– Hogyan és mikor kezdődött családotokban a vonzódás a kerékpárok iránt?

– Körülbelül 50 évet számolok, amióta a Lajos család elköteleződött a kerékpárok iránt. Nagyapámnak volt egy kis műhelye, ő kezdte a szerelési munkálatokat. Gyermekként emlékszem, hogy mindig volt nála valaki, hiszen mindamellett, hogy folyt a munka, szívesen beszélgetett az ügyfelekkel, előfordult olyan is, hogy többen voltak nála egyszerre. Ekkoriban minden más volt, szinte egy közösségi hely volt az a kis műhely, ahol mindig volt lehetőség egy jót beszélgetni, vagy urambocsá’ egy fröccsöt meginni. Ő éjjel-nappal ott volt, szinte az otthonaként szerette. Halála előtt sokszor mondogatta, hogy szeretné, ha nem az enyészeté lenne az, amit ő felépített. Édesapám másodállásban vette át tőle a munkát néhány éven át, azokban az időkben már magam is sokat megfordultam a műhelyben és szinte észrevétlenül tanultam ki a szakmát. A középiskola befejezése után mellé is szegődtem, számomra egyértelmű volt, hogy folytassam azt, amit családunk férfitagjai elkezdtek.

– Könnyebb volt akkor?

– Mindenképpen. Abban az időben mindent meg lehetett oldani csavarhúzóval és villáskulccsal. A családoknak két kerékpárjuk volt: egy kemping és egy 28-as. A kicsik a kempinget hajtották, a felnőttek a nagyobbat. Ma már teljesen másról szól a javítás és az értékesítés is. Az viszont nagyon jó érzés, hogy a mai napig betér hozzám olyan ügyfél, akinek mondjuk a 90-es években szervizeltem a kerékpárját. Nagyapám és édesapám kitanulta a szakmát egykor, én az ő tudásukra alapoztam a tevékenységemet, viszont a piac azóta nagyon sokat változott. Mára számos képzés, tanfolyam, tapasztalás és rutin van mögöttem, enélkül nem lehetne érvényesülni.

– Mikorra tehető a legnagyobb változás a kerékpárok, kerékpározás terén?

– A kétezres évek második felében lendült meg a kerékpárpiac, amire a covid méginkább ráerősített. Olyan szintű technológiai és technikai fejlődés van jelen, amely a naprakészséget várja el és ebből nem lehet lejjebb adni. Igazából ma már mindenkinek van kerékpárja családon belül is: a legkisebbeknek szánt  futóbiciklitől kezdve minden korosztálynak megvan a maga mérete, igény szerint prémium minőségben is. Ezzel egyidőben a kerékpárszerelés is átalakult, ma már köszönőviszonyban sincs a hagyományos szervizeléssel. Ehhez szakkönyvek és tanfolyamok kellenek, hogy a folyamatosan megjelenő új modelleket megismerjük. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen cégünk kiemelt helyet foglal el országosan a szervizek között, hivatalos Shimano Service Centerként működünk, ami szakmailag és alkatrész-ellátottság szempontjából is kiemelkedő helyen van a szakmában. Bár munkánknak még mindig van hagyományos, olajos része, de a szerviz nagy részben programozásból és hibakód olvasásból áll napjainkban.

– Biztos vagyok benne, hogy nagyapád büszke lenne rád.

– Nagymamám szavai csengnek a fülembe, aki mindig aggódott azért, hogy lesz-e valaki, aki papám után viszi tovább a vállalkozást. Valószínűleg ő látta, hogy így lesz, azt viszont, hogy ekkorára növünk még én magam sem gondoltam volna. Nagyapám biztos örülne, ha látná, hogy a 15 négyzetméteres műhelyből lassan, kitartó munkával, rengeteg áldozattal és alázattal hová jutottunk. Nagyon sok jó szót kapok ügyfelektől, barátokról, akik elismerik a munkánkat és ez boldogsággal tölt el. Sok embernek vagyok hálás azért, hogy sikerül eljutni ide. Első körben nagyapámnak és szüleimnek, de a feleségem, Lívia nélkül én már lehet, hogy korábban feladtam volna. Nagy segítségem ő a cégben, ma már a beszerzés és számlázás feladatai teljesen az ő kezében vannak. Mellettük Besze Gábornak is nagy köszönettel tartozom, aki hosszú évek óta segíti a céget munkájával. Édesapám és nagyapám a szakmai fogások mellett nagyon sok emberi dologra is megtanított: a tisztelet, a tolerancia, az alázat, a pontosság, a nyitottság az ügyfelek irányába azóta is fő elveim közé tartoznak.

– Ez a sikeres vállalkozás titka?

– Az alázat a legnagyobb titka és az, hogy mindent bele kell tenni. Ha hiszel valamiben, akkor – kemény munkával ugyan  – minden megvalósítható.

– Nem mehetek el a kérdés nélkül: mi lesz a negyedik generációval?

Ez jó kérdés. A legkisebb fiamban látok potenciált, Lóri érdeklődik a kerékpárok iránt, de ezt nem vehetem biztosra. Nem erőltetem, de igazán szívmelengető lenne, ha valaki továbbvinné a családból a vállalkozást. Én sem szeretném, ha elveszne, amit felépítettünk generációk óta.

– Vannak még elérendő álmaid, vágyaid?

Legfőbb vágyam, hogy sokáig együtt legyen mindenki, aki hozzám közel áll, egészségben. A pénz már másodrendű. Három gyermeket nevelünk Líviával, az ő életükben jelen kell lennünk. Ez a prioritás számomra. Minden más mellékes. 

Lajos Norbert a stafétát Balogh Máté sörfőző mesternek, az Ágyú Kézműves Sörgaléria és Gasztroműhely vezetőjének adja át, akitől a szakmájáról, a vendéglátásról és annak kihívásairól szeretne hallani.