Ónodi László a Petőfi Gimnáziumban érettségizett, ahol végleg elköteleződött a sport mellett. Ebben meghatározó szerepe volt legendás testnevelő tanárának, Tulit Péternek. Középiskolás évei alatt szertornázott, úszott és futballozott is.

– Máig élénken emlékszem arra, amikor első gimnazistaként Kecskemétre mentünk versenyre, a nagy rivális Katona József Gimnáziumba. Péter bácsi a verseny előtt azt mondta: „Aranyoskám, ha érmet nyersz, tíz krémesre a vendégem vagy.” Harmadik lettem korláton, hétfőn pedig tornaórán meg is kaptam a tíz krémest – mesélte mosolyogva. – Rengeteg élmény köt hozzá. Biztos vagyok benne, hogy ha ő nem lett volna a tanárom, egészen másképp alakul az életem.

A sport azonban már korábban is fontos része volt az életének.

– Szerencsésnek mondhatom magam, mert mindig olyan közösség vett körül, ahol fontos volt a sport.  Az iskolai sportélet mellett rendszeresen jártam strandra és uszodába, ahol megismerkedtem az szintén legendás Kuchinka Vilmossal. Ő volt az első úszóedzőm, akinek szintén nagyon sokat köszönhetek.

– De nemcsak ő motivált, hanem az úszótársaim is. Olyan kiváló sportolókkal úszhattam együtt, mint Tóth Ákos, aki később a Testnevelési Egyetem úszás tanszékének vezetője lett. Egy időben mi tartottuk a csúcsot a 4x50 méteres vegyesváltóban – idézte fel.

A honvédségtől a sportvezetésig

Ónodi László azt is elmesélte, hogy érettségi után testnevelő tanár szeretett volna lenni. Szegedre jelentkezett történelem-testnevelés szakra, ám helyhiány miatt nem vették fel. Ezután a kecskeméti GAMF-on kezdte meg tanulmányait, de hamar rájött, hogy nem ez az ő útja. Közben behívták katonának, Budaörsre került, majd a sorkatonaság után Kiskunfélegyházán, a Kun Béla futballcsapatban kezdett játszani. Ekkor kapta meg a lehetőséget arra is, hogy szerződéses katona legyen.

A honvédségnél eltöltött évek alatt elvégezte a Testnevelési Főiskolát, majd hadnaggyá léptették elő, és testnevelőtisztként folytatta pályafutását. Kalocsán, a harckocsi-ezrednél kezdett szolgálni, később visszakerült Kiskunfélegyházára, ahol már főhadnagyként a hadosztály testnevelője lett. A helyi laktanya bezárása után Kaposvárra helyezték, ahol a 2. katonai kerület testnevelési főtisztjeként szolgált, emellett pedig a Somogy Megyei Atlétikai Szövetség elnöki feladatait is ellátta.

1995-ben ismét Kecskemétre hívták, ezúttal a Hadkiegészítő Parancsnokságra, ahol érdekvédelmi osztályvezetőként szolgált. Ekkor költözött vissza családjával Kiskunfélegyházára, és újra aktívan bekapcsolódott a város sportéletébe.

– Megszerveztem az országos kispályás futballt és a pisztolylövészetet is. Közben folyamatosan sportoltam: a félegyházi Honvédban játékos, majd edző és csapatvezető voltam. Ötvenöt éves koromig futballoztam, utána inkább az úszás és az asztalitenisz került előtérbe. Emellett röplabda- és asztalitenisz-csapatot is szerveztem nyugdíjasoknak – sorolta.

Úgy érzi, sokat köszönhet a sportnak és a honvédségnek egyaránt.

– Bejárhattam a világot, miközben azt csinálhattam, amit igazán szeretek – fogalmazott.

Közösség, versenyek, aktív mindennapok

Azt is elmondta, hogy 2015-ben Sebők Jánossal megalapították a Kiskun-Vízi és Szabadidő Sportegyesületet, amelynek tagjai azóta is rendszeresen indulnak versenyeken. A 2017-es budapesti szenior úszó-világbajnokságon az egyesület öt sportolója is rajthoz állt.

– Nagyon jó közösség alakult ki nálunk. Nemcsak félegyházi és környékbeli tagjaink vannak, hanem Budapestről is járnak hozzánk.

Ónodi László ma is hetente háromszor jár uszodába. A napját rendszerint szaunázással kezdi, ezt követi az úszás, majd a lazítás a meleg vizes medencében – természetesen jó társaságban.

Évente mintegy tizennégy szenior versenyen indul. Az idei rövidpályás országos bajnokságon, Százhalombattán egy ezüstérmet és egy hatodik helyezést szerzett, de pályafutása során számos magyar bajnokságon állhatott már dobogóra.

A legnagyobb siker: az egészség

Arra a kérdésre, melyik eredményére a legbüszkébb, nem egy éremmel vagy helyezéssel válaszolt.

– A legnagyobb siker számomra az, hogy nyolcvanévesen is teljesen egészséges vagyok, és nem kell gyógyszert szednem. Ennél nagyobb eredmény nem is kell – hangsúlyozta.

Hozzátette: a jövőben is szeretne rendszeresen versenyekre járni, bár újabb rekordokat már nem hajszol.

– Nekem ma már a mozgás öröme és a közösség a legfontosabb. Ez tart fiatalon és szellemileg frissen – összegezte Ónodi László.