziak aláírásgyűjtéssel próbálták megakadályozni. Bár az átköltöztetés végül megtörtént, Szabó Ildikó szerint az összefogás jól példázza, hogy a félegyháziaknak fontos a művészet, és kötődnek a város művészeti értékeihez.

A séta végül a Petőfi-lakótelepen található Kovács Ferenc-szoborparkban zárult, ahol 33 éve több, a művész által készített alkotás is otthonra talált a félegyháziak nagy örömére.

A jubileumi megemlékezés az előadást követően zenével folytatódott. A programot Kovács Ferenc Zoltán trombita- és hegedűművész, valamint Balogh Kálmán Kossuth-díjas cimbalomművész kamarakoncertje zárta.