Kiskunfélegyháza sportélete pótolhatatlan veszteséget szenvedett. Életének 81. évében elhunyt Sahin-Tóth Dezső Pál, a félegyházi labdarúgás egyik legnagyobb alakja, akinek neve évtizedeken át összeforrt a helyi futballal, a sportszerűséggel és a városhoz való rendíthetetlen hűséggel.

Kevés olyan sportolója volt Félegyházának, aki annyira egybeforrt volna szülővárosával, mint ő. Miközben pályafutása során több nagyobb egyesület is hívta – az MTK, a Szeged, a Kecskemét, a Dunaújváros vagy éppen a Szolnok –, ő mindig ugyanazt választotta: Félegyházát.

A legendás Sahin család sarjaként szinte beleszületett a labdarúgás világába. Családjának neve generációkon keresztül meghatározta a félegyházi futball történetét. Nagybátyja, Sahin János a magyar amatőr válogatott játékosa volt, édesapja, Sahin László hosszú éveken át a KTK meghatározó középfedezete, míg bátyja, Sahin István kiváló csatárként vált ismertté.

Dezső azonban saját jogán vált legendává.

Már 17 évesen a Kiskunfélegyházi Vasas első csapatában szerepelt, később a Vasas, a Honvéd Kun Béla SE és a Szövetkezeti SE színeiben összesen 500 bajnoki mérkőzésen lépett pályára. Már 1976-ban külön ünnepségen köszöntötték, amikor elérte a 450. bajnoki találkozót – ez akkor is ritkaságszámba ment.

Nevét örökre beírta a város sporttörténetébe az 1964-es Magyar Népköztársasági Kupa-mérkőzés. A félegyházi Vasas az ország egyik élcsapatát, az MTK-t fogadta. Ötezer néző előtt az MTK már 2–0-ra vezetett, amikor a hazaiak fordítani tudtak a mérkőzés menetén. Az első gólt Sahin-Tóth Dezső szerezte büntetőből, majd Sánta Gábor egyenlített. A mérkőzés végén a közönség vállán vitte le a pályáról a játékosokat. Ez a találkozó máig a félegyházi futball egyik legszebb emléke.

Sahin-Tóth Dezső azonban nemcsak kiváló játékos volt.

Azok, akik ismerték, elsősorban emberségére emlékeznek. Sportszerűségére jellemző, hogy hosszú pályafutása alatt egyszer sem állították ki. Hitvallása egyszerű volt: szeretni kell a játékot, tisztelni az ellenfelet és becsületesen elvégezni a munkát.

Miközben a pályán csapatkapitányként vezette társait, a civil életben is példamutatóan helytállt. Munkájában, közösségi szerepvállalásában ugyanaz a megbízhatóság és alázat jellemezte, mint a futballpályán.

A régi Honvéd-pálya, a Vasas mérkőzései, az MTK elleni legendás kupacsata, a félegyházi futball aranykorszakának emlékei ma már történelem. De azok számára, akik látták játszani, akik együtt szurkoltak vele vagy mellette, Sahin-Tóth Dezső neve mindig többet fog jelenteni egy kiváló labdarúgónál.

Egy olyan embert veszítettünk el, aki egész életével bizonyította, hogy lehet valaki nagy sportoló úgy is, hogy közben hű marad a szülővárosához.

Kiskunfélegyháza futballtörténetének egyik legszebb fejezete zárult le vele.

Emlékét tisztelettel és hálával őrizzük.

Nyugodjon békében, Dezső bácsi!

Félegyháza sporttörténetének legendája volt. És az is marad.

Forrás: Félegyháza Rólad Szól - Eszik Bence

Fotó_ Félegyházi Közlöny, 1976-ban a 450. bajnoki találkozón