Aztán egyszer csak, még mielőtt a szerelvény feltűnt volna a síneken, messziről megérkezett a hangja. A gőzmozdony mély, összetéveszthetetlen dübörgése végiggördült a tájon, és pár pillanattal később már a füstje is kirajzolódott. Ahogy közeledett, egyre erősödött a zakatolás, a sínek finoman remegni kezdtek, a tömeg pedig szinte egyszerre mozdult: előkerültek a telefonok, fényképezőgépek, mindenki igyekezett megörökíteni a pillanatot.

Amikor a nosztalgiavonat begördült az állomásra, mintha egy másik korszak nyílt volna meg a szemünk előtt. A gőzmozdony feketén csillogó teste, a lassan gomolygó füst és a különböző stílusú vagonok látványa egy letűnt világ hangulatát idézte meg. A gyerekek csillogó szemmel figyelték a hatalmas szerkezetet, sokan közülük talán most láttak először ilyen mozdonyt élőben.

A 10:20 és 10:35 közötti megálló rövid volt, de annál tartalmasabb. Az emberek körbejárták a szerelvényt, közelről szemlélték a részleteket: a régi feliratokat, a fém alkatrészeket, a kocsik egyedi kialakítását. Minden vagon más történetet mesélt, más korszakot idézett meg a vasút fénykorából. A peron szinte szabadtéri kiállítássá változott, ahol mindenki megtalálta a maga kedvenc nézőpontját.

Aztán elérkezett az indulás pillanata. A mozdony előbb halkan, majd egyre erőteljesebben „életre kelt”, a hatalmas motor felbőgött, és sűrű füst csapott ki a kéményekből. A sípszó átszelte a levegőt, és a szerelvény lassan megindult. Az emberek integettek, sokan még utána is néztek, amíg csak el nem tűnt a látóhatáron.

A nosztalgiavonat különleges útja Budapestről Szolnokon és Békéscsabán át Szegedre vezetett, majd Kecskemét érintésével tért vissza a fővárosba. Bár a teljes szerelvény bejárására Kecskeméten nyílt lehetőség, a kiskunfélegyházi megálló is maradandó élményt adott mindazoknak, akik kilátogattak az állomásra.