A stafétát Bene Györgyi adta tovább számára azzal a kérdéssel, hogyan lehet pedagógusként és edzőként egyszerre több sportágat összehangolni úgy, hogy közben a gyerekek motivációja és a közösség ereje is hosszú távon megmaradjon.

Sportos családból indult

Nádasdi Péter számára a sport gyerekkora óta természetes része az életnek. Sportos családban nőtt fel, édesapja hosszú évtizedek óta edzőként dolgozik, így számára szinte magától értetődő volt a mozgás és a sportközeg jelenléte.

A sport szeretete a József Attila Általános Iskolában mélyült el benne igazán, ahol Kerék Csaba testnevelő tanár nagy hatással volt rá. Mint mondta, az órák egyszerre szóltak a fegyelemről, a munkáról és a játék öröméről.

Bár sokáig nem gondolta volna, hogy egyszer testnevelő tanár lesz, a gimnáziumi évek alatt fokozatosan körvonalazódott benne a pedagógusi pálya. Végül a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán szerzett diplomát testnevelés-rekreáció szakon.

A labdajátékok világa áll hozzá a legközelebb

Gyerekkorában szinte minden sport érdekelte: úszott, atletizált, de leginkább a labdajátékok ragadták magukkal. A családban állandó „verseny” zajlott aközött, hogy focista vagy kosárlabdázó válik-e belőle.

Végül mind a kosárlabda, mind a labdarúgás fontos szerepet kapott az életében. Főiskolás évei alatt is aktívan sportolt, később azonban egyre inkább a futball felé fordult. Az atlétikát mindmáig alapvető jelentőségűnek tartja, hiszen véleménye szerint szinte minden sportág mozgásanyagának ez adja az alapját.

Úgy véli, futás, koordináció és megfelelő mozgáskultúra nélkül nincs sikeres labdajáték sem.

Juventus-drukkerként Torinóban is járt

Bár ma már kevesebb ideje jut sportközvetítések nézésére, a nagy világversenyeket továbbra is figyelemmel követi. A téli és nyári olimpia számára ma is kiemelt esemény.

Kedvenc futballcsapata a Juventus, amelynek mérkőzéseit Torinóban élőben is látta. Elmondása szerint a helyszíni sportélmény egészen más hangulatot ad, mint a televíziós közvetítés.

Kosárlabdában gyermekkora meghatározó élménye volt a legendás Chicago Bulls aranykorszaka, Michael Jordannel és társaival.

Mintegy húsz év a futballpályák mellett

Edzői pályafutása már fiatalon elkezdődött. Főiskolásként kapta első csapatát, és ezt követően körülbelül húsz éven át dolgozott labdarúgóedzőként. Az U7-es korosztálytól egészen az U19-es csapatig minden korosztállyal foglalkozott, így szinte a teljes utánpótlásrendszert végigjárta. Később a kosárlabda is egyre fontosabb szerepet kapott az életében. A Kiskunfélegyházi Térségi Sportiskola keretében U11-es és U12-es csapatokkal kezdett dolgozni, miközben testnevelő tanárként is tanított.

Egy időben párhuzamosan vitte a labdarúgást, a kosárlabdát és az iskolai munkát is, ami rendkívül intenzív időszakot jelentett számára. Mint mondta, egy idő után érezte, hogy muszáj döntést hoznia, mert fizikailag és mentálisan is elfáradt. Végül a kosárlabda és az iskolai munka mellett maradt, mert ez jobban összeegyeztethetővé vált a családi élettel is.

A sport közösséget teremt

Nádasdi Péter szerint a sport legfontosabb értéke a közösségépítés. Gyerekkori focicsapataira visszagondolva elsősorban nem az eredmények, hanem a közösen megélt élmények jutnak eszébe. Az edzések utáni beszélgetések, a közös utazások és a csapatszellem olyan emberi kapcsolatokat alakítottak ki, amelyek sok esetben a mai napig megmaradtak. Külön öröm számára, hogy több egykori tanítványa ma is baráti kapcsolatban áll egymással.

Egyre nehezebb motiválni a gyerekeket

Tapasztalatai szerint a mai gyerekek motiválása sokkal nehezebb feladat, mint korábban volt. Az alsó tagozatosok még nyitottabbak és lelkesebbek, hetedik-nyolcadik osztály környékén azonban sokaknál háttérbe szorul a sport.

Azt is látja, hogy a gyerekek mozgáskoordinációja sokat változott. Míg régebben természetesebb volt a mászás, futás vagy ügyességi mozgás, ma ezek az alapok is gyakran hiányoznak.

Úgy gondolja, a mindennapos testnevelés fontos kezdeményezés, ugyanakkor az iskolai infrastruktúra fejlesztésére is nagyobb figyelmet kellene fordítani.

A legnagyobb siker nem mindig az érem

Bár diákolimpiai aranyak és országos eredmények is kapcsolódnak a munkájához, számára ma már nem elsősorban az érmek jelentik a sikert. Sokkal fontosabbnak tartja, amikor egy bizonytalanabb gyermek fejlődni kezd, vagy amikor egy korábban mozgást kevésbé kedvelő diák végül örömmel vesz részt a sportban. Különösen büszke azokra a tanítványaira, akik később megtalálták saját útjukat a sportban, és visszajelezték neki, hogy az ő támogatása is szerepet játszott ebben.

A sport élete végéig része marad

Bár sérülései miatt ma már nem tud úgy futballozni, mint korábban, a mozgásról továbbra sem szeretne lemondani. Az úszás és a könnyebb futás ma is fontos kikapcsolódást jelent számára.

Az edzői pályától sem akar eltávolodni, de úgy érzi, a jövőben inkább az erőnléti, koordinációs és képességfejlesztő munka állhat hozzá közelebb.

A staféta továbbhalad

A beszélgetés végén Nádasdi Péter a stafétát Kis Roland atlétának adta tovább.

Kérdése arra irányul majd, hogy mik a legfőbb céljai az atlétikában, hogyan képzeli el jövőjét a sportágban, illetve milyen tervei vannak a versenysport utáni időszakra.