Heti raktárkaland a Kiskun Múzeumban: a szélmalmunk
A malmunk történetét most kezdjük a közepén, ott, hogy a krónika szerint 1961. augusztus 10-én kezdődött a szélmalom beköltöztetése, áttelepítése, ezáltal a végleges megmentése. Ennek immár 65 esztendeje.
A százéves szélmalom a Kismindszenti úton állt, de már nagyon rossz állapotban, amikor dr. Mezősi Károly, a múzeum igazgatója úgy döntött, hogy nem vár tovább és a Kiskun Múzeum udvarára átépítteti. A szélmalom ekkor már a Magyar Nemzeti Történeti Múzeum tulajdonában volt, akik hozzájárultak az áttelepítéshez.
A Kismindszenti úton álló, megvásárolt szélmalom áthelyezését, a Kiskun Múzeum udvarán való felállítását és megmentését köszönhetjük neki.
A múzeum hátsó udvarán ezzel együtt számos régi épületrészt is le kellett bontani, hogy a szélmalomnak legyen helye. Az Oskola utcai oldalon, ahol ma már kapu és kerítés van, akkor a teljes utcafronton egy hosszú épület állt, mely egykor a börtönhöz kapcsolódott, később kocsiszín, fás- és szeneskamrák, tárolók voltak benne.
A szabaddá tett udvarrészre megkezdődött 1961 nyarán a szélmalom áttelepítése. A munkálatokat segítette a malom egykori tulajdonosa, Pajkos Szabó István is.
Számos fénykép őrzi az építkezés menetét és az egykori szélmolnár óvó jelenlétét. 1962 októberében készült el és adták át a látogatók számára is.
Félegyháza mindig büszke volt a malmaira, jelképévé vált a városunknak. A mindennapi élet részeként már az újratelepítőink között is volt molnár (Kisznyér András) és választottak malombírót (Fűsűs Pált) is 1744-45-ben. A szárazmalmok mellett, mint technikai újításra, Illés József 1789-ben szélmalom építésre kapott engedélyt. A malomok többsége a várost körülölelő nyomáson épült és dolgozott.
1841-ben a malomépítők, a molnárok, az ácsok és a kőművesek összefogva megalakították a céhüket, több mint 70 taggal.
A malmok virágkorukat élték ekkor, az 1850-es években 62 szélmalom vitorlája forgott a város körül.
Csányi Lajos 1860-ban a Kismindszenti úton építtetett malmot, mely Fábián János faragómolnár keze munkáját dicséri.
A kőpadelőre írt üzenet szerint, a malom augusztus 18-án lett kész. Csányi tíz év után a szomszédjában élő Tarjányi családnak adta el a malmot, akik az 1880-as években Kiss Józsefnek adták tovább.
A közgyűlés 1902-ben határotatot hozott a múzeum alapításáról. Első múzeumőre Szalay Gyula volt, aki nagy lelkesedéssel gyűjtött és fényképezett.
Többek között a félegyházi szélmalmokat. Számos üveglemezt őriz a gyűjteményünk, melyeken Szalay által megőrökített még működő vagy már csak lakóházként továbbélő malmokat láthatunk. Gyűjtésekor a Mindszenti úton álló szélmalom még működött Pajkos-Szabó István által.
A sok viharkárt szenvedett malmot 1888-ban Bajzák Károly molnár vette meg, aki 1904-ig, haláláig működtette. Özvegye adta bérbe Pajkos Szabó Istvánnak, aki végül 1910-ben megvette a malmot.
A molnárcsaládból származó Pajkos-Szabó József jó gazdája volt a szélmalomnak, de végül 1939-ben eladta a Történeti Múzeumnak, azzal a céllal, hogy „alkalmas helyre szállítva újra felépítik, mint a régi idők megmaradt tanúját”.
A nemes cél megvalósítását a világháború megakadályozta, de végül helyben talált otthonra, a Kiskun Múzeum udvarán.
A félegyházi malmok történetét Szalay Gyula, első múzeumőrünk kutatta és fényképezte le az 1910-20-as években először.
A század elején még 19 szélmalmot vett jegyzékbe – köztük a Kismindszenti útit is, - az 1920-as években azonban már csak három malom dolgozott. Szomorúan jegyezte le a „haldokló félegyházi szélmalmok” adatait.
A megjelenő színes képeslapok azonban büszkén mutatták a város jelképeként a vitorlákat hányó szélmalmokat a századfordulón.
Az elmúlt 65 esztendőben a szélmalmunk története tovább folytatódott. Az eredeti belső őrlőszerkezete ma is hűen őrzi a mesterei keze nyomát. A megmentett falazata beépítésre került kiegészítéssel, a külső faanyag azonban már rekonstrukció volt 1961-ben is, mint az új zsindelytető és a fordítószerkezet.
A műemlék szélmalom állagmegóvása mindig is nagy feladat volt, melyet a szívügyüknek tartottak és tartanak ma is a múzeum munkatársai. De nem csak az épületet vigyázzuk, állagát javítjuk és őrizzük, hanem a történetét és a történeteit is.
A félegyházi volt az első műemlékként megmentett szélmalom, de emellett az egyetlen megmaradt alulhajtós működésű is Magyarországon.
Pajkos-Szabó-féle szélmalomként van nyilvántartva, az utolsó tulajdonosa révén, de e jeles alkalom kapcsán nem felejtjük, hogy e malmot Csányi Lajos építtette, akinek leszármazottja volt az igen tisztelt, nemrég elhunyt Faragó Dezső bácsi.
Ő nagyon büszke volt a malomépítő felmenőjére és én megígértem neki, hogy ezt mindig elmondjuk a múzeumlátogatóknak!
Mészáros Márta
múzeumigazgató
Forrás és fotó: Kiskun Múzeum közösségi oldala
