Ezzel a cikkel azoknak a családoknak és idős embereknek szeretnénk segítséget nyújtani, akik életük egyik legnehezebb döntése előtt állnak: az otthoni környezet, vagy egy szociális intézmény az optimális választás önmaguk, vagy szerettük mindennapi életterének?

Magyariné Tóth Erika, a Szivárvány Személyes Gondoskodást Nyújtó Intézmény igazgatója szerint egy jól megválasztott otthon nemcsak fizikai biztonságot adhat, hanem lelki támaszt és közösségi élményeket is. Az igazgatónő szerint fontos, hogy az idősek ne érezzék magukat feleslegesnek vagy kiszolgáltatottnak. A szociális intézmények célja többek között az, hogy az ellátottak újra értelmet találjanak a mindennapokban. A fokozatos beilleszkedés, a személyes figyelem és a közösségi programok kulcsfontosságúak ahhoz, hogy az idős emberek méltósággal és biztonságban élhessenek. Még akkor is, ha már nem önállók.

– Jellemzően miért költöznek szociális otthonba az idősek?

– A döntés mögött többféle ok állhat, és legtöbbször nem egyetlen tényező kényszeríti ki ezt a választást. Az egyik leggyakoribb ok az egészség romlása: krónikus betegségek, mozgáskorlátozottság, vagy éppen a műtétek, balesetek utáni rehabilitáció igénye. Emellett a mentális hanyatlás – például demencia vagy Alzheimer-kór – is indokolhatja az intézményi elhelyezést, hiszen ezekben az esetekben állandó felügyeletre van szükség.

Nem elhanyagolható szempont a magány sem. Az idős emberek közül sokan egyedül élnek, és ritkán látogatják őket, ami komoly lelki terhet jelenthet. A szociális otthonokban szervezett közösségi élet – társasjátékok, ünnepségek, közös étkezések – segíthet csökkenteni az elszigetelődés érzését.

A családtagok sokszor szeretnének segíteni, de nem mindig tudják biztosítani az otthoni ápoláshoz szükséges szakértelmet vagy időt. Ezenkívül a biztonság kérdése is fontos: egyedül, egy nem akadálymentesített otthonban megnő a balesetek kockázata. Egy szociális otthon ezzel szemben 24 órás felügyeletet kínál.

Az érintettek anyagi megfontolásból is dönthetnek a költözés mellett, ugyanis az otthoni ápolás sokszor drágább, főleg, ha speciális eszközöket, vagy állandó felügyeletet igényel.

– Milyen idősgondozási formák érhetők el?

– A gondozási formák széles skálán mozognak. Az idősek otthona azoknak nyújt segítséget, akik már nem tudják önmagukat ellátni. Léteznek demens részlegek, ahol kifejezetten az Alzheimer-kórban, vagy más mentális hanyatlásban szenvedőket ápolják, biztonságos körülmények között. Az ápolást-gondozást nyújtó intézményekben szakképzett ápolók, orvosok segítik a lakókat. Ezeken túl vannak pszichiátriai betegek otthonai, fogyatékos személyek számára fenntartott intézmények, valamint hajléktalanoknak szóló szociális otthonok is. Akik még részben önellátók, azok számára elérhetők a nappali ellátások, – mint például az idősek klubja –, vagy a lakóotthonok, amelyek családiasabb légkört kínálnak, kisebb közösségekben.

– Hogyan élik meg az idősek a költözést?

– A költözés sok esetben lelki megrázkódtatást jelent. Az otthon elhagyása, a megszokott környezetből való kiszakadás veszteségélményt, akár gyászt is kiválthat. Az új hely, ismeretlen emberek és szabályok szorongást okozhatnak. Ugyanakkor sok idős ember pozitívan éli meg az új kezdetet: biztonságban érezheti magát, megszűnik a magány, és új társas kapcsolatokra tehet szert. Az alkalmazkodást segítheti a család támogatása, a megszokott tárgyak elhozatala, valamint a fokozatos átmenet – például próbanapok, vagy rendszeres látogatások.

– Mi segíthet a beilleszkedésben?

– A beilleszkedés egyik kulcsa a személyre szabott gondoskodás. Ha az idős ember azt érzi, hogy figyelnek rá, számít a véleménye, könnyebben elfogadja az új környezetet. A barátságos, empatikus személyzet és a közösségi programok szintén sokat számítanak. A családi látogatások, az otthoni emlékek (képek, bútorok, kedves tárgyak) behozatala, valamint az új közösség elfogadó légköre mind segítenek abban, hogy a költözés ne veszteségként, hanem egy új, méltóságteljes életszakasz kezdeteként legyen megélhető.

– A statisztikák tanúsága szerint a tartós bentlakásos elhelyezést nyújtó intézmények iránt töretlenül növekszik az igény világszerte. Milyen adottságokkal várja ezt a megállíthatatlan jelenséget az ágazat?

– A hazai szociális ellátórendszer egyre nagyobb nyomás alatt áll. Az idősödő társadalom miatt nő az igény az intézményi férőhelyekre, miközben az állami fenntartású otthonok sok esetben hosszú várólistával küzdenek. Az állami, egyházi és magánintézmények színvonala és költségei között jelentős eltérés tapasztalható. Míg egyes otthonok korszerűek és emberközpontúak, máshol elavult az infrastruktúra, és kevés a szakképzett munkatárs. A legnagyobb nehézséget a szakemberhiány és az alulfizetettség jelenti. Az ápolók túlterheltek, a fluktuáció magas, ami kihat az ellátás minőségére is. Az állami intézmények finanszírozása korlátozott, sok esetben a nyugdíjakból vonnak le térítési díjat. A magánintézmények drágábbak, de gyakran személyre szabottabb ellátást tudnak nyújtani. A helyzet javítására több helyen zajlanak fejlesztések és korszerűsítések.

A döntés tehát összetett és személyes, de nem feltétlenül tragikus. A megfelelő intézményválasztás, a szeretetteljes környezet és a család támogatása segíthet abban, hogy idős szeretteink biztonságban, méltósággal és közösségben élhessék meg életük utolsó szakaszát.