Ünneplő családtagok és zsúfolásig megtelt díszes templom fogadta a fehér ruhába öltözött elsőáldozókat vasárnap délelőtt. A szentmise során a fiatalok első alkalommal vehették magukhoz az Oltáriszentséget, amely a katolikus hit egyik legfontosabb szentsége. Az elsőáldozás a Krisztussal való mélyebb kapcsolat kezdetét jelenti, a fiatalok Jézus testét és vérét veszik magukhoz a szentáldozásban, amely lelki erőt és kegyelmet ad a mindennapokhoz.

A szentmisét celebráló Geszler Péter plébános prédikációjában egy tanulságos történettel fordult a gyermekekhez. Egy idős papról mesélt, aki arról kérdezte a gyerekeket, mik szeretnének lenni, ha felnőnek. A válaszok között szerepelt sportoló, állatorvos, űrhajós és apuka is, mígnem egy félénk kislány azt mondta: „Áldás akarok lenni.”

A plébános ennek kapcsán arról beszélt, hogy az ember igazi küldetése nem csupán egy foglalkozás vagy hivatás, hanem az, hogy Isten szeretetét sugározza tovább mások felé. Mint fogalmazott: bárhová is vezeti az élet az embert – a családba, az iskolába, a munkahelyre vagy akár a sportpályára –, mindenütt lehet áldássá válni, vagyis szeretetet, jóságot és reményt adni másoknak.

A plébános beszédében a gyermekekkel közösen idézte fel egy ünnepi összejövetel képét is: a szépen feldíszített terem, a megterített asztal és az ünneplő ruhák mind arra emlékeztetnek, hogy Jézus is meghívást ad az ő asztalához. Az Eucharisztia asztalánál a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé válik, amelyből a gyerekek lelki erőt meríthetnek ahhoz, hogy életükben maguk is áldássá váljanak.

A prédikációt követően az elsőáldozók megújították keresztségi fogadalmukat: ellene mondtak a bűnnek és hitet tettek Isten mellett.

Az ünnepi szentmise a családok számára is maradandó élményt jelentett, hiszen az elsőáldozás a katolikus közösségek egyik legszebb és legmeghatározóbb ünnepe, amely hitben, közösségben és szeretetben erősíti meg a fiatalokat.