Gyermekkorától fontos szerepet játszott életében a zene és a színpad. Már kislányként is szeretett énekelni, szerepelni, és egy különösen emlékezetes élmény, a Macskák című előadás Szegeden, mély benyomást tett rá. Korai tanítói között említi Kapus Béla bácsit, meghatározó közegként a Batthyány Lajos Általános Iskola hangulatát.

Bár családjában mindenki diplomás volt, szülei nem támasztottak felé nagy elvárásokat. A tanulás és a megfelelés igénye mégis mindig ott volt benne. Gödöllőn próbálkozott az agrármérnöki karral, sikertelenül, majd Békéscsabán angol nyelvű idegenvezetői képesítést szerzett, de ezen a területen végül nem helyezkedett el. Húszévesen visszatért a Batthyány iskolába, ahol rendezvényeket kezdett szervezni a diákoknak, és már akkor érezte, hogy valami elindult. A megfelelő végzettség hiányzott, ezért tanítói diplomát szerzett Kecskeméten, habár tanteremben sosem tanított.

1999-ben Darabos Andrea, a Móra Ferenc Művelődési Központ akkori igazgatónője kereste meg, hogy csatlakozzon az intézményhez. Szilvia azonnal otthon érezte magát, ezt tekinti első valódi munkahelyének, és Andreát első mentorának. Később elvégezte a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola művelődésszervező szakát. Néhány év szünet következett, amikor a családja került előtérbe, majd 2015-ben tért vissza, immár vezetői pozícióba. Egy évvel később a Művelődési Központ önállóvá vált, ő pedig igazgatói kinevezést kapott, azóta is ezen a poszton dolgozik, jelenleg második ciklusa végén jár.

Mentorként említette Kállainé Vereb Máriát is, akitől a vezetői szemléletet tanulta meg. Az intézmény mára kétszeresen minősített, elismert szakmai műhellyé vált, amit Szilvia elsősorban a közösség erejének tulajdonít. Jelenlegi 14 fős csapatát már ő választotta ki, és maga tanította be. A COVID-időszakra komoly próbatételként emlékezik vissza, amikor újra kellett gondolni a szervezést, és több kollégától is el kellett búcsúzni. Azóta minden megújult, a jelenlegi csapattal szoros, bizalmi kapcsolatot ápol. Ahogy mondja, kívülről úgy tűnhet, mintha mindig csak rendezvényeken vennének részt, de minden esemény mögött komoly fizikai és mentális munka áll.

Kedvenc rendezvényt nem tudott kiemelni, mert – mint mondja – számára mindegyik fontos. A cél mindig ugyanaz: a lehető legjobb minőség nyújtása. Ez a hozzáállás vezetett oda, hogy az intézmény hat tevékenységi területen is minősítést kapott. A munka állandó fejlődést igényel, a hagyományokat meg kell őrizni, de közben az újdonságoknak is teret kell engedni. Szilvia szerint az egyik legnagyobb veszély a szakmában a kiégés, ezért fontos a megújulás képessége, és az, hogy közben az értékeket is továbbadják.

Élete fontos, meghatározó része a Félegyházi Táncszínházhoz kötődik. Bár nem ő alapította, már az induláskor, 2003-ban részt a szervezet életében titkárként. Az első előadás az István, a király volt, ekkor még nem is létezett hivatalosan a táncszínház, csak a művelődési központ segítette az előadást. Az alapító Kaszás Ákos új, friss arcát mutatta meg a néptáncnak, amikor rockzenével ötvözte azt. 2024-ben az együttes elnyerte a Prima Közönségdíjat, és jelenleg a Prima Primissima-díjra is fel van terjesztve.

Szilvinek ma már három diplomája van, és a jövőben doktori képzésben is szeretne részt venni. Egyelőre azonban a családja az első, ugyanakkor továbbra is folyamatosan képezi magát. Ahogy mondja, ez a hivatás csak úgy működik jól, ha az ember nemcsak ad, de maga is folyamatosan fejlődik.

A Libafesztiválról szót ejtve az eseményt viccesen „traumaként” emlegette, hiszen az intézménynek ez az év egyik legnagyobb feladata. 1999-ben már részt vett az első rendezésben, amikor libajelmezben vezette a tombolahúzást. Azóta a fesztivál a város egyik legfontosabb eseményévé vált, amit idén 26. alkalommal rendeznek meg.

Szabadidejét legszívesebben a családjával tölti, de mentális és fizikai feltöltődésre is nagy szüksége van. A futás és az éneklés segíti abban, hogy egyensúlyban maradjon. Futni évekkel ezelőtt kezdett, mára a családja is támogatja ebben. Az éneklés szintén fontos része az életének, gyakran zenél együtt Vas Lászlóval, lányaival pedig a COVID óta többször felléptek közösen.

Végezetül megfogalmazta üzenetét azoknak, akik a közművelődés területén szeretnének dolgozni: „Csak akkor szabad erre a pályára lépni, ha valaki igazán szereti az embereket, szeret adni, és elhivatottságból dolgozik. Ebbe bele lehet szeretni, de csak így érdemes csinálni.”