A „Petőfi, a katona” című beszélgetés során a résztvevők nemcsak a költő katonai pályafutását és szabadságharcos szerepét ismerhették meg, hanem azokat a történelmi folyamatokat is, amelyek életének utolsó időszakát meghatározták. Az előadás egy olyan oldaláról mutatta be Petőfi Sándort, amely túlmutat a költői életművön: a forradalmár, a honvédtiszt és a nemzeti ügy iránt elkötelezett közéleti személyiség alakját állította a középpontba.

Dr. Kedves Gyula előadásában arra is kereste a választ, mi ösztönözhette Petőfit arra, hogy katonának álljon, hiszen szabadságszerető, független személyisége és a kor hadseregeinek szigorú, tekintélyelvű rendje között óhatatlanul feszültségek alakultak ki.

– Kalandvágyból? Dacból? Vagy mert pénzre volt szüksége? – tette fel a kérdést a hadtörténész, hozzátéve, hogy a pontos indíték ma sem ismert. Egy dolog azonban bizonyos: Petőfi jelenléte felbecsülhetetlen értéket jelentett a honvédség számára. Mai szóhasználattal élve a forradalmi Magyarország egyik legismertebb és leghitelesebb arca volt, akinek személye rendkívüli erkölcsi és lelkesítő erőt adott a katonáknak. A honvédek tisztelték, örömmel fogadták, amikor közöttük szolgált, versei és személyes példája pedig erősítette a szabadságharc iránti elkötelezettséget.

Az előadás kitért Petőfi és Bem József tábornok kapcsolatára is. Bár időnként akadtak nézeteltérések közöttük – elsősorban Petőfi lobbanékony természete és a katonai fegyelem eltérő megítélése miatt –, Bem felismerte segédtisztje kivételes jelentőségét. Tudta, hogy Petőfi tekintélye és mozgósító ereje messze túlmutat katonai rangján: személye a szabadságharc eszméinek egyik legfontosabb jelképe volt.

Kedves Gyula arra is rámutatott, hogy Petőfi a honvédségben is új szemléletet képviselt. Verseiben és megszólalásaiban következetesen hangsúlyozta a közkatonák áldozatvállalásának jelentőségét, és azt, hogy a szabadság kivívásának terhét elsősorban ők viselik. A honvéd című költeményének sorai – „Isten után legszebb és legszentebb név a honvéd-nevezet!” – a szabadságharc egyik legismertebb buzdító üzenetévé váltak.

Az előadást követően Mészáros Márta, a Kiskun Múzeum igazgatója idézte fel a segesvári csatához kapcsolódó félegyházi emlékeket, valamint a Segesvárról Kiskunfélegyházára került Petőfi-szobor történetét. Elmondta, hogy a segesvári és fehéregyházi kezdeményezés nyomán 1997-ben felmerült a Köllő Miklós alkotta szobor visszaadásának lehetősége, ám a félegyháziak ragaszkodtak a város egyik legbecsesebb emlékéhez. Végül Kiskunfélegyháza vállalta, hogy új Petőfi-szobrot ajándékoz Erdélynek: Máté István egész alakos alkotását 1999. július 31-én avatták fel Fehéregyházán, a Múzeumkerti Emlékparkban, Petőfi halálának és a segesvári csata 150. évfordulóján.

A rendezvény zárásaként, Petőfi Sándor halálának 177. évfordulója tiszteletére a résztvevők koszorúkat helyeztek el a Petőfi Emlékház udvarán a költő mellszoboránál, illetve a Petőfi téri Petőfi-szobornál.