A kiskunfélegyháziak elsősorban elhivatott orvosként, az idei választások óta pedig már a választókerület országgyűlési képviselőjeként ismerhetik. Lapunkban korábban már beszámoltunk szakmai elkötelezettségéről, az orvos-beteg kapcsolat iránti mély tiszteletéről, valamint arról a nemes céljáról, hogy minél közelebb vigye az egészségügyi ellátást az emberekhez. Később a lakossági fórumokon tapasztalt közvetlen, közvetítő jelenlétéről és a helyiekért végzett munkájáról is hírt adtunk. Van azonban egy másik, mélyen emberi oldala is, amely legalább ennyire meghatározza mindennapjait: a zene iránti töretlen rajongás.

A családi muzsikálástól a zongoráig

A zene szeretete nem felnőttként, váratlanul érkezett az életébe, hanem gyerekkorától kezdve természetes és meleg közegként vette körül. Nagyapja cimbalmozott, keresztapja nagybőgőzött és zenekarban játszott, a meghitt téli estéken pedig rendszeresen előkerült a citera, a cimbalom és a bendzsó is. A közös éneklések és nótázások olyan örömteli alapot adtak számára, ami egy életre meghatározta a hangszerhez való viszonyát.

Az általános iskolai énektanár ihlető biztatására hamarosan zongorázni kezdett, a hetedik-nyolcadik osztályban pedig már megalapította legelső diákzenekarát. A muzsikálás iránti lelkesedés a középiskolás és az egyetemi évek alatt sem csökkent. Autodidaktaként, hatalmas szorgalommal és lelkesedéssel építette fel hangszeres tudását: egykor még magnókazettákról hallgatta vissza a dalokat, hogy megfejtse a finom kíséreteket. Bár a gitározásba is belekóstolt, az igazi szerelmet végül a zongora és a billentyűs hangszerek jelentették számára.

Több száz koncert, saját album és felejthetetlen élmények

Az egyetemi évek után következett az első igazán meghatározó zenekari fejezet. A kiskőrösi kötődésű Totálkár tizenhat éven át működött, és tele volt energiával, élményekkel: szinte minden hétvégén színpadra léptek települési rendezvényeken, motoros találkozókon és erdélyi turnékon. A több száz sikeres koncert mellett felemelő mérföldkő volt, amikor Tunyogi Péter, a P. Mobil legendás énekese mögött kísérőzenekarként játszhattak, ami felejthetetlen szakmai és emberi tanulási lehetőséget jelentett az amatőr csapatnak.

A kezdeti feldolgozások után saját szerzeményekbe kezdtek, és 2009-ben büszkén adták ki önálló CD-jüket. A szabadságérzést árasztó, motoros tematika különösen kedves volt a közönségnek, a Himnusz a motorért című daluk pedig hatalmas népszerűséget ért el. Bár a Totálkár idővel feloszlott, a tagok közötti mély barátság megmaradt. Ennek legszebb bizonyítéka, hogy évekkel később dr. Kovács Gyula saját esküvőjén újra összeállt a régi csapat, a közös zenélés örömébe pedig már a család következő generációja is szívmelengető módon bekapcsolódott.

A Toto zenéje és a kecskeméti fellépések öröme

A zene ma is kiemelt helyet foglal el a mindennapjaiban. Dr. Kovács Gyula 2019 óta a kecskeméti kötődésű Hold the Line Toto Tribute Band billentyűse. A formáció különlegessége, hogy az amerikai Toto technikailag rendkívül komplex, igényes dalait kelti életre, elhivatott és virtuóz zenésztársak társaságában.

A zenekar életében a mai napig különleges pillanat minden egyes fellépés. Augusztus 22-én, szombat este a kecskeméti Halhatatlan Hangok koncerten léptek színpadra, ami dr. Kovács Gyula számára is igazi örömteli feltöltődést jelentett. Mint a közösségi oldalán írta, az utóbbi időben a sok elfoglaltsága miatt kevesebbet tudott zenélni, ezért különösen jó érzés volt újra színpadra lépni a zenekarral, és örömet szerezni a közönségnek.

„A zene megtölti színnel az életet”

A felelősségteljes orvosi hivatás és a sűrű közéleti feladatok mellett a zene jelenti számára azt a szellemi és lelki feltöltődést, amely mindig visszahozza a belső egyensúlyt. Ahogyan ő maga megfogalmazza: a muzsika által mindig új erőre kap, kisimulnak az idegpályái, és olyan színekkel, érzésekkel telik meg az élete, amikre mindannyiunknak nagy szüksége van a mindennapokban.

Zenei ízlése nyitott és sokszínű, de a dallamos rock és az intellektuálisabb, gondolatébresztő művek állnak a legközelebb a szívéhez. Fiatalon a Pink Floyd és Eric Clapton világa nyűgözte le, míg a hazai előadók közül az LGT, a KFT és Bródy János művészete gyakorolt rá mély hatást.

A színpadról a közéletbe: a mások felé fordulás hivatása

A színpadi tapasztalat a politikai és közösségi szerepvállalásában is értékes útravalónak bizonyult. Megtanította arra, hogyan kell nyitott szívvel kiállni az emberek elé, megteremteni a közvetlen hangot, figyelni a közönség reakcióira és valóban jelen lenni a közösség előtt.

Ezt az értéket a legnehezebb időszakokban sem hagyta veszni. A választási kampány idején vasárnap esténként zongorás videókkal ajándékozta meg követőit a közösségi oldalán, ahol többek között saját, A béke hangjai című szerzeményét is megszólaltatta. A feszültségekkel teli hetekben a zene egy békés, tiszta szigetet kínált mindenkinek, emlékeztetve arra, hogy a mindennapi politika mögött mindig helyet kell hagyni a szépségnek, a kultúrának, a művészetnek és az érzelmeknek.

Orvosként az emberek gyógyítása és megsegítése, képviselőként a választók meghallgatása és a közösség szolgálata, zenészként pedig a hangok általi kapcsolatteremtés a feladata. Három különböző szerep, amelyeket ugyanaz a meleg, emberi alapérték köt össze: a mások felé fordulás és a jobbító szándék.

Fotó: beküldött