– A természet mindig is az életem része volt. Tanyasi környezetben nőttem fel, mezők ölelésében és leginkább a víz mellett imádok lenni a kutyáimmal. Az állatok, a fák, a madarak között. A természet számomra soha nem egy kirándulóhely volt, hanem az otthonom. Talán ezért érint ennyire mélyen minden, ami most körülöttünk történik. A mai napig a kedvenc kikapcsolódásom a természetjárás és a geocaching. Imádunk új helyeket felfedezni, erdőket járni, patakokat követni, tavak partján üldögélni a párommal.

Néma segélykiáltás (Kulcs-Duna-part)

Gyerekként teljesen természetes volt, hogy nyáron harsogó zöld volt a táj. Csobogtak a források. A patakok éltek. A víz egyszerűen ott volt körülöttünk. Sokszor ugyanazokra a helyekre érkezünk ma vissza, és csak a kiszáradt medret találjuk, a haldokló, szomjazó tájat. Ez nagyon fáj.

– Mikor döntötted el, hogy tenni szeretnél?

Nem egyetlen pillanat volt. Inkább sok apró felismerés. Évek óta figyelem a klímaváltozás jeleit. Egyre hosszabb aszályok, eltűnő vizek, kiszáradó tájak. Az interneten is egyre több olyan szakmai anyag, kutatás és civil kezdeményezés jött velem szembe, amelyek ugyanarról szóltak: a vízmegtartásról.

Idén pedig felvettem a kapcsolatot több vízőrző közösséggel. Sokat beszélgettünk, többek között a Marispusztai, Szegedi, és Kiskunfélegyházi Vízőrzőkkel is. És ezek a beszélgetések rádöbbentettek valamire.

A helyzet súlyosabb, mint azt a legtöbben gondolnánk. Látjuk a kiszáradt földeket. Látjuk a forró nyarakat. De a háttérben olyan folyamatok zajlanak, amelyek sokkal mélyebbek annál, mint amit első pillantásra észreveszünk.

"Ahol ma csend, ott holnap új élet lehet" (Péteri-tó)

Egyre több vadállat pusztul el a vízhiány miatt. Fák százai, ezrei gyengülnek le vagy száradnak ki. Élőhelyek tűnnek el. A természet lassan elveszíti azt az egyensúlyt, amely évszázadokon át fenntartotta önmagát. És belegondolni is fáj, hová vezethet mindez, ha nem kezdünk el időben cselekedni.

– Innen született a CSEPPENKÉNT! mozgalom?

Igen. A természet iránti szeretetem és a közösségszervezői múltam egyszer csak találkozott. Számos közösségi, jótékonysági és állatvédelmi esemény szervezője voltam és vagyok ma is. Ezek során megtapasztaltam, hogy az emberekben nagyon is ott van a tenni akarás, és egy jó ügy képes egymáshoz közel hozni olyanokat is, akik korábban nem ismerték egymást.

A víz kérdésében is ezt éreztem fontosnak. Nem elég beszélni a problémáról, össze kell kapcsolni azokat, akik már dolgoznak a megoldásokon, azokkal, akik szeretnének tenni, csak nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá. Így született meg a CSEPPENKÉNT! országjáró közösségi roadshow.

"A természet jelez. Rajtunk múlik, hogy meghalljuk-e." (A kiszáradt Péteri-tó)

A mozgalom nemcsak a vizeinkről szól, hanem azokról az emberekről is, akik nap mint nap azért dolgoznak, hogy legyen jövőnk. A vízőrző közösségek óriási tudással és gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek, mégis sokszor csak kevesen ismerik a munkájukat. Szeretném, ha minél többen találkoznának velük, tanulnának tőlük, és saját környezetükben is elindulnának a változás útján.

Mert nem néhány embernek kell megmentenie a tájat. Ha mindenki hozzáteszi a maga egyetlen cseppjét, abból már folyó lesz. Ha elegen dolgozunk ugyanazért a célért, a felelősség sem néhány ember vállán nyugszik majd, hanem egy egész ország összefogásán.

– Mit jelent számodra a CSEPPENKÉNT! név?

Azt, hogy egyetlen ember talán kevésnek érzi magát. Egyetlen vízcsepp is jelentéktelennek tűnhet. De milliónyi cseppből folyók lesznek. Pontosan így működnek a közösségek is. A változás nem egyik napról a másikra érkezik. Egy kerttel kezdődik. Egy árnyékot adó fával. Egy esőkerttel. Egy beszélgetéssel. Aztán egyszer csak közösséggé válik. Egy utca, amely összefog a csapadékvíz megtartásáért. Egy közösség, amely nem fordítja el a fejét. Sok ilyen apró döntésből egyszer csak országos változás születhet.

Ezért lett a jelmondatunk: „Minden cseppben ott a jövőnk.”

– Mit szeretnétek elérni?

Nem riogatni szeretnénk. És nem hibást keresni. A megoldás részévé szeretnénk válni. A roadshow első állomása szeptember 26-án Kecskemét-Hetényegyházán lesz, majd október 10-én a Velencei-tó partján folytatódik, onnan Baja és Szeged a terv, de keresett már a miskolci önkormányzat is a roadshow kapcsán. Óriási öröm számomra, hogy már az első rendezvényeken a legtapasztaltabb Vízőrző közösségek és civil szervezetek állnak mellénk és gyakorlati útmutatóval is segítenek bennünket. Ők nem elméletekről beszélnek. Hanem olyan megoldásokról, amelyeket már ma is alkalmaznak. És amelyeket bárki hazavihet.

"Nem emlékké kellene tenni a látványt. Megőrizni szeretnénk." (Tata)

– A roadshow a végcél?

Épp ellenkezőleg. Ez csak a kezdet. A CSEPPENKÉNT! mögött egy hosszú távú küldetés áll. Szeretnénk oktatási programokat, közösségi kihívásokat, önkéntes akciókat, vállalati együttműködéseket és gyakorlati mintaprojekteket létrehozni. A cél, hogy minél több emberhez eljusson az üzenet: a vízmegtartás nem csak szakemberek dolga, hanem mindannyiunk közös felelőssége és hazánk sorsa.

Jelenleg civil kezdeményezésként működünk, ezért különösen hálás vagyok minden támogatónknak. Az ő segítségük nélkül az első két állomás sem valósulhatott volna meg.

– Mit üzensz azoknak, akik most olvassák ezt a cikket?

Azt kívánom, hogy minél többen felismerjük: még nem késő. Hogy képesek legyünk egymás kezét megfogni, és ne egymásra várjunk. Mert a víz nem ismer határokat, nem válogat települések vagy emberek között. Mindannyiunk jövőjét jelenti. A legnagyobb álmom az, hogy egyszer majd visszanézhessünk erre az időszakra, és azt mondhassuk: Nem néztük tétlenül. Tettünk érte. Együtt. Mert a víz nem politikai kérdés. Nem generációs kérdés. Hanem az életünk alapja. Nem szeretném, hogy egyszer majd úgy meséljünk az unokáinknak a csobogó patakokról, az árnyékot adó fákról vagy a nyári záporok illatáról, mint valami régi emlékről. Inkább azt szeretném, hogy együtt megőrizzük nekik mindazt, ami nekünk még természetes lehetett. Szívből remélem, hogy egyre többen csatlakoznak ehhez az úthoz. Mert én valóban hiszem, hogy: egy ország, sok közösség, egy közös ügy képes változást hozni. Hiszem azt is, hogy a legnagyobb változások mindig egyetlen cseppel kezdődnek.

"Ő még itt van. Rajtunk múlik, hogy meddig." (Fényes tanösvény, Tata)

Minden információ Facebook közösségünk oldalán: Cseppenként - Vizeinkért.

Mert minden cseppben ott a jövőnk.

Fotó: beküldött