1884-ben belépett a piarista rendbe, Nyitrán teológiát tanult (1884-1886), majd a kolozsvári egyetemen finnugor nyelveket, latin, görög valamint magyar nyelvet és irodalmat tanult. Léván 1888 és 1893 között magyar nyelvet, irodalmat és latint tanított. 1893-ban kilépett a piarista rendből és Kiskunfélegyházára költözött, és egészen nyugdíjazásáig (1927) tanított a félegyházi főgimnáziumban. 1900-ban a gimnáziumi régiségtár őre lesz. Javaslatára alapította Kiskunfélegyháza város tanácsa a városi múzeumot (1902, a mai Kiskun Múzeum elődjét), amelynek őrévé később igazgatójává nevezték ki (1902-1937).

Munkájában a fő hangsúlyt a néprajzi gyűjteményre és annak gyarapítására fektette. Régészeti ismereteit gyakorlati tanfolyamokon szerezte. Többször vett részt tanulási szándékkal ásatásokon, Tószegen, Márton Lajos ásatásain (1907). Kolozsváron Posta Béla alatt tanulta meg a régészeti muzeológia elméleti és gyakorlati rejtelmeit (1908). Jelentősek népvándorlás kori régészeti leletmentései, nevéhez fűződik a csólyosi kun lelet megmentése. A múzeum éremgyűjteményéről részletes ismertetést közölt a Kiskunfélegyházi Városi Kath. Főgimnázium Értesítőjében (1903-1907). Az 1910-es évek magyar muzeológiai gyakorlatában módszertani útmutatóként használtak ezeket a közléseket. Több éven keresztül folytatta néprajzi kutatásait a szélmolnárok életéről, azonban a tervezett monográfia nem jelent meg betegsége miatt (kéziratát a Kiskun Múzeum adattárában őrizzük). Egyik alapító tagja volt a Kiskunfélegyházi Közművelődési Egyesületnek és a Petőfi Daloskörnek. Szerkesztője és kiadója volt a Félegyházi Híradónak.

Soós Roland
régész muzeológus