Az „Egészségdokk Konferencia a hazai addiktív szerhasználat helyzetéről – Fókuszban a közös kapcsolódási pontok” című szakmai nap a fiatalok és fiatal felnőttek szerhasználatával, a megelőzés lehetőségeivel, valamint az ellátásban dolgozó területek együttműködésével foglalkozott. Az előadások, személyes történetek és kerekasztal-beszélgetések egyaránt azt járták körül, hogyan lehet időben felismerni a bajt, megtalálni a megfelelő segítséget, és miként tudják egymást hatékonyabban támogatni a különböző területeken dolgozók.

„Ne külön-külön próbáljuk megoldani”

A délelőtt Dakó József, a VÁLASZ Központ intézményvezetője és Balcsik Zsolt, az Egészségdokk Közhasznú Alapítvány kuratóriumi elnöke köszöntőjével kezdődött. Dakó József szerint a konferencia ötletét éppen az hívta életre, hogy a szerhasználat olyan összetett jelenség, amellyel több szakmai terület is találkozik, mégis sokszor mindenki a saját eszközeivel próbál megoldást találni.

– Azt látjuk, hogy ez egyre inkább megjelenik a mindennapokban, és Kiskunfélegyházán is találkozunk vele. Sokszor azonban külön-külön próbáljuk megoldani a problémát. Az volt a célunk, hogy legyen egy olyan alkalom, ahol a különböző területeken dolgozók találkozhatnak, megoszthatják egymással a tapasztalataikat, és megnézhetjük, hol tudunk együtt többet tenni – fogalmazott.

A szakember szerint különösen a fiatalok esetében nem lehet egyetlen szereplőre hárítani a felelősséget. Egy gyermek életében ugyanis egyszerre lehet jelen a család, az iskola, a szociális és egészségügyi ellátás, a gyermekvédelem, a prevenció, valamint a rendőrség. Mindegyik terület más ponton találkozhat a nehézségekkel, más eszközzel tud segíteni, ezért fontos, hogy ne egymástól elszigetelten működjenek.

– Egy fiatal esetében nem mondhatjuk azt, hogy ez kizárólag a család, az iskola vagy a rendőrség dolga. Mindegyikünknek lehet szerepe abban, hogy időben észrevegyük a problémát, és megtaláljuk azt a segítséget, amire az adott fiatalnak szüksége van – mondta Dakó József.

Az ellátás helyzetéről és a függőségek formáiról

A köszöntőket követően Bódy Éva, a Szociális, Család- és Idősügyi Államtitkárság helyettes államtitkára a hazai addiktív szerhasználat helyzetéről, valamint annak helyéről a szociális ellátórendszerben beszélt. Ezt követően Prof. Dr. habil. Felvinczi Katalin Ph.D., az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának professzor emeritusa, az Addiktológiai Tanszék professzora és a Magyar Addiktológiai Társaság főtitkára az addiktív zavarok főbb megjelenési formáit és a hazai helyzetet mutatta be.

Bódy Éva előadásában azt hangsúlyozta, hogy nem elegendő azt nézni, létezik-e egy adott térségben valamilyen szolgáltatás. Azt is látni kell, milyen típusú segítség érhető el, mekkora kapacitással, és hogyan kapcsolódik egymáshoz a szociális, egészségügyi és egyéb ellátások rendszere.

A szerhasználattal küzdők helyzete sokszor összetett: a függőség mellett pszichés nehézségek, lakhatási gondok, családi problémák vagy más egészségi állapotok is megjelenhetnek. Különösen fontos terület a gyermekek és fiatalok támogatása, de azokra a gyerekekre is figyelni kell, akiknek valamelyik szülője küzd függőséggel.

A szakember szerint ezért olyan működő ellátási utakra van szükség, amelyekben a segítségre szoruló ember nem reked meg egyetlen szolgáltatásnál, hanem szükség esetén tovább tud lépni a megfelelő ellátás felé.

Nemcsak a szakemberek tudják, milyen a függőség

A konferencia egyik fontos része az „Élő Könyvtár” volt, amelyben önkéntes felépülők osztották meg személyes tapasztalataikat. A programot Perger Tünde, az Egészségdokk Közhasznú Alapítvány székesfehérvári munkatársa, szociális munkás, addiktológiai konzultáns és családkonzulens-jelölt segítette. Két, felépülésben lévő 16 éves lány is megszólalt. Nevüket személyes okokból nem közöljük, történetük azonban fontos része volt a szakmai napnak.

H. Cs. 12 éves korában találkozott először szerekkel. Később a kristály vált a legnagyobb problémává, miközben alkohol- és kannabiszhasználat is jelen volt az életében. A háttérben családi nehézségek és egy bántalmazó kapcsolat is megjelent. Segítséget kapott, majd rehabilitációs programba került. A konferencia idején már hónapok óta a felépülés útját járta, tanult, és arról beszélt, hogy a jövőben orvos szeretne lenni.

A másik fiatal, A. F. szintén 12 évesen kezdett alkoholt fogyasztani. Iskolai kirekesztettség, családi nehézségek és később bántalmazó kapcsolat is szerepet játszott abban, hogy egyre mélyebbre került. A kannabisz után nála is megjelent a kristály, majd függőség alakult ki. Végül segítséget kért, és rehabilitációba került. A konferencia idején már több mint száz napja szermentesen élt.

Történeteikből az is kiderült, hogy a rehabilitáció nem pusztán arról szól, hogy valaki nem használ többé szert. A fiataloknak meg kell tanulniuk felismerni és feldolgozni azokat a lelki sérüléseket is, amelyek hozzájárulhattak a szerhasználathoz. A csoportfoglalkozások, az egyéni munka, a közösség, a szabályok és a családdal való kapcsolat helyreállítása mind része lehet ennek az útnak.

Dakó József szerint tudatos döntés volt, hogy a szakemberek előadásai mellett a szerhasználatot megtapasztaló fiatalok is megszólalhattak.

– A személyes történetek egészen más oldalról világítják meg ezt a problémát. Amikor egy szakember beszél a függőségről, annak megvan a maga értéke, de egészen más, amikor valaki a saját életén keresztül mutatja meg, mit jelentett számára a szerhasználat, hogyan jutott el idáig, és milyen út vezetett a segítségkérésig – fogalmazott.

Fiatalok a középpontban

Az „Élő Könyvtár” után egy órán át a fiatalok szerhasználata került a középpontba. A moderált beszélgetést Perger Tünde, az Egészségdokk Közhasznú Alapítvány székesfehérvári szociális munkása, addiktológiai konzultánsa és családkonzulens-jelöltje vezette.

A kerekasztal résztvevője volt Majzik Balázs, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ Drogmegelőzési Programok Osztályának osztályvezetője, Tarnóczy László, a Kiskunfélegyházi Rendőrkapitányság kapitányságvezetője, Gergál Tímea addiktológiai konzultáns, szociális munkás és szupervizor, a pécsi K-aRC intézményvezetője, valamint Gyarmatiné Szobota Réka klinikai szakpszichológus, az Egészségdokk Közhasznú Alapítvány szegedi munkatársa.

A beszélgetés azt járta körül, hogyan lehet időben felismerni a problémát, milyen szerepe van az egyes szakterületeknek, és hol vannak azok a pontok, ahol az együttműködés hatékonyabbá teheti a segítségnyújtást.

A résztvevők és a hallgatóság ezt követően interaktív kérdésekben is folytathatta a beszélgetést.

Mit mutatnak a kutatások?

Prof. Dr. habil. Felvinczi Katalin több hazai és nemzetközi kutatás eredményeit ismertette. Ezek közül két fontos vizsgálat, az ESPAD és a HBSC adatai is segítenek megérteni, hogyan alakul a magyar fiatalok egészségi állapota és szerhasználata.

Az ESPAD, vagyis az Európai iskolavizsgálat a fiatalok alkohol- és egyéb drogfogyasztásáról egy nemzetközi kutatás, amely az európai iskoláskorú fiatalok szerhasználati szokásait vizsgálja. Többek között arra keres választ, hogy a fiatalok milyen gyakran fogyasztanak alkoholt, dohányoznak-e, próbáltak-e már kábítószert, illetve hogyan változnak ezek a szokások az évek során.

A HBSC, vagyis az Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása ennél szélesebb képet ad. Nemcsak az alkoholfogyasztást vagy a droghasználatot vizsgálja, hanem azt is, hogyan érzik magukat a fiatalok a mindennapokban. Foglalkozik többek között az alvással, a testmozgással, a családi és iskolai kapcsolatokkal, a lelki jólléttel, a dohányzással, az alkohollal, az online játékokkal és a közösségi média használatával, valamint a bullying, vagyis bántalmazás és a cyberbullying, azaz internetes zaklatás jelenségével is.

A két kutatás ezért más, de egymást jól kiegészítő képet ad. Az ESPAD elsősorban a fiatalok szerhasználati szokásait mutatja meg, a HBSC pedig azt a tágabb élethelyzetet is vizsgálja, amelyben ezek a szokások kialakulhatnak.

A kutatási adatok alapján a magyar fiatalok helyzete több szempontból is figyelmet igényel. Az alkoholfogyasztás továbbra is jelentős probléma, miközben a kannabisz és más szerek kipróbálása is jelen van a korosztályban. Felvinczi Katalin a fiatalok lelki jóllétével kapcsolatban is aggasztó jelekre hívta fel a figyelmet. A lányok és fiúk között ezen a téren is különbségek mutatkoznak, miközben az online világ egyre nagyobb részt foglal el a mindennapokból.

A szakember az ellátórendszer nehézségeiről is beszélt. A szolgáltatások területileg egyenetlenül érhetők el, több helyen kapacitáshiány, túlterheltség és szakemberhiány nehezíti a munkát. A prevenció minősége sem egységes, miközben az adatok és a kutatások hiányosságai megnehezítik a célzott beavatkozásokat.

A szinergia nem puszta szakmai kifejezés

Balcsik Zsolt, az Egészségdokk Közhasznú Alapítvány kuratóriumi elnöke a konferencia kapcsán a szinergia fontosságát emelte ki. A különböző szakmák együttműködésével ugyanis nem egyszerűen összeadódik az, amit külön-külön tudnak, hanem egymás munkáját is erősíthetik.

Ennek a gondolatnak a konferencia egész napján fontos szerepe volt. A szervezők nem egyetlen megoldást kerestek, hanem azt, hogyan lehet az eltérő tapasztalatokat és lehetőségeket összehangolni.

Jó gyakorlatok, közös lehetőségek

A délutáni program második panelbeszélgetése már a jó gyakorlatokra és a magyarországi addiktológiai ellátásban rejlő együttműködési lehetőségekre koncentrált. A beszélgetést Krupa Mónika addiktológiai konzultáns, gyógypedagógus, az Egészségdokk Közhasznú Alapítvány kiskunfélegyházi munkatársa, valamint az SZTE Egészségtudományi és Szociális Képzési Karának oktatója vezette.

A panelben Nagy Alíz, az Egészségdokk Közhasznú Alapítvány szegedi színházterapeutája és szociális munkása, Bruncsár Tünde, az alapítvány székesfehérvári gyermek- és ifjúságpszichiátriai és addiktológiai konzultánsa, intézményvezetője, Kálóczi Andrea, a szekszárdi REV addiktológiai konzultánsa, szupervizora és intézményvezetője, Topolánszky Ákos, a Bethesda Gyermekkórház kórházlelkésze, a Magyar Drogterápiás Intézetek Szövetségének elnöke, valamint Frankó András, a Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatának budapesti családterapeutája és intézményvezetője osztotta meg tapasztalatait.

A szakemberek arról beszéltek, milyen megoldások működnek már különböző területeken, és hogyan lehetne ezeket más intézményekben, településeken is hasznosítani.

Dakó József szerint előfordulhat, hogy egy másik városban vagy intézményben már létezik egy olyan módszer, amely máshol is segítséget jelenthet.

– Nem az volt a célunk, hogy kijelentsük: van egyetlen helyes út, és azt kell mindenkinek követnie. Sokféle út létezik. Ha meg tudjuk mutatni egymásnak, mi működik, abból mindenki tanulhat – mondta.

A szakmai beszélgetést itt is kérdések követték, így a résztvevők közvetlenül is bekapcsolódhattak a közös gondolkodásba.

„Maradjunk kapcsolatban”

A konferencia zárásaként Karsai-Juhász Katalin tanár, országgyűlési képviselő és dr. Kovács Gyula pszichiáter-gasztroenterológus, országgyűlési képviselő foglalta össze a szakmai nap tapasztalatait.

A rendezvény célja nem egyetlen nagy megoldás megtalálása volt, hanem olyan kapcsolatok, beszélgetések és együttműködések elindítása, amelyek később valódi segítséget jelenthetnek.

Dakó József szerint már az is eredmény, ha egy ilyen találkozó után néhány szakember új kapcsolatot épít ki, új ötletet visz magával, vagy egy későbbi közös munka gondolata születik meg.

– Sok nehézség van, de együtt sokkal több lehetőségünk van. Ha a konferencia után akár csak néhány új szakmai kapcsolat, új gondolat vagy együttműködés elindul, akkor már volt értelme – fogalmazott.

A félegyházi szakmai nap legfontosabb üzenete talán éppen ez volt: a szerhasználat nem egyetlen intézmény problémája. Sokszor nem is ott kezdődik, amikor valaki először nyúl egy szerhez, hanem jóval korábban: egy családi konfliktussal, egy bántással, kirekesztettséggel vagy azzal az érzéssel, hogy valaki egyedül maradt.

A segítségnek ezért is több irányból, lehetőleg minél korábban kell érkeznie. És ehhez az első lépés az lehet, ha azok, akik segíteni szeretnének, leülnek egymással egy asztalhoz.