A Láma Dalai sosem volt hétköznapi banda. Zenéjük különleges elegye a reggae és a ska alapjaira épül, de ha úgy tartja kedvük, belecsempésznek egy kis rockot, jazzt, balkáni lüktetést vagy akár tengerparti napsütést is. A hangzásviláguk legalább annyira kiszámíthatatlan, mint egy jazz-szólót játszó trombitás egy ska-számban, miközben a háttérben egy tuba morog mélyen, megadva az alaphangot. De ez a kiszámíthatatlanság, ez az improvizatív játékosság éppen az, ami miatt a zenekar olyan szerethető.

A tagok önmagukban is egy kis zenészuniverzumot alkotnak: Vereb János énekesként és harsonásként a zenekar egyik legismertebb arca, Földi Jácint trombitájával fújja meg a kezdőakkordokat, Csányi László szaxofonon hozza a funky-ízű levegőt, Magyari András tubája a ritmusszekció gyomra és lelke, Vígh Csaba gitárját hol zúgatja, hol ringatja, Pocskai Roland billentyűs játéka néha karibi hullámokat idéz, máskor sanzonos hangulatot teremt, míg Bíró Zoltán a dobok mögött koordinálja a zenei forgalmat – néha egyirányúan, néha körforgalomban.

A zenekar 2000-ben alakult – legalábbis azóta létezik a név - és azóta klubról klubra, padlásszínpadról fesztiválra járva vitte tovább azt a szabad szellemiséget, amitől a Láma-hangulat annyira felismerhető lett: mindig egy kicsit más, mint amit várnál, és mindig több, mint amit reméltél. Szövegeik játékosak, néha pimaszok, gyakran társadalomkritikusak, de sosem veszik magukat túl komolyan – és talán ez a hosszú életük egyik titka is.

A zenekar tagjai nem mind hivatásos zenészek, így a főállásuk mellett próbálnak összehozni minden egyes koncertet, próbát, új számot. Közös munkájukban az is benne van, hogy barátokként, egymásért zenélnek. A jelenlegi felállás 2017 óta működik, a dalszövegek megalkotásában pedig Czombos Ferenc segíti őket, akinek humoros, mégis tartalmas sorai tökéletesen illeszkednek a zenekar szellemiségéhez. Mint mondják, számukra a legfontosabb mindig is a zene öröme volt.

Az évek során számos gyümölcsöző kapcsolatot alakítottak ki, például a Ladánybene 27 banda tagjaival, akiknek többször is előzenekaraként léptek fel. Mindig is voltak álmaik és céljaik, azonban a mainstream zenei világba való betörés sosem szerepelt ezek között. Bár – teszik hozzá nevetve – szívesen megbirkóznának a „siker-pénz-csillogás” problémakörrel. A legnagyobb sikereiket 2009 és 2012 között érték el, ám a pandémia sajnos nekik is sok tervüket keresztülhúzta, köztük a 20. évfordulóra tervezett monstre vendégművészes-sztárparádés, bigband-es estjüket is, amire már minden le volt szervezve, meg volt rendelve. Ennek ellenére a lelkesedésük töretlen.

A Láma Dalai nevének eredete egy kedves anekdotát rejt: egy kellemes este alkalmával, az Éden Mini Bárban, Seres Zoltán (alapító tag, basszusgitáros) fejéből pattant ki ez a szürreálisan vicces szóösszetétel. Azonnal megtetszett a többieknek, és azóta is büszkén viselik. Az országos ismertség sem maradt el: számos tehetségkutatón indultak, így lassanként a közönség is megismerte ezt a különleges, friss hangzásvilágot.

Legújabb daluk, a Reggae-Láz egy igazi bulihimnusz: dallamos, jókedvű és lendületes szerzemény, ami a Reggae Camp fesztiválon szerzett élményekből merít. A Láma Dalai ezen kívül pályázatokon is részt vesz, egyik számuk például a Petőfi200 Emlékévre készült, ez a Befordultam a konyhába címet viseli. A zenekar tagjai bíznak abban, hogy az élőzene újra visszatalál a közönséghez, és remélik, hogy még sok-sok koncerten hozhatják el a minőségi szórakozást.

A jubileumi év természetesen nem telik el különleges meglepetések nélkül – bár ezekről egyelőre csak sejtelmesen nyilatkoztak. Egy azonban biztos: ha Láma-buli van, ott mozgás van, ritmus van, és szinte garantált, hogy mindig akad valaki, aki mezítláb táncol a színpad előtt. A fiúk következő különleges fellépése június 20-án, pénteken lesz a budapesti Kobuci Kertben, ahol a Ladánybene 27 zenekar ünnepli fennállásának 40. évfordulóját. Itt A Láma Dalai különleges, utcai, akusztikus verzióban lép majd színpadra – egy új arcukat mutatva meg a közönségnek, de ez még titok – teszik hozzá mosolyogva.

Huszonöt év. Egy negyed évszázadnyi életöröm, zene, reggae, ska és tubabasszus. A Láma Dalai nemcsak túlélte a 2000-es éveket, de meg is fűszerezte azokat – sajátos humorával, zenei sokszínűségével és színpadi jelenlétével. És ha így folytatják, talán még az ötvenedik évfordulójukat is együtt ünnepelhetjük – csak legyen elég levegő a hangszerekben, és kedv a játékhoz. A többit pedig nyugodtan bízzuk a Lámákra.