Néhány örökérvényű gondolat Tőle:
 

ELVESZTEM! NEM TUDOM MEGMENTENI MAGAMAT.
 
A beszéd jóval több bajt okoz e világon, mint a hallgatás.
 
Az embereket (...) annyiféle benyomás űzi, hajtja, hogy nagy részüket többnyire a körülmények áradata sodorja magával. De hogy élettelen tuskóként ragadjanak magukkal a hullámok, s mi még annyira se szabhassuk meg irányunkat, hogy saját akaratunkból érjük el életünk bal vagy jobb partját, ily passzívan, ilyen tehetetlenül mégsem lenne szabad sodortatnia magát egy olyan lélekkel bíró lénynek, amilyen az ember.
 
Minden ember számára csak egyféle erény létezik, és csak a külső árnyalatok különbözőek, ám ezeket az okos ember szigorúan szem előtt tartja, mint ahogy egy "művelt ember" sem vét a bevett társasági szokások ellen, ha ezek sokszor merő ostobaságok is; hanem legfeljebb arra törekszik, hogy leküzdje és helyesbítse őket.
 
Léleknek a testtel szoros egybehangzása tökéletes élet s megelégedés; azok teljes elválása halál. - S csak az bírja igazán lelkét s testét jól, ki egyik- s másiknak minden lehető eledelével bővelkedik.
 
Mindennek van rossz s kellemetlen oldala, ellenben szép s jó része is.
 
A határtalan bőség szinte sajnosb a szükségnél. Az első lelki, másik testi ínséget vonz maga után.
 
Ha valaki éltében ürességet talál, órái hasztalanul s unalommal folynak, s ő nemigen érti s tudja: mire való, mért van s mért él? Bizonyára elfelejté vagy soha eszébe sem juta, hogy van hazája. Nem öli az unalom, kevés lesz annak a huszonnégy óra, s nem untatja azt a kora nyári hajnaltámadat, ki honja ügyében fáradoz. A legszentebb kötelesség teljesítésének érzése tölti be az élet minden helyezetiben édes megelégedéssel a hív hazafit, legyen herceg, legyen zsellér!
 
A jól elrendelt munka minden gyarapodás talpköve.
 

Többet ér két ép tenyér s egy jó balta valamely vad szigetben egymillió darab aranynál.
 
 
 Nem termékeny lapály, hegyek, ásványok, éghajlat stb. teszik a közerőt, hanem az ész, mely azokat józanon használni tudja.
 
 
Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre; nincs annyi gondom tudni, "valaha mik voltunk", de inkább átnézni, "idővel mik lehetünk s mik leendünk".
 
 
 A Múlt elesett hatalmunkból, a Jövendőnek urai vagyunk.
 
 
Szorgalmasan dolgozom - s önérzetesen - Ha lenyírják a szárnyamat - járok majd a lábamon; - ha azokat is levágják, a kezemen járok; ha azokat is kitépik - hasoncsúszok!
 
 
Szélsőségek soha nem vezetnek célhoz.
 
Bizonyos esetekben nemcsak a fecsegés, hanem a hallgatagság is sok bajnak, sőt kimondhatatlan nyomorúságnak lehet a forrása.
 
Talán a "legtöbb baj" a világon félreértésből keletkezik - mert az emberek nem értik meg egymást.

Pallagi Mária