Pataki Orsolya számára a Balaton-átúszás jóval több egyszerű sportteljesítménynél. A Révfülöp és Balatonboglár közötti 5,2 kilométer megtétele komoly fizikai kihívás, ugyanakkor legalább ennyire szól a kitartásról, a mentális erőről és az önmagunkba vetett hitről. Idén másodjára vágott neki a magyar tengernek, és bár ugyanannyi idő alatt ért célba, mint első alkalommal, ezúttal egészen más arcát mutatta neki a Balaton.

Mindig is közel állt hozzá a sport és a víz

Orsi sport iránti szeretete gyermekkoráig nyúlik vissza. Szülei mindig megadták neki a lehetőséget, hogy sokféle mozgásformát kipróbáljon: kézilabdázott, lovagolt, kosárlabdázott, emellett hosszú ideig zeneiskolába is járt.

Az évek során persze változott, mennyi ideje jutott a mozgásra, de a sport iránti vágya mindvégig megmaradt. A vízhez pedig különösen erős kapcsolat fűzi. Családjával mindig sok időt töltöttek víz közelében, így az úszás számára sosem csupán egy edzés volt a sok közül.

A vízben leli meg azt a nyugalmat, amit a hétköznapi pörgésben sokszor nehéz megtalálni.

– Azt tapasztaltam, hogy sokkal inkább fejben úszod át a Balatont, nem testtel. Ez a kérdés ott dől el – vallja Orsi, de gyorsan hozzáteszi: – Emellett természetesen figyelni kell a felelősségteljes fizikai felkészülésre is, főleg annak, aki most vág neki először a távnak.

Első alkalommal még minden méterért megküzdött

Amikor először nevezett a Balaton-átúszásra, négy hónapon át tudatosan készült. Hetente háromszor úszott egy-másfél órát, lépésről lépésre építve fel a formáját.

A nagy napon azonban megtapasztalta, milyen hosszú is tud lenni 5,2 kilométer. Az utolsó háromnegyed órában már nagyon elfáradt, és a kánikula miatt enyhe napszúrás is nehezítette a dolgát. A túlpartot szinte délibábként látta maga előtt.

Mégsem adta fel.

Amikor végül partot ért, az eufória és a büszkeség pillanatok alatt felülírta a nehézségeket. Olyan élménnyel gazdagodott, ami után nem is volt kérdés: egyszer még visszatér a Balatonra.

Másodjára kevesebb felkészülés, mégis könnyebb út

Idén kevesebb ideje jutott az edzésekre, mint az első alkalommal, a korábbi tapasztalat viszont rengeteget számított. Pontosan tudta, mire számítson, és hogyan készítse fel a szervezetét a megpróbáltatásra.

Már napokkal az esemény előtt odafigyelt a tudatos hidratálásra és táplálkozásra. Több folyadékot és vitamint fogyasztott, izotóniás itallal frissített, valamint sok levest, zöldséget és gyümölcsöt – főleg banánt és szilvát – és halat evett.

A különbség szembetűnő volt.

Bár a stopper most is 3 óra 30 percet mutatott, Orsi ezúttal végig felszabadultan úszott. Hiányzott az a nehéz küzdelem, amit egy évvel korábban átélt. Inkább csak ráhangolódott a tó ritmusára, és átadta magát a mozgás örömének.

Volt, hogy mélyen a víz alatt siklott, és egyszerűen élvezte a pillanatot. Nem a perceket számolta, csak haladt előre.

Frissen, fáradtság nélkül érkezett meg a boglári partra.

Több mint tízezer ember, mégis meghitt közösség

A Balaton-átúszás hangulatát nemcsak maga a táv teszi felejthetetlenné. A 44. Lidl Balaton-átúszást idén augusztus 1-jén rendezték meg, miután a július végi időpontot az időjárás miatt el kellett halasztani.

Orsi számára az esemény egyben hatalmas közösségi élmény is volt. A résztvevők, az önkéntesek és a szurkolók mind hozzátesznek ahhoz a varázshoz, ahol mindenki egy emberként küzd a saját céljáért.

Külön öröm volt számára a kolléganője sikere. A kolléganő Orsi biztatására kezdett el úszni, de ezt követően teljesen önállóan készült fel, majd büszkén teljesítette a féltávot.

De mély nyomot hagytak Orsiban azok a hetven év feletti hölgyek is, akik szintén belevágtak a kihívásba – volt, aki a bakancslistája egyik nagy álmát váltotta ezzel valóra.

Ezek a történetek is azt bizonyítják: egy nagy cél eléréséhez nem kell profi sportolónak lenni. A legfontosabb az elszántság, a hit és az a bizonyos első lépés.

A víz alatt elcsendesedik a világ

A többórás úszás egy különleges belső utazást is jelentett Orsi számára. Zene nélkül, a víz alatti csendben tempózva végre jutott ideje saját magára.

Nem csörgött a telefon, nem jöttek értesítések, nem nyomasztották a mindennapi teendők. Csak a víz, a mozgás ritmusa és a gondolatai léteztek.

Átgondolta az életét, a döntéseit és a mindennapok eseményeit. A csendben sok minden a helyére került, amire a rohanó hétköznapokban ritkán jut idő.

Talán éppen ezért lett a második Balaton-átúszás küzdelem helyett igazi szellemi feltöltődés.

Újabb célok a láthatáron

Orsi a mindennapokban is keresi azokat a mozgásformákat, amelyek örömet szereznek neki. A csoportos edzések mellett nyitott az ugrókötelezésre és a futásra is. Nem követ szigorú sportolói étrendet vagy edzéstervet, inkább azt kutatja, mi az, ami hosszú távon is feltölti. A mozgás számára a lelki egyensúly elengedhetetlen része.

A jövőben sem szeretne megállni. Kacérkodik a gondolattal, hogy legközelebb SUP-pal keljen át a Balatonon, de egy amatőr triatlon ötlete is tetszik neki.

Eközben új területek iránt is érdeklődik: a kriminológia, a mentálhigiéné és a coaching világa egyaránt vonzza, emellett egy marokkói utazás is szerepel a vágyai között.

Nem kell tökéletesnek lennünk

Pataki Orsolya története végső soron nem is a Balatonról vagy az úszásról szól. Inkább arról, hogy sokkal többre vagyunk képesek, mint amit egy-egy nehezebb pillanatban gondolunk magunkról. Nem kell élsportolónak lennünk, és nem kell mindig hajszálpontosan tudnunk, hogyan érünk célba. Néha elég, ha elhisszük, hogy sikerülhet, és meg tesszük az első lépést. Orsi számára a második átúszás már nem a víz legyőzéséről szól, hanem arról, hogy megtalálta benne a saját ritmusát.

És közben egy fontos igazságra is ráérzett: érdemes olyan élményeket gyűjteni, amelyek valódi örömet adnak. Mert bár a felelősségteljes fizikai felkészülés elengedhetetlen, a legnagyobb távolságot sokszor nem a testünknek, hanem a lelkünknek és a fejünknek kell megtennie.

Fotó: beküldött