1863. január 29-én, - messze Félegyházától – a Bihar vármegyei Gyapju községben született. Három testvérével kora gyermekkorában intézetbe került, majd Nagyváradon a piarista gimnáziumban szerzett kántori oklevelet. E végzettséggel jelentkezett 1884-ben a félegyházi Szent István-templom kántori állására és érkezett meg városunkba, mely örök és végleges otthona lett. 1889-től tisztviselői munkát vállalt, városi számtiszt, majd pénztárnok, végül 1899-től a helyi Népbank, majd annak utódjánál az Angol-Magyar Bank félegyházi fiókjánál lett pénztáros, végül főpénztáros nyugdíjba vonulásáig.

A hivatali munkája mellett azonban 25 évig tanított a polgári leányiskolában és a főgimnáziumban, majd tehetsége utat tört és bekapcsolódott a város kulturális életébe, sőt szervezője is lett. Egyházi énekeket és dalokat már az 1880-as évektől írt, végül Szalay Gyula ösztönzésére az 1890-es évektől bekapcsolódott a helyi közművelődés szervezésébe. Eleinte csak énekelt, táncolt, ha kellett zongorán kísérte a fellépőt, végül szervezője és éltetője lett a helyi színjátszás és dalkultúra megteremtésének.

1889-ben az Iparos Dalárda karnagya lett, majd 1891-ben megalakult Kun Félegyházi Dalkör munkájába is bekapcsolódott Boczonádi Szabó Imrével, de miután Boczonádi felvételt nyert 1895-ben az Operába, a Dalkör megszűnt. Ez nem vette kedvét Haubnernek, mert a következő esztendőben megalakult a Kun Félegyházi Iparosifjak Önképző és Betegsegélyező Egylete, melynek 38 évig volt elnöke. Életre hívták a „Filléres estéket”, melyeken szórakoztatták a helyi közönséget népszerű népszínművek előadásával is. E csoport egyben volt színjátszókör, tánccsoport és dalárda is egyben az iparos ifjak tagjaiból.

1906-ban II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazaszállítások, a gyászvonat Félegyházán is áthalad és megállt. Haubner szervezésében egy alkalmi dalárda fogadta a fejedelem kíséretét. Ezt követően úgy döntöttek, hogy folytassa tovább a kórus a működését, így 1907. május 7-én, 70 taggal megalakult a Kiskunfélegyházi Daloskör, melynek karnagya Haubner Károly volt 12 éven keresztül. 1919-ben politikai okokból lemondott, de a Daloskör tiszteletbeli tagjává választotta. 1920. szeptember 4-én Győri Lászlóval Haubner megalakította a Polgári Daloskört, mely egy újabb színfolt lett Félegyháza életében. A megalakult új Daloskör számára 1921-ben Haubner megzenésítette Petőfi Sándor: Nemzeti dal című versét, melynek kottája megtalálható a Kiskun Múzeum gyűjteményében.

Mi mindenre volt még ideje – ereje? Verseket, dalokat írt, a helyi újságokban „Hegedűs” néven cikkei is megjelentek. 1928-ben a kultuszminiszter felkérésére népdalgyűjtést is végzett, mely kéziratban maradt, de 80 nótát és dalt gyűjtött össze a város környékéről.

68 évet élt, 1931. április 10-én tért végső nyugalomra. Mivel halálának az évfordulójára emlékezünk, érdemes felidézni a helyi újságok beszámolóit gyászszertartásáról, hiszen több ezren búcsúztatták április 12-én Haubner Károlyt, Félegyháza dalospacsirtáját. Ravatala az Iparos Otthon – az Ipartestület új székházánál volt a Kalmár-kápolna előtti téren. Az Angol-Magyar Bank saját halottjaként búcsúztatta, majd a gyászszertartást követően Almási Miska és Rácz Náci cigányzenekarai közösen két Haubner-nótát húztak: „Parázs van a hamu alatt” és a „Megátkoztak, kitagadta” címűt. Énekeltek a daloskörök is, majd kikísérték az Alsótemetőbe, édesanyja mellé, a Kalocsai Iskolanővérek sírkertje mellett tért végső nyugalomra.

Temetése napjára megjelent A Kiskunsági nóták című dalválogatása, melyet még ő rendezett sajtó alá, de megjelenését már nem érhette meg. E kottásfüzetből őriz egy példányt a múzeumunk is.

A Polgári Daloskör karnagya emlékének ápolására lakóházára 1933-ban emléktáblát avatott, majd 1937-ben az utcát, melyben élt, Árok utcáról Haubner Károly utcának nevezték el. Ez a kis girbe-görbe keskeny utca ma is az ő nevét őrzi. Az emléktábla azonban a lakóház felújítása okán lekerült, de Kapus Béláné Lenkének köszönhetően bekerült a Kiskun Múzeumba.

A későbbi utókor sem feledte, 2009-ben posztumusz díszpolgári címet ítéltek számára, értékteremtő munkássága pedig bekerült a Helyi Értéktárba is, hogy maradandó legyen. Évfordulókon a Móra Ferenc Közűvelődési Egyesület méltó megemlékezéseket tart a tiszteletére is.

Persze fel lehet tenni a kérdést, Mi lett volna ha…. 1884-ben a 21 éves Haubner Károly nem Félegyházára jelentkezik kántornak? …. A tehetsége nem veszett volna el, az biztos, de így félegyházi lett és Félegyháza közösségét gazdagította. Köszönet érte.