Elballagtak a Constantinum végzős technikus diákjai
Az ünnepélyes bevonulást követően Mindák József igazgató köszöntötte a ballagókat. Ünnepi beszédét Váci Mihály gondolataival nyitotta meg: „És érezzék egy kézfogásról rólad, hogy jót akarsz és te is tiszta jó vagy, s egy tekintetük elhitesse véled: szép dolgokért élsz – és érdemes élned.”
A ballagás méltán az egyik legszebb iskolai ünnep: különleges pillanat, amelyben egyszerre van jelen a búcsú meghatottsága és az elért célok feletti öröm. Hiszen a végzősök nemcsak lezárnak egy fontos életszakaszt, hanem egyben eljutnak egy régóta várt mérföldkőhöz is – az érettségi küszöbéhez, amely új utak felé nyit kaput számukra.
Ebben a meghitt pillanatban a múlt és a jövő szinte összeér. A múlt mindaz, amiből erőt meríthetnek, amelyre építhetnek; nem mögöttük marad, hanem biztos alapként kíséri őket tovább. A ballagás így válik jelképes kapuvá: egy átjáróvá, amelyen átlépve már a jövő lehetőségei várják őket. Az igazgató bizalmát fejezte ki, hogy a diákok gazdag élményekkel, szilárd tudással és biztos értékrenddel lépnek tovább ezen az úton.
Beszédében kitért a ballagótarisznya szimbolikájára is. A benne rejlő apró emlékek mellett egy-egy búzaszemet is kaptak a végzősök, amely a jó földbe vetett magot jelképezi. Ez a jelkép arra emlékezteti őket, hogy bármerre sodorja őket az élet, feladatuk a jóság, az emberség és az értékek továbbadása. A búzaszem így nem csupán emlék, hanem útravaló is: egy apró, mégis jelentős üzenet arról, hogy a világot mindannyian jobbá tehetjük azzal, amit magunkból adunk.
