Szeptember 15-én, a Fájdalmas Szűzanya ünnepén a kiskunfélegyházi Kálvárián tartott ünnepi búcsúi szentmisével ért véget a szeptember 8. és 15. között megrendezett Mária-napok programsorozat. A délutáni szentmisén dr. Bábel Balázs érsek mondott szentbeszédet, kiemelve a Hétfájdalmú Szűzanya alakját és a szenvedés keresztény értelmezését.

Az érsek felidézte a Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletének történetét. Mint elmondta, az ünnep kialakulása a 13. században élt hét firenzei nemesemberhez, a Szűz Mária szolgálatára szegődő szervitákhoz kapcsolódik. A Mária szenvedéseire való emlékezésnek ugyanakkor erős bibliai alapja van: Simeon jövendölése szerint a Szűzanya lelkét tőr járja át.

A keresztény hagyomány ebből kiindulva hét olyan fájdalmas eseményt emel ki, amelyet Mária Jézus életében és halálában élt át: Jézus bemutatását a templomban és Simeon jövendölését, az Egyiptomba menekülést, a tizenkétéves Jézus elvesztését, a keresztút kísérését, Jézus keresztre feszítését, levételét a keresztről és eltemetését.

„Nem rogyadozott, hanem állt” – Mária a kereszt alatt

A prédikáció egyik hangsúlyos gondolata a kereszt alatt álló Szűzanya képe volt. Bábel Balázs arra hívta fel a figyelmet, hogy Mária Jézus szenvedése közben állt a kereszt alatt, nem rogyadozott, és tragikusnak tűnő helyzetében is megőrizte hitét abban az ígéretben, amelyet évtizedekkel korábban az angyaltól kapott.

Az érsek a szenvedés kérdését a keresztény hit egyik legnehezebb kérdéseként mutatta be. Mint fogalmazott, az ember sokszor nem tud választ adni arra, miért történik szenvedés: háborúk, betegségek, természeti katasztrófák és személyes tragédiák egyaránt próbára teszik az embert. A kereszténység válasza azonban nem egy egyszerű magyarázat, hanem Krisztus személye, hiszen Jézus nem kívülről szemlélte az ember szenvedését, hanem maga is vállalta a keresztet.

A szentbeszédben elhangzott, hogy a keresztény ember nem a szenvedést ünnepli, hiszen Jézus sem önmagáért kereste a szenvedést. A kereszt az önmagát másokért odaadó szeretet következménye lett. A Szűzanya pedig együtt szenvedett fiával, ezért válhatott a szenvedők és a szomorúak vigasztalójává.

A prédikáció végén az érsek arra buzdított, hogy a saját megpróbáltatásaink közepette se csak önmagunkra figyeljünk. A mások szenvedése iránti együttérzés, a segítség és a vigasztalás a keresztény ember feladata is lehet. A Hétfájdalmú Szűzanya ünnepe így arra hív, hogy saját nehézségeinket az ő lelkületével próbáljuk hordozni, és lehetőségeinkhez mérten enyhítsük a testi vagy lelki szenvedést átélő embertársaink terheit.

Egy héten át Szűz Máriára irányult a figyelem

A Mária-napok szeptember 8-án, Kisboldogasszony ünnepén kezdődtek a Sarlós Boldogasszony-templomban. A nyolcnapos rendezvénysorozat során minden nap külön programmal, szentmisével, imádsággal vagy közösségi eseménnyel várták a híveket.

A nyitónapon rózsafüzér előzte meg az ünnepi szentmisét, amelyen Ft. Amanso Brendan atya tett tanúságot. Szeptember 9-én a szentmisén a betegek kenetének kiszolgáltatására került sor. Szeptember 10-én litániát követően szentmisét tartottak, amely után Ágnes és Veronika bencés nővérek tettek tanúságot. Másnap gitáros szentmise, majd gitáros szentségimádás, a „FelfrissítŐ” várta a résztvevőket.

A szeptember 12-i programban szintén litánia és előesti szentmise szerepelt. A Mária-napok vasárnapi programján, szeptember 13-án délelőtt és este is gitáros szentmisét tartottak táskaszenteléssel, este pedig Batyus Piknik kapcsolta össze az imádságot a közösségi együttléttel. Szeptember 14-én rózsafüzért imádkoztak majd szentmisét mutattak be az Ótemplomban.

A Mária-napok utolsó napján, szeptember 15-én a Kálvárián bemutatott ünnepi búcsúi szentmise tette teljessé a programsorozatot. A hét során az imádság, a szentmisék, a tanúságtételek és a közösségi alkalmak egyaránt azt szolgálták, hogy a résztvevők Mária alakján és életének örömteli, illetve fájdalmas eseményein keresztül kerüljenek közelebb Krisztushoz. A Mária-napok lezárásaként, a Kálvárián elhangzott üzenet így szorosan kapcsolódott az egész hét lelkületéhez: a saját keresztjeink hordozása mellett vegyük észre a mellettünk élő, szenvedő embert is, és lehetőségeink szerint legyünk segítségére.